Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Âz országgyűlés képviselőházának 68. ütése 1927 június 15-én, szerdán. 3Í9 elhalálozásról szóló statisztikán épüljön is az fel, kezdetben altruisztikus gondolatként ment át a nemzetek politikai gondolkozásának erezetébe. Egyszerre azonban azt láttuk, hogy a biztositás mása már nem a nemzeti egészség fentartásának és a takarékosságnak eszköze, hanem azt oly üzletszerűség hatotta át, amely bizonyos rétegnek nagyszerű dividendás megélhetést nyújtott. Ez pedig az üzletszerűségnek olyan felépítéséhez vezptett, amely kivetkőztette eredeti formájából azt a gondolatot, amely nemességben, államfentartó készségben vetekedett mindazzal, amit ezzel rokontermészetű kérdésekben felépítettek. Amikor megnézem a mélyen t. népjóléti minister urnák ezt a javaslatát, ezzel is hasonlóképen vagyok. Maga a cím és a gondolat helyes felépítése azonban kivetkőzteti abból a jellegéből, amelyet szolgálni kíván. Az egészségügy kérdése nem lehet a bürokratikus berendezkedés kérdése. Az egészségügy kérdése elsősorban orvosi kérdés. Egy olyan törvényhozás, amely az egészségügy kezelését hivatali ielleggel és hivatalos apparatus felépítésével kívánja szolgálni, ugy, hogy az orvosi beavatkozás csak másodrendű, hogy az orvost csak felhasználják arra, hogy szolgálja ki az államot ebben a tekintetben, mint a többi hivatalnok, aki normák szerint igazodik, elhibázta már a kérdés megoldását. A gondolat ebben a tekintetben elhibázott, mert ugy, amint az erkölcsöt, az egészségügyet sem lehet büroktatikus rendszabályok szerint megjavítani és megóvni, ahhoz érzék és orvosi tudás kell és az orvosi társadalmat illeti meg az a jog, hogy az ország közegészségügyéről legjobb belátása, gondolkozása, tudományos és erkölcsi érzéke szerint gondoskodjék. (Kun Béla : És hivatásszerűen !) T. Ház ! Bocsánatot kérek, ha azt mondom, (Homonnay Tivadar : A biztosítottakért van az orvos !) hogy a mély eu t. minister urnák èz a javaslata olyan látszatot kelt, mint ha valaki ugy akarna egy düledező házat kijavítani, hogy felrak rá bizonyos ornamentikát és annak tetszelgő és diszes megjelenése véleménye szerint alkalmas volna arra, hogy most már a düledező házból sziklaszilárd épület legyen. A magyar közegészségügynek megviseltsége nemcsak azoknak az intézményeknek elhanyagoltságából származik, amelyek ezt a territóriumot kihagyták az 1876-os törvény óta a megfelelő gondoskodás alól. El kell ismerni azt, hogy egy megviselt nemzet egészségügyének milyensége ellenállási képességének megtörésében is mutatkozik. Ez^ a nemzet, amely annyi forradalmat és vészes állapotot és háborút állott ki, nem birhat azzal az ellenállóképességgel, hogy kibírja egy ilyen drákói szigorúságú törvény rendelkezéseit. Nem bírhatja ki az egészségügyi berendezkedésnek azt a módját, amellyel, kivéve az avatottak kezéből a gyógyítás rendszerét és módszerét, ugy állítja be a minister ur a kérdést, hogy a magyar egészségügy egyedeiben tömegekké változik és a tömeggyógyitás bürokratikus módszerével elrontja azt is, ami jelenleg még menthető volt. Hogy ez mennyire így van, arra nézve méltóztassék megengedni, hogy magából a javaslatból és annak indokolásából kiindulva a mélyen t. Ház figyelmébe ajánljam a minister urnák és a bizottságnak indokolásából a következő részletet, amely az orvoskérdésről szól, hiszen nézetem szerint az orvos-kérdés az egész javaslat ütközőpontja, (Dréhr Imre : Nem!) Nem fontos! Bocsánatot kérek mélyen t. államtitkár ur, én előttem abszolúte nem bir jelentőséggel az, hogyan fogja berendezni irodáit, abszolúte nem bir jelentőséggel az, hogy ön hány jelentést fog megkívánni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. T. Még az sem bir előttem jelentőséggel, hogy milyen statisztikákat kivan meg. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Engem egyedül az érdekel, hogy hogyan gyógyítanak, miképen és ki juthat a pénztár jótéteményeihez. (Homonnay Tivadar : Es hogy ahhoz hozzájussanak!) Hogy ahhoz hozzájussanak, ahhoz elsősorban az kell, hogy szabadon helyezkedhessenek el és szabadon választhassák meg orvosaikat. (Homonnay Tivadar : Csődbe viszi ez a pénztárt!) Nem érdekel engem a pénztár anyagi állapota, sem a csődje, sem vagyoni műveletei. (Homonnay Tivadar: De igen! A pénztár a biztosítottakért van, nem pedig a biztosítottak vannak a pénztárért!) Engedelmet kérek, ha egy állami intézményt létesítenek az egészségügy érdekében, akkor előttem nem a vagyonszerzés, nem a jól dotált állások tömege, (Homonnay Tivadar : Nem is arról van szó!) hanem egyedül az fontos, hogy azok jussanak be a biztosítottak körébe, akik arra érdemesek, akiknek arra szükségük van. Az a fontos, hogy az az orvos kezelje őket, aki a leghivatottabb s akiben a biztositolt leginkább megbízik. (Homonnay Tivadar : És hogyan kezeli, ha nem teljesitőképes a pénztár?) Mindjárt rátérek és megmondom szerény gondolatomat ebben a kérdésben. Ha az ember egy ilyen pénztári orvos előszobáját megnézi, (Homonnay Tivadar: Bizony szomorú az !) megnézi azt, hogy kik vannak ott, (Homonnay Tivadar : Nagyon szomorút lát !) elsősorban az a szomorú kép tárul elénk, amit láttunk bizonyos szűk gazdasági viszonyok közepette, amikor sort kellett állani azokért a javakért, amelyek az élet fen tartását szolgálják. (Dréhr Imre : Ugy van !) Az egészség mint az embernek legfőbb java, mint a nemzetnek legfőbb kincse, nem kezelhető ugy, hogy azért sorbaálljanak és sablonos receptrendszer szerint szolgáltassanak ki. Homonnay t. képviselőtársam nagyon alapos beszédet mondott ebben a kérdésben. A képviselőtársam szakértelmét elismerem és elismerem azt az emelkedett szempontot is, amely emelkedett szempontból ezt a kérdést tárgyalja. De engedelmet kérek, mindenki hibázik, aki ezt a kérdést mint egy pénztári institúció bürokratikus felépítését fogja fel. (Homonnay Tivadar: Nem is azt mondottam !) Aki ebből indul ki, az már megbukott ennél a kérdésnél. (Homonnay Tivadar : Ugy van !) Aki ebből indul ki, az már azt a legfőbb szempontot tévesztette el, amely a nemzeterőnek konzerválását, a jövendő generáció egészségének ápolását, a jelenlegi generáció egészségének ^fentartását kell, hogy szolgálja. (Homonnay Tivadar: így van ! Én is ebből indultam ki !) Mármost, mit tetszik szólni ahhoz, ha ez igy van, hogy a minister ur és maga az a mélyen t. hármas bizottság, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, a következőket vallja be (olvassa): .. . »az orvos-kérdés, amely kérdésnek még eddigi kiforratlansága indítja a népjóléti minister urat arra, hogy javaslatában az orvos-kérdést csak legfőbb vonatkozásaiban rendezze...« Engedelmet kérek, ilyet bevallani nem lehet, mert az teljesen lehetetlen, hogy ha egy népjóléti minister ideáll a t. Ház elé. hoz egy javaslatot és bevallja azt, hogy az orvoskérdést rendezni nem tudja, ő csak főbb vonásaiban érinti ezt a kérdést, akkor ennek a javaslatnak alapvető része hibás, fundamentuma eltévesztett. (Csilléry András : Nem a minister álláspontja !) Epen arra akarok rámutatni, hogy ha ezt az indoklást összehasonlítjuk a minister ur eredeti javaslatával, be kell ismernünk, hogy sokkal jobb, sokkal altruisztikusabb, sokkal nemesebb tenden47