Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

22 Az országgyűlés képviselőházának létre. Értem ezalatt a londoni szerződést. Méltóztassék csak idehallgatni (olvassa); »Ententeromán szerződés. Alulírottak között: 1. Sir G. Barclay, rendkivüli követ, etc., 2. Le Comte de Saint-Aulaire rendkivüli követ, etc., 3. Le Baron Fascietti rendkivüli követ, etc. 4. M. Stanislas Poklevski-Koniell rendkivüli követ, etc., speciálisan meghatalmazva illetékes kormányaik által egyrészt; Jean G. I. Bratianu, a román királyság ministerelnöke, másrészt következő megállapodás jött létre: 1. Anglia, Franciaország, Olaszország és Oroszország garantáljuk Romániának területi épségét, jelenlegi határai kiterjedésében. — 2. Románia kötelezi magát háborút üzenni és megtámadni Ausztria-Magyarországot a katonai konvenció által megállapított feltételek mellett; ugyancsak kötelezi magát Románia a hadüzenettel egyidejűleg föladni minden gazdasági összeköttetést és kereskedelmi forgalmat az összes ellenséges szövetségesekkel. — 3. Angolország, Franciaország, Olaszország és Oroszország elismerik Romániának annektálási jogát Ausztria-Magyarország területére a következő 4. szakasz meghatározása szerint. — 4. Az előző szakaszban emiitett területek határai a következőképen állapíttattak meg: Az elhatárolási vonal a Pruthnál kezdődik, Oroszország és Románia jelenlegi határán, Novoselitza mellett és innen kiindulva követi ezen folyót Galícia határáig, a Pruth és Ceremos összefolyásáig. Azután követni fogja Galícia és Bukovina határát, továbbá Galicia határáig, a Pruth és Ceremos összefolyásáig. Azután követni fogja Galicia és Bukovina határát, továbbá Galicia és Magyarországét egészen Bukovináig-, Galicia és Magyarország határát egész Sztogig, az 1655 magassági pontig. Innen követni fogja a Tisza-és Visó folyók elválasztási vonalát, hogy elérje a Tiszán fölfelé Trobusa községet ama nontnál, ahol a Visó-folyóval egyesül. Innen kezdve a Tiszavölgye irányában körülbelül 4 kilométernyire lefelé a Maros torkolatáig, odaadván Vásárosnamény községét Romániának. Azután folytatja az. irányt délnyugat felé, egészen hat kilométernyire Debrecentől keletre. Innen lefelé egészen három kilométernyire a Köröstől, a Fehér- és Sebes-Körös összefolyásáig. Ezután eléri a Tiszát, Algyő falu magasságában. Szegedtől északra, elhaladván nyugatra Orosháza és Békéssámson községek mellett, amely utóbbitól három kilométernyire egy kis görbületet fog leírni. Algyőtől kezdve a vonal a Tisza völgyében lefelé halad egészen odáig, ahol betorkpllik a Dunába és innen követi a Duna folyását egészen Románia jelenlegi határáig. Nem kivánom ezt az okmányt folytatni, a további azután már nem fontos, de konstatálni kivánom. hogy Magyarország feldarabolásához elsősorban a londoni egyezmény alapján járult hozzá a entente és ehhez a feldaraboláshoz Olaszország, amikor belépett a háborúba, szintén hozzájárult, sőt Olaszország közreműködésével jött létre ez a szeTződés, amely az első koporsószege volt Nagy-Magyarországnak. Idézzek talán a képviselőház elé ea-y másik dolgot, amely ugyancsak nagymértékben hozzájárul a bizalmatlansághoz'? Nevezetesen Olaszországban ma Badoglio tábornok nagy szerepet játszik. Méltóztatnak tudni, hogy amikor a ministerelnök űr kint volt Olaszországban, Badoglio tábornok is fogadta és nagyon szívélyesen beszélgettek ee-ymássál. Badoglio tábornok szerepét a következőkben vagyok kénytelen ismertetni. (Olvassa): »November 2-án délelőtt 10 órakor nyújtotta 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. át Badoglio tábornok az osztrák-magyar megbizottinak, Weber tábornoknak az entente lealázó és a hadsereget (Weber szerint) nlegbecstelenitő feltételeit. Az osztrák-magyar hadvezetőség kétségbeesetten habozik. Órák, napok múlnak el, ezrei a derék katonáknak pusztulnak el. Végre Baden elfogadja a fegyverszünet kemény feltételeit. És most lép akcióba a kegyetlen Badoglio. Pokoli teirvet eszel ki. Kijelenti, hogy »magasabb hadi érdekből« az ellenségeskedést, a hadműveleteket csak 24 órával a fegyverszünet aláírása után szünteti be. November 3-án az osztrák-imagyar hadvezetőség már elfogadja a fegyverszüneti szerződést és azonnal beszünteti a hadműveleteket. És Bethlen barátja, a derék Badoglio? November 4-én délután 3 óráig folytatja a hadműveleteket. Az eredmény? Körülbelül 30.000 halott •- köztük legalább 15.000 derék magyar ember — maradt azi utolsó pillanatban a harctéren, több százezer hadifogoly, milliárdokra rugó hadi zsákmány került az olaszok kezébe.« Ilyen múlt után ne kívánják tőlünk, hogy higyjünk azoknak az államférfiaknak, akik ezt a szörnyűséget előidézték és akik minden további nélkül egész könnyű lelkiismerettel túltették magukat egy 32 esztendős szerződési viszonyon, felrúgták azt, hozzájárultak Magyarország feldarabolásához a londoni egyezményben, Badoglio tábornok pedig még 24 órával a fegyverszünet után is lövette a magyar állásokat, (Egy hang a közéven: Az osztrák állásokat!) aminek — amint az Weber tábornok könyvében olvasható — sok ezer magyar ember és sokszáz. millióra tehető hadizsákmány volt az eredménye. (Bogya János: Ae idősebb Pitt mondotta, hogy Angliát minden nemzetközi szerződés addig köt, amig azok az előfeltételek fennállanak, amelyek alapján a szerződést megkötötték! — Zaj.) Nekünk élénk emlékezetünkben vannak azok az újságcikkek, amelyeket az intervenciósok ellen irtak. Élénk emlékezetünkben vannak azok a szörnyűségek, amelyek ennek az intervenciónak következtében a magyar csapatokra zúdultak, élénk emlékezetünkben van az az árulás, amelyet Olaszország akkor elkövetett a szerződési hűség ellen. Ha Olaszország akkor minden további nélkül felrúgta a szerződési hűséget, belépett a háborúba és olyan szörnyűségeket követett el, amilyeneket Badoglio tábornok, akkor ne kivánják tőlünk azt, hogy ezzel az országgal szemben mi bizalommal viseltessünk. Van azonban meg egy másik oka is állásfoglalásunknak. A közvélemény elé valahogyan ugy áillitják be az egész barátsági szerződés megkötésének aktusát, mintha az valami lélekemelő, excepcionálisan nagy dolog lett volna, és ugy állítják be, különösen a kormánylapok, mintha Klebelsberg grófot és a ministerelnök urat ugy fogadták volna Olaszországban, mint ahogy csak fejedelmeket illik fogadni (Bogya János: Ugy van) és ha nem is nyitották ki előttük a jövő kapuját, mégis rést hagytak raita nekik, amelyen át láthassák: »íme, ott a Kánaáin, s én, Mussolini, vagyok az a mózesi tűzoszlop, amely be fog benneteket vinni Kánaán földjére.« Nem egészen igy van a dolog. Én csak emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy mielőtt Olaszország velünk barátsági szerződést kötött volna, más államokkal is kötött szerződést. Én meg élénken emlékszem az olasz-jugoszláv szerződés^ megkötésére, amely ugyancsak ilyen külsőségek