Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

318 Az országgyűlés hépviselőkázának szerütlen gondolatomnak adok kifejezést — az. autonómiára és önkormányzatra vonatkozó rendelkezéseit is. Akik az én igénytelen felszólalásomat méltatni kegyeskednek, csodálkozni méltóztatnak ezen, hogy én, aki a vármegyei önkormányzat szolgálatában Öregedtem meg, látszólag az autonómia és önkormányzat ellen beszélek. T. Ház, autonómia és önkormányzat nem identifikus, nem azonos fogalom. (Honionnay Tivadar: Hát?) Az autonómia, a szónak szószerint való forditásában — és ez nem szőrszálhasogatás — öntörvényhozás, jelenti az állampolgárok egy bizonyos térbelileg is meghatározott csoportjának azt: a jogát, hogy a maguk ügyeit maguk intézhetik, maguk határozhatnak az ő anyagi, gazdasági, közművelődési dolgaikban. Ez az Önkormányzat. Ezt itt ez a törvényjavaslat megadja. Itt van tizenöt vagy húsz kemény pontozatokban, a 101., 102. 103. §-oknak rendelkezéseiben, hogy mi a közgyűlésnek, mi az elnökségnek, az igazgatóságnak, meg a kerületi választmányoknak autonómikus jogköre, vagyis ezek a munkaadóknak és a munkásoknak, a biztosítottaknak gazdasági, jóléti, egészségügyi érdekeiben igen fontos, lényegbe vágó intézményeket alkothatnak és határozatokat hozhatnak. Mert amig az 1886 : XXI. és XXII. toikk a törvényhatósági és községi autonómiát és önkormányzatot egybeveszi, addig ezeket különválasztja ez a törvényjavaslat és azt mondja, hogy ezeket pedig államilag kinevezett tisztviselők, alkalmazottak látják el. Ez tulajdonképen nem az autonómia sérelme, (Farkas István: A veto-jog seml) A veto-jogról talán inkább a részleteknél! Elég az hozzát, hogy az ilyen autonóm jogban, ezeknek az önkormányzati közületeknek abban a jogában, hogy belenyúlhassanak, beleavatkozhassanak a biztosítottak és a munkaadó fontos létérdekeibe, dolgaiba, és hogy határozzanak és annak a határozatnak foganatosítását, végrehajtását, a meghozott határozat szellemében való végrehajtását ellenőrizhessék, és felelősségre vonhassák azokat az állami közegeket, akik ezeket a meghozott határozatokat végrehajtják: én nem találom az autonómiának és az önkormányzatnak sérelmét, és inkább helyeslem azt, hogy nem száz meg ezer munkaadónál és munkásnál való protekciótól, közbenjárástól függ egy ilyen fontos, az állam széles néprétegeinek létérdekeibe vágó törvénynek a végrehajtása, hanem az., egységes irányítás mellett, egységes szellemben, az állam által kinevezett közegeknek kezében van letéve, akiket mindig felelősségre vonhatnak a munkaadók, vagyis ezek az autonóm testületek amelyek felelősséggel tartoznak a munkásoknak, a munkaadóknak, meg a kormánynak is. (Ugy van! jobb felől. — Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Minden a végrehajtástól függ. Rothenstein Mór : Ez az!) Tökéletlen intézményekből is lehet nagy dolgokat alkotni, hogyha emberek a gáton azok, akiknek a kezébe annak az intézménynek végrehajtását letették. (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Ez nem az első közjóléti javaslat vagy törvény. Én elismerem a népjóléti kormánynak, általában a kormánynak azt a, nem mondom, hogy érdemét, mert az érdem ott kezdődik, ahol a kötelesség végződik, a kötelességnek pedig nines határa, hanem elismerem azt a jogát, hogy támogatást kérjen a nemzettől, támogatást kérjen ettől a Háztól az ő köz jólétre törekvő törvényjavaslata és alkotása; számára. De a régi cselédtörvények, a gyermekvédelmi törvények, a munkástörvények, mind tele vannak ; 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. a közjóléti, úgynevezett szociális tartalommal. Itt is azonban minden a végrehajtástól függ és bár nem vagyok szakember, bár nem vagyok orvos, én, ellentétben Éhn Kálmán igen t. barátom álláspontjával, nem félteni a magyar orvosi kar kenyerét ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésétől és végrehajtásától. (Homonnay Tivadar: Igaz! Helyes!) Nem féltem, de azt szeretném, ha azok a munkásbiztositó orvosok egész egyéniségüket, minden idejüket csakis ennek a célnak szolgálatába állitanák. (Egy hang a balközépen : Fizessék meg !) Mert mondom, minden attól függ, hogy az orvosok hogyan működnek, mennyi időt és munkát fordíthatnak a betegek, a biztosítottak egészségének helyreállítás'ára.Tömegkezeléssel, különösen ezt a rettenetes tuberkulózist nem lehet kiirtani, irtózatos rohanásának nem lehet még csak gátat sem vetni. Minden attól függ, hogy az az orvos alapos vizsgálattal hogyan állapítja meg a bajt, mert a gyógyitás és a gyógyulás azután könnyebben megy. Márpedig, ha egy orvosra egy óra alatt 30 -40, 100 beteg megvizsgálása és a diagnózis megállapítása van bizva, akkor, akármilyen geniális ember,annak a szegény, szerencsétlen embernek megmentése érdekében alapos orvosi munkát nem végezhet. Ha tehát az itt alkalmazott orvosokat ugy díjazza a pénztár meg az állam, hogy azok biztosítottnak látva a becsületes kenyerüket, egész idejüket, tudásukat, lelkesedésüket, szivüket, lelküket öntik bele ebbe a munkába és a többi orvosnak átengedik a nem biztositott, a kategóriákba nem osztott társadalmi osztályok gyógyítását, akkor megtalálja mind a két fél a maga számításait. Csak ezeket akartam nagy általánosságban a törvényjavaslatról elmondani?! és miután ez a törvényjavaslat is ... (Györki Imre: El is mondta, nemcsak akarta!) Parancsol? El is mondottam, nemcsak akartam. Rájár a szám, így tanultam a t. Házban, azelőtt nem mondtam volna ! — A törvényjavaslatot meggyőződésből és a kormány iránt lelkemből fakadó bizalomnál fogva általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. Szó' nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő : T. Képviselőház ! A véletlen másodszor hozza magával, (Egy hang jobbfelől: Hozza magával !) hogy közvetlenül Jánossy Gábor t. képviselőtársam után emelek szót a Házban. Mindig jól esik az ő magyaros, gondolkozásban és kifejezésben tőről metszett gondolatait hallani és különösen jólesik a meggyőződésnek azt a hevületét érezni, amellyel ő a maga mondanivalóit kiséri. A magyar nemzetért való aggódás és a magyar nemzet fiai testi egészségéért való nagy aggódás szakértelem nélkül is kötelességévé teszi minden képviselőnek, hogy ezzel a kérdéssel itt foglalkozzék. A közegészségügy kérdésének sarkpontja ez a javaslat, amely tárgyazza bizonyos osztályoknak olyan kötelező biztosítását, amely az egészségre való vigyázást állami feladatként akképen oldja meg, hogy a munkaadókat arra kötelezi, hogy munkásaikért bizonyos díjazást fizessenek azért, hogy^ bekövetkező munkaképtelenségük vaj. y betegségük esetén, abban az esetben, ha gyógyításra szorulnak, gondoskodás történjék gyógykezeltetésükről. Ez a gondolat, t. Képviselőház, a közegészségügy gondolata a biztositás fogalmával együtt néhány évtizedes gondolat Európaszerte. Maga a gondolat mélyenjáró nemzetfentartó elem, kivitelében azonban minden nemzet körében meglehetős elfajuláshoz jutott. Maga a biztositás gondola'a, akár az elélésről, betegségről vagy