Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. 317 Annak a közös-ügyes politikának áldásait négyszáz évig élvezte vagy szenvedte a nemzet, vérzett és verejtékezett bele az ország, tehát igazán mondotta a mohácsi veszedelem poétája: Nemcsak az ellenség, önmaga vágta sebét. Magunk is okai voltiunk ennek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mondom, ehhez járult a tüdővész nyavalyája, ehhez járult és járul ma is egy nemzetpusztitó szenvedély, a pálinkaivás. (Ugy van! Ugy van!) Én nem vagyok antialkoholista, (Derültség.) ón tartom magamat az Irais szavaihoz. Pál apostol mondja a Timotheusokhoz intézett levelében: »Figyelmeztetlek, ne légy vizivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel.« De azt nem találom sehol, hogy igyál pálinkát. {Derültség. — Esztergályos János: Mi lesz a kisüsttel?) Igen. Örülök, hogy ilyen késő délutáni órákban az én unalmas beszédeim ilyen érdeklődést vált ki, ahelyett, hogy odakint bólogatni vagy dohányozni méltóztatnának. Nem nevetni, nem megmosolyogni való dolgok ezek, sir a lelkem, amikor ezeket elmondom. De amikor ezeket elmondom, siró lélekkel fajtáin, nemzetem pusztulásán való nekibusiulásomban ugy cselekszem, hogy közben kis derűt fakasszak az arcokra, mert könnyebb igy elviselni ezeket a keserves időket és talán igy könnyebben megértjük egymást. (Helyeslés.) Mondom, én is foglalkoztam a közegészségügy kérdésével. Hogy visszatérjek oda, ahonnan kiindultam, ismerem Teleki Géza nemzetmentő programmját, mert ő megcsinálta a közegészségügy reformját, megcsinálta a közigazgatás reformját is a nem politizáló, a nem politikus belügyniinister és összes reformjait vele együtt másfél év alatt elsodorta a politika, (östör József: Bele is bukott!) Azt mondottam, hogy elsodorta a politika. Azóta sok viz lefolyt a Dunán és sok minden történt. Magyarország közegészségügye ma elszomorító, döbbenetes képet mutat. Ismétlem, csak nagy általánosságban akarok a javaslattal foglalkozni, amelynek címét, ha szabad lenne kérnem a mélyen t. Házat, a mélyen t. minister íurat és az előadó urat, talán meg kellene változtatni pompás rövid címre, úgyhogy ne »Betegségi és baleseti kötelező biztosításról«, mert a jóbangzás ellen van ez, a fülemet kissé bántja, ha »Betegség és baleset ellen való biztosításról« szóló törvényjavaslat legyen a címe. Nem adok be indítványt, mert az inditványoíkban sokszor nincs köszöntet, még ha azok elfogadtatnak is, hanem ajánlom azt a& egyszerű és természetes gondolatomat az igen t. Ház és az igen t. minister ur kegyes jóindulatába. (Györki Imre: Ezt nem fogadhatjuk el, ez rossz!) Most még amugyabbul állunk közegészségügy dolgában, mint álltunk Nagymagyarországon. (Farkas Imre: Amugyabbul?) Azt a szót, hogy ebül állunk, nem szeretem használni, magyarosabban van mondva ugy, hogy nagyon rosszul állunk. Méltóztatnak ' emlékezni, hogy Magyarorszájgnak egy pénzügyi lángelméje, a legnagyobb, azok között, akik voltak és vannak, Wekerle Sándor mondotta, mint belügyniinister, a közegészségügyi kérdések, a belügyi tárca tárgyalásánál, hogy bizony az a baj, hogy a magyar erdők fáiból — a magyar erdők akkor megvoltak, legyünk rajta, hogy megint meglegyenek — sokkal több gyermekkoporsót faragnak az ácsok, mint ahány bölcsőt készítenek az asztalosok. Andrássynak, a koalíciós kormány belügy ministerének szintén megvolt a kellő eleven érzéke a közegészségügyi kérdések iránt. Ha uj magyar nyelven akarnám mondani, azt mondanám, hogy kellő szociális érzékkel birt. (Derültség.) Én nem birok kétezer pengővel, hanem nekem nincs kétezer pengőm; én nem mondom, hogy birok tiz darab százkoronás hadikölcsönkötvénnyel, hanem nekem van tiz darab százkoronás hadikölcsönkötvényem. Azt mondom tehát, hogy beszéljünk magyarul. Ne csak erezzünk, gondolkozzunk, hanem beszéljünk is magyarul, mert ha mi nyelvünkben, mindennapi kifejezésmódjainkban eltérünk a magyar nyelv természetétől, lelkétől, géniuszától, ezzel a magyar jellemen is rontunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt mondom t. képviselőtársamnak, akit bátor voltam figyelmeztetni, amikor azt mondotta, hogy ő bátorságot vesz magának erre, meg arra, amire azt felelte, hogy ők finoman szoktak beszélni, hogy én is. igyekszem tiszteletteljes módon beszélni, azonban bátorságot nem árulnak a boltban. (Derültség.) Én nem megyek bátorságot venni. Az megvan az emberben vagy pedig nincsen. (Derültség^) Az ember verpeléti dohányt vagy nemlndom mit vesz a boltban, de bátorságot nem szokás vermi. Ezek mellékes dolgok, de mikor néhanéha kitör belőlem egyetlen kincsünk, a leghatalmasabb nemzetfentartó értékünk, a magyar nyelv iránti szeretet és lángoló lelkesedés, ne méltóztassanak ezt tőlem rossz néven venni. (Helyeslés. — Egy hang jobbfelől: Az ember lélekzetet is vesz!) Az ember nem vesz lélekzetet, t. képviselőtársam, hanem lélekzik. (Élénk derültség és taps.) Én nem mondok most népszerű dolgot, népszerű elvet nem hangoztatok akkor, amikor azt mondom, hogy mig egyesek sokalják a kategóriákba sorozottak számát, én keveslem azok számát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sőt azt mondom, hogy túlságosan — nem akarom ezt a szót mondani, hogy radikális, mert ennek igen rossz múltja van. (Derültség. — Györki Imre: De szép jövője van!) Ezen tovább menve azt mondanám, hogy amiképen van általános tankötelezettség, mert mindenkinek meg kell tanulnia a maga érdekében, meg a társadalom és az ország érdekében írni-olvasni, ahogyan volt és lesz általános hadkötelezettség, legyen általános gyógyítási kötelezettség is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert az állam polgárait, az embereket még akaratuk ellenére is meg kell menteni önmaguknak, a társadalomnak, a családnak, meg a hazának. (Általános helyeslés.) Hiszen ott van az 1876 : XIV. tcikk, amelynek 20. §-a kimondja azt, hogy a 7 éven aluli gyermekeket a szülők, a gyámok kötelesek gyógykezeltetni, mert ha ezt elmulasztják, ilyen meg ilyen büntetéssel sújtja őket a közegészségügyi kihágási hatóság. De nem lehetne-e minden községben majdnem minden szülőt ezért felelősségre vonni? Mert ki kell... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy kis türelmet kérek, mert a füleim nem fognak fel minden hangot, egyenként méltóztassanak aposztrofálni, vagyis felszólítani ! —T. Ház, én mondom, ki kell irtani egyszerű falusi vagy munkásnépünk lelkéből azt a gondolatot, azt az érzést, hogy jobban fáj neki hogy ha a gazdaságból valami- elpusztul és azt inkább igyekszik megmenteni, mint hogy ha a 8 gyerek közül, a legnagyobb istenáldás közül egy vagy kettő orvosi gyógy kezelés^ nélkül a temetőbe kerül. (Ugy van! Ugy van! — Farkas István: Ez igaz, az állam is igy csinál!) Mondom, én helyeslem ennek a törvényjavaslatnak a kategóriák megállapítására vonatkozó rendelkezését, de helyeslem — és itt nép-