Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

'Az országgyűlés 'képviselőházának 58. ülése 1927 nia'juà 31-én) kedden. 21 Ha mi ki akarunk jutni a tengerre, akkor feltétlenül szükségünk van a Jugoszláviával való megegyezésre, mert hiszen a Fiumébe vezető vasúti vonal Jugoszlávia kezében van és az ő hozzájárulása nélkül átmeneti forgalmat ezen a területen keresztül nem létesíthetünk, nem fejleszthetjük kereskedelmünket, mert hiszen Jugoszlávia oly mértékben megdrágíthatja a vasutat, hogy az az áru, amely innen kimegy, a világpiacon nem lesz versenyképes. Minden érdekünk azt parancsolja tehát, hogy Jugoszláviával megegyezzünk. De van egy másik érdek is. Ebben a tekintetben többizben kifejtettem már a t. Házban elgondolásomat. Nevezetesen nem lehet Magyarországot mesterségesen vagy bármilyen úton-módon visszafejleszteni egészen kicsi agrárállammá, mert egy kicsi agrárállam, amelynek nincs erős ipara, nincs expanzív^ kereskedelme, képtelen ezt a bürokráciát ellátni, képtelen azoknak a kulturigényeknek eleget tenni, amelyeket Magyarországtól minden polgára joggal elvár. Ha az ország visszafejlődik agrárországgá, akko rez a kulturelgondolás, amelyet itt Klebeisberg minister képvisel, szappanbuborékká válik, mert hiszen a lakosság teljesítőképessége, keresőképessége és adózóképessége ahhoz nem elegendő. Nekünk minden érdek azt parancsolja, hogy az ipart es kereskedelmet fejlesszük. Tudjuk, hogy Jugoszlávia egyáltalán nem iparosállam és belátható időn belül nem is fog azzá lenni, mert hiszen nem olyan könnyű ipart valahol meghonosítani, mint amilyen könnyű papíron lerajzolni. A gazdasági egymásrautaltság, a jugoszláv piac nagy felvevőképessége, ennek a piacnak felhasználása a mi céljainkra, bennünket, munkásokat természetszerűleg arra utal, hogy arra törekedjünk, hogy valamiképen Jugoszláviával megegyezzünk, megegyezzünk épen az ipar és kereskedelem érdekében. Mert minél fejlettebb egy országban az ipar, annál fejlettebb abban az országban a munkásmozgalom. Valami csekély önzés is van tehát ebben, az az elgondolásunk, hogy az ipar fejlődése következtében a mi létszámunk is szaporodik, így tehát megint gazdasági érdekek azok, amelyek bennünket indítanak. Egyáltalán azok a gazdasági indító rugók, amelyek az egyént cselekedeteinél irányítják, irányítanak egész társadalmi osztályokat is. Az, hogy mi erősek akarunk lenni az államban, hogy mi az államban politikai hatalom birtokába akarunk jutni, ha nem 100 százalékig egyelőre^ de hogy politikai hatalom birtokába akarunk jutni, annak tisztán gazdasági okai vannak, amint azt később leszek majd bátor kifejteni. Egyelőre ennél a tárgynál csak annyit, hogy tisztán

# gazdasági okok azok. amelyek miatt mi a jugoszláv-orientáció felé hajlunk. Engedje meg, t. Ház, hogy pár szóval teljes tárgyilagossággal beszéljek az olasz orientációról. Itt is azt kell mondanom, hogy Bogya t. képviselőtársam téved, ha azt hiszi, hogy ennél a világnézeti különbség az a primer érzés, amely fiit bennünket. Korántsem ás egyáltalán nem, mert hiszen, ha ez volna, akkor nekünk elleneznünk kellene a Jugoszláviával való kapcsolatokat is, mert hiszen Jugoszláviában nem szocialista kormány van, hanem szociálistaellenes kormány van; elleneznünk kellene a Romániával való kapcsolatot is, mert hiszen Romániában is ezidőszerint olyan kormány van, amely üldözi a munkásmozgalmat. Nem nagy különbség van a román bojárok politikája és a fasiszta politika között, ha ezt a munkásmozgalomra vonatkoztatjuk. De nem ez a szempont vezet bennünket ennél a kérdésnél — ez is közrejátszik, nem tagadom, mint ahogy később ki akarom fejteni — elsősorban azonban a bizalmatlanság az, amely miatt nem értünk egyet a kormány olasz orientációjával. Méltóztatnák tudni, hegy Ausztria-Magyarország, Németország és Olaszország közel 32 éven át szövetségesek voltak. Ez a szövetség Bismarcknak volt az elgondolása. Méltóztattak talán olvasni Ludwigh Emil nagyszerű könyvét Bismarckról, amely könyvben világosan meg van irva, hegy Németországnak érdeke azt parancsolta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia továbbra is fennálljon. Az OsztrákMagyar Monarchiát szétbontani Bismarck elgondolása szerint bűn lett volna épen Németországgal szemben. Denikve, 32 évig éltünk barátságban, békességben és mindig megújuló szerződéses viszonyban. Merem állítani, hogy ennek a szerződéses viszonynak Olaszország is igen nagy hasznát látta és Olaszországnak semmi oka sem veit sem gazdaságilag, sem politikailag megbánni azt, hogy Ausztria-Magyarországgal és Németországgal 32 éveh át szerződéses viszonyban volt. Következett a világháború. A világháború elején Olaszország semlegességet tanúsított. Jöttek az intervencionisták, Mussolini és társai, akikhez azután csatlakozott Olaszország nemzeti költője, D'Annunzio, az ő gyújtó beszédeivel és vitték Olaszországét a világháborúba és úgyszólván kényszeritették erre Olaszországot, Megjegyzem, hogy az uralkodóosztály Olaszországban nem nagyon kényszerittette magát erre a lépésre, Olaszország tehát beleavatkozott a világháborúba s az intervenció sikerült. Nem akarom a t. Házat ma foglalkoztatni azokkal az invektivákkal, amelyekkel a magyar lapok akkor Olaszországot illették. A Ház méltósága ellen vétenék, ha felolvasnám itt azokat az újságcikkeket, amelyek akkor Mussolini és társai ellen megjelentek, csak furcsának tartom, hogy ugyanazok a tollak, sőt ugyanazok à kezek, amelyek akkor azokat a tollakat vezették, nem győzik eléggé dicsérni a kormány bölcs előrelátását és intézkedéseit abban a tekintetben, hogy Olaszországgal igyekezzünk békét kötni. Én tehát nem fogók újságcikkekkel operálni, bár nagyon kecsegtető alkalom lenne ez arra, hogy pár olyan dolgot felolvassak, amelyből kiderül, hogyan gondolkoztak akkor Magyarországon Olaszországról. Mi, szociáldemokraták, akkor is világosan megmondottuk^ amikor a legőrültebb hangzavar volt és amikor a legsiílyosabb invektivákkal illették az olasz uralkodóosztályt, az olasz kormányzatot és az olasz intérvéncionistákat, hogy disztingváljunk. Az olasz nép nem tehet arról, hogy belevitték a háborúba és minden tiszteletünk akkor is az olasz nép mellett volt, mint ahogy ma is minden tiszteletünk és nagyrabecsülésünk az olasz nép mellett van. Hogy azonban mi, barátsági szerződést kössünk egy olyan országgal, amellyel 32 éven át szövetségi viszonyban voltunk, de amely ezt a szövetségi viszonyt az ott felülkerekedett áramlat minden további nélkül felrúgta és háborúba ment, — ez már egy ok a bizalmatlanságra. Nem akarom most a D ober do halottait idézni, nem akarom idézni azokat a rettenetes csapásokat, amelyek ennek az intervenciónak következtében Magyarországra zúdultak, csak engedje meg a t. Ház, hogy emlékezetükbe idézzek egy okmányt, amely — mondhatnám — 90%-ig hozzájárult Magyarország feldarabolásához és amely okmány olasz segítséggel jött