Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

304 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. jegyeznem, hogy én azt sem tartom valamilyen ideálnak, olyannak, amelynél szeb'bet és jobbat nem lehet elképzelni. Elismerem, hogy az utóbbi időkben javulás állott be. Amióta a pénztár egy régi, igen szakavatott tisztviselője a hadifogságból visszajött é® átvette a pénztár vezetését, azóta javult a helyzet. Ez a helyzet természetesen nem ideális, mert hiszen nincs önkormányzat, kormánybiztosi alapon történik a vezetés, az történik, amit a kormánybiztos akar és egészen őszintén megmondom, a kormánybiztos nem mindig jót akar. (Hódossy Gedeon: Miért ne akarna jót?) Nem tudom, talán nem is ér hozzá minden, de tény azi, hogy a biztosítottak részéről töméntelen panasz érkezik a munkás-érdekképviseletekhez. (Hódossy Gedeon: Soha sem volt panaszmentes!) Soha sem volt panaszmentes, elismerem, de annyi panasz, mint a mennyi most van, sohasem volt és a munkáltatók részéről is rengeteg a panasz. A járulék kivetése és behajtása körül soha annyi panasz nem volt, mint ma. (Jánossy Gábor: De hol nincs ma bajt Mindenhol van! Itt is van: igen kevesen vagyunk jelen!) Azt mondom épen, hogy ki kell küszöbölni a bajokat, Jánosy képviselő ur, azon. munkálunk!) (Hódossy Gedeon: Nem lehet azt mondani, hogy nem igyekszik minden bajt orvosolni!) A pénz• tár pénzügyi irányitása tekintetében pl. az Országos Pénztár legutolsó jelentésének egyik kimutatásából azt olvasom, hogy a pénztárnak vannak részvényei. A Magyar Gazdák Tejüzeme rt. részvényeiből nem tudom hány darabot vásárolt 623 millió korona névértékben 435,441.660 koronáért. Ez a pénztár jelentésében, mint aktivum, mint vagyon van felvéve, tehát vagyonmentő intézkedés volt az, hogy a pénztár feleslegeinek és vagyonának egy részét részvényekben helyezte el. Én, mint a pénztár iránt érdeklődő, néztem a jelentést és természetesen megnéztem, hogy milyen elsőrendű részvény lehet az, amibe a munkások pénzéből 1922-es árfolyamon 600 millió koronát fektettek be, tehát a mai pénzérték szerint több milliárdot és a Compassz legutóbbi számából a következő tények kerültek elém: (Halljuk! Halljuk!) A tejüzemnek van aktivája 371.406 pengő, ebből készpénz 2617 pengő, a hitelezők számlája — ami tehát passzíva — kitesz 632.000 pengőt. Itt két szám áll egymással szemben: mint mobil aktiv tétel 371.000', mint passzív tétel 632.000 pengő. Ha viszont a papírok jövedelmezőségét nézem, — ami, mondom, csak azért érdekel engem és bennünket, mert munkáspénzt fektettek bele ezekbe a részvényekbe — a Compassz legutóbbi kimutatása szerint azt látom, hogy 1925-ben a tiz pengőre összevont névértékű részvények után két fillér osztalékot fiezttek. Ez azt jelenti, hogy ez a nagy tőke, amely milliárdokra rug, 1922-es árfolyamon, mert akkor vásárolták, két ezreléket jövedelmezett. Hát ez olyan brilliáns adminisztráció? Ez a pénztár pénzügyi érdekeinek olyan nagy, olyan féltékeny gondozása, hogy tejüzemi részvényekbe ölnek bele milliárdokat, hogy két ezrelékes kamatozás mellett helyezik ki a munkások pénzét! Nem vagyok pénzügyi szakember, nem ismerem ki magamat az értékpapírok világában, de ha rám biznák, hogy milliárdokat fektessek bele gyümölcsözŐleg részvénypapirokba, nem a tejüzemet válogatnám ki, nem két ezreléket jövedelező papirost vásárolnék, nem ebbe fektetném a munkásság pénzét, hanem jobban meg tudnám válogatni, hogy hova tegyem azt, ha már immobillá teszem a pénztár tőkéit, ami már egymagában is hiba, mert ilyen intézmény tőkéjét nem szabad immobillá tenni, annak mindig mobilnak kell lennie, hogy mindig megmozgatható legyen. De ha már — mondom — immobillá teszik, akkor nem tejüzemi részvényt kell venni rajta, amely 10 pengő után ikét fíllértí 250 papirkoronát jövedelmez, ami két ezreléknek felel meg. Akik a régi pénztári adminisztrációt a dolgok ismerete nélkül bírálat alá veszik és pálcát törnek a rési adminisztráció felett, azok nézzék meg az Országos Pénztárnak ezt a kimutatását

1

, nézzék meg a heverő pénztári tőkéknek ezt az elhelyezését és jövedelmezőségét és tessék azután megállapítani, hogyha a régi önkormányzati uralom alatt a régi munkástisztviselők mellett valaki ilyen értéktelen papirokba fektette volna a. munkások pénzét, mi történnék, hogyan birálnák, mit mondanának akkor erre az intézményre. Nem tudom, mi lesz a sorsa ennek a néhány milliárdniak, amelyet ide belefektettek. Ezt a dolgot csak felhoztam annak illusztrálására, hogy az önkormányzat hiánya mit jelent. Ez az eset az önkormányzat hiányára vezethető vissza. Lehet, hogy valaki, aki ezt intézte, vagy valakik, akik ezt intézték, pénzügyi téren teljesen tájékozatlanok voltak, feltehető az is, hogy valí kinek vagy ivalaikiknek szívességet akartak tenni. Hiszen ennek a tejüzemnek alapitója a Gea Bank, a Gazda Bank, amely tudtommal már megszűnőben van. csak Budafokon van e^y kis fiókja és a mellett hozzátartozik a balatonkenesei üdülőtelep, amely felszámolás alatt van. Ez azt jelenti, hogy a pénztár de facto elvesztette ezeket a tőkéket. Ismétlem, néhány milliárdot tesznek ki ezek a tőkék, amelyek a pénztárra nézve elvesztek. Ha tehát méltóztatnak birálni a régi pénztári adminisztrációt és a régi önkormányzat működését, akkor tessék elővenni a pénztár jelentéseit a kormánybiztosi időkből. Sok olyan intézkedést és oilyan rendelkezést méltóztatnak, látni, amely a régi önkormányzat és a, régi adminisztráció alatt ;nem jöhetett volna létre, mert ott egy kicsit jobban megnézték a garast, ott a munkaadók és munkások közösen befizetett pénzeire jobban vigyáztak és jobban ügyeltek. Ha már itt tartunk, legyen szabad megállapitanom azt is: tudom, hogy tolvajok mindenhol vannak, a régi pénztárnál is előfordultak apró kis csalafintaságok, de olyan gyakori sikkasztások, mint a kormánybiztosi idők alatt, eddig nem fordultak elő. Nem akarom ezzel a kormánybiztos urat megbántani, ínem tehet róla. végre is nem tudja, kivel van körülvéve, azonban tény az, valószínűleg az ellenőrzés hiánya miatt, egyre-másra kaptuk a hirt, hogy a pénztárból milliárdokra menő összegeket sikkasztanak. Tessék a hírlapokban elolvasni. Ez azt jelenti, hogy azzal a szelleminél, amely oda 1919-ben bevonult, (Hódossy Gedeon: Ha egy pénzbeszedő sikkasztott, levontuk az összeget a kauciójából!) annyira lerontották a pénztári adminisztráció, figyelmét, a pénztári tisztviselő kötelességtudását, hogy azután ilyen kilengések előfordulhattak. Ismétlem, ma már valamenynyire javultak a. viszonyok, de még mindig nem jók és merem mondani, hogy addig nem is

1 lesznek kielégítők, amíg a pénztárt vissza nem kapják azok, akiket a pénztár megillet: a maiikások és munkáltatók A munkásbiztositás legelső feltétele az volna, hogy nyugalmi állapotba hozzák a munkásbiztositót. Feltétlenül szükség volna arra, hogy minden súrlódási felületet kiküszöböljünk ugy a törvényes intézkedésből mint egyebünnen. Szükséges volna, hogy a munkásbiztosítást a maga hivatásának átadjuk és visszaadjuk. Ezt a javaslat nem biztosítja. A munkásság és a munkáltatók álláspontja az én fel-