Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

294 - Az országgyűlés képviselőházának — Esztergályos János: És nem csapták el! — Farkásfalvi Farkas Géza: Az Összes orvosok tiltakoznak! — Hódossy Gedeon: Elsőrendű munkásérdek, hogy a Munkásbiztositó Pénztárnál jó orvosok legyenek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Aki nem teljesiti kötelességét, mehet simán, siklóleszállással! Világos!) Propper Sándor: Az imént közbeszólt t. képviselő ur egyéni sérelmet vetett be ide, amit én nem ismerek, nem tudok tehát reá reflektálni, azt azonban merem kijelenteni, — ahogyan én a pénztárakat ismerem, és meglehetősen jól ismerem, mert meg kellett azokat ismernem, mintán majdnem két évtizedig dolgoztam ott, s ép ésszel valamit az ember megismer akkor, ha hét évtizedig csinálja — hogy tudtommal ott soha tisztviselőt, legkevésbé orvost nem ért sérelem azért, mert nem szociáldemokrata, vagy (Szociáldemokrata. (Ugy van! a szélsőhaloldálon.) Az orvos urak túlnyomó része nem volt szociáldemokrata^ a szociáldemokráciával közösséget nem vállalt, nem is kérte senki, hogy vállaljon, orvosi munkát, becsületes, odaadó orvosi munkát kértek tőlük semmi egyebet, (Dréhr Imre: Ez az!) és ott elmozdítások nem történtek, különösen ilyen okokból nem történtek. Lehet, hogy egy-egy orvost fegyelmi utón elbocsátottak azért, mert nem tett eleget a maga kötelességének. (Gaál Mihály: Politikailag!) Ugyan, ezt önnek senki sem fogja elhinni! (Gaál Mihály: Mindjárt bebizonyi- ' torn! — Rothenstein Mór: Ez rágalom! — Szabó Imre: Az orvosi fegyelmi bizottság mindig a saját tagjai körében bírálta el az orvosi fegyelmi ügyeket, a vezetőség soha sem folyt be! Másképen sohasem történt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Igen t. Képviselőház, igen t. államtitkár ur! Ezt a kérdést a repülés teóriájával megoldani nem. lehet. Tessék a meg nem felelő orvosokat egyénileg fegyelmi utón felelősségre vonni, senkinek nem lehet ellene kifogása. De én félek attól, hogy ha ez a rendelkezés törvénnyé válik, akkor majd az orvosok és a tisztviselők rostálásánál olyan külső befolyások fognak érvényesülni, (Dréhr Imre: Csak szakszempontok!) amelyek nem; kivánatosak. (Dréhr Imre: Csak szakszempontok!) Ez nem megoldáis, tessék tudomásul venni! (Dréhr Imre: Nem megoldás? Ez a munkáság érdeke! Hogv beszélhet egy munkás képviselő így?! A munkásság egészségügyét kívánjuk ezzel szolgálni semmi mást!) Ezzel kapcsolatbán nincs semmi egyéb kifogásom, mint az, hogy a szociális és egészségügyi ministerium bízza a repülést most már az Oceán-repülőkre, (Derültség a szélsőbaloldalon.) nyugodtan rábízhatjuk Lindberghre és Chamberlinre, ezek jobban értenek hozzád mint a szociális ministerium. (Drehr Imre: Ne csináljunk viccet ebből a komoly kérdésből!) Én csak azt mondom, amit a minister ur mondott. A minister ur azt mondotta, hogy akik nem felelnek meg, azok repülni fognak. (Dréhr Imre: Olvassa el a javaslatot!) Nem kell elolvasnom, mert kivülről tudom, miután tíz bizottsági ülésen targyaltuk együtt a javaslatot; tudom miről van szó, nincs szükségem felvilágosításra. (Dréhr Imre: Benne van, hogy a munkásság érdekeit fogjuk szem előtt tartani, és ez az irányadó! — Esztergályos János: Az államtitkár ur zavarja mindig a szónokot!) Ebbe nem tudok belenyugodni, tessék tudomásul venni, és jóérzésű ember nem tud belenyúló, ülése 1927 június 15-én, szerdán. godni. Különösen nem tudok belenyugodm abba, hogy diplomás emberekről ugy beszéljenek, hogy repülni fognak. Még akkor^ is, ha ezt az erőszakos intézkedést végrehajtják, (Urbanics Kálmán: Fegyelmi utón fognak repülni! — Meskó Zoltán: A repülést ne tessék szó szerint venni!) tessék gondoskodni arról, hogy az önérzet sérelme és a gazdasági szerzett jog csonkítása nélkül tudjanak azok az orvos urak benn egymással helyet cserélni. (Dréhr Imre: Bizza az orvosokra!) T. Ház! Nekem egészen különös egyéni okom nincs arra, hogy, nem tudom, az orvos urak iránt valami különösen nagy szeretetet tanúsítsak, mert én orvosi kezelés alatt nem voltam (Zaj jobbfelől.) — tessék figyelni — (Dréhr Imre: Adjon hálát az Istennek! — Urbanics Kálmán: Kopogjon! — Derültség jobbfelől.) én orvosi kezelés alatt nem voltam, de tudom tisztelni és becsülni az orvosokat (Dréhr Imre: Nagyon helyes!) mert a legmagasabb rendű emberi munkának tartom az orvosi munkát. (Dréhr Imre: Nagyon helyes!) Az orvos az, akit éjjel kihúznak ágyából, hogy elhívják a beteghez, az orvos az, akit elcipelnek az ebédlő asztala mellől, hogy segítsen a betegen és gyógyítsa, az orvos az, aki behatol a bacillusok világába gázmaszk nélkül és aki Önzetlenül áldozza fel testi épségét és életét is, az orvos az, aki az emberi teljesítménynek maximumát adja, az orvos az, akit munkájáért tisztelni és becsülni kell, akinek munkáját méltányolni kell, akiről nem. lehet és nem szabad, különösen felelős helyről, ugy beszélni: Ha nem felelnek meg, akkor repülni fognak! (Dréhr Imre: Ezt az intézkedést a munkásság érdeke kívánja meg! — Meskó Zoltán: Maga egy távrepülő! — Esztergályos János: Repülő képviselő, az van, de repülő orvos ne legyen! — Szabó Imre: Lehet ezt rendesen is megmondani, nem muszáj ugy, mint egy darab fát a fejéhez vágni! — Esztergályos János: Megvédjük őket! Megérdemlik! —Dréhr Imre: Nem szorulnak ők védelemre! — Zaj.) T. Képviselőház! Ezzel az orvos kérdés sel kapcsolatban tegnap valaki Bródy Ernő képviselőtársunk beszéde közben azt a közbeszólást kockáztatta meg, hogy miért védi ő — t. i. Bródy — az orvos urakat, amikor a képviselőház orvostagjai meg vannak elégedve a javaslattal. Hát. én ezt a közbeszólást helyreigazítom. Elsősorban nincsenek megelégedve; a gyűléseiken és a javaslataikban, a memorandumaikban elégedetlenségüknek adtak kifejezést. A bizottsági tárgyalás folyamán az orvos urak, azt mondhatni, igen erélyesen léptek fel és követelték a sérelmek reparálását, illetőleg kiselejtezését a javaslatból. Hogy azután a plénumban ők nem állanak fel és nem folytatják ezt a harcot, ez természetes. (Dréhr Imre: Letárgyaltuk az Orvosszövetséggel!) Nem lehet az az orvos tagja az egységespártnak, aki a ministerével szembeszáll. (Dréhr Imre: Ilyet nem lehet mondani!) A képviselőház orvostagjainak megelégedettsége csunán ezen alauszik, (Dréhr Imre: Nemj) a rjártfegyelmen. (Dréhr Imre: A közegészségügyi tanáccsal és az Orvosszövetség vezetőségével tárgyaltuk le!) Ez nem olyan szilárd alap. amelyen megállani lehet (Dréhr Imre: Abszolút szilárd!) és különösen nem jogosit fel^senkit arra. hogy főiünk elvitassa az orvosi érdekek védelmének jogát. T. Képviselőház! A törvényjavaslat a maga rendelkezéseiben, — amint később rá fogok mutatni — nem azt jelenti, mint amit itt hozzáfűz-