Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházánál 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. güknek és hivatásuknak. Ez azért is baj és azért is káros, mert az orvosi kezelést tömegkezeléssé silányítja, amely tudvalevően nem kielégítő és nem hozhat olyan eredményeket, mint áz individuális kezelés, amely előveszi az egyedet és azt a maga természetének és szükségleteinek megfelelően gyógyítja. Ez az egyik sérelem. A másik sérelem az, hogy kevés orvost alkalmaznak. Az orvosok ennek következtében túlságosan túl voltak terhelve betegekkel; egy-egy orvosra annyi beteg jutott, amennyit nem tudott ellátni, nemcsak esküjéhez, lelkiismeretéhez képest, de fizikailag sem. Tessék tehát megfelelő számú orvost alkalmazni! És itt kapcsolom bele újra a kérdésbe az állam hozzájárulási kötelezettségiét. Ha az állam nem két ezrelékkel járul hozzá — az államháztartáshoz viszonyítva — a munkásbiztosítás terheihez, hanem 2 százalékkal, vagy legalább is 1 százalékkal, ami a most kontemplált hozzájárulásnak ötszöröse, akkor az orvosi ellátást kifogástalanná és brilliánssá lehet tenni a munkasbiztositásban. További sérelem, hogy a jövedelem aránytalanul oszlott el az orvos urak között. A nmnkásbiztositónál alkalmazott egyes orvosok kiváltságos állásban vagy helyzetben — nem mondom, hogy túlsókat kaptak, mert hiszen orvost kellően megfizetni nem lehet — a többihez viszonyítva aránytalanul sokat kaptak, illetve a többinek túlságosan kevés jutott. Ma is vannak az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak olyan orvosai, akiket havi másfél vagy két millió koronával fizet. (Éhn Kálmán: De van, akinek harminc milliója is van!) Ugy van, épen arról beszélek, hogy ez borzasztóan nagy aránytalanság és igazságtalanság. Tudós embertől, diplomás embertől havi másfél-két millió koronáért odaadást, munkateljesítményt várni és kérni nem lehet. Ez. borzasztó nagy igazságtalanság, amelyet jóvá kell tenni. Ennek a jóvátétele az orvos urak sérelmeit mindenesetre csökkenteni fogja és meg is fogja szüntetni. (Hódossy Gedeon: Nem a pénztár fizeti az orvosokat egyénileg! A rendelkezésre álló összeget az orvosi tanács osztja szét!) Tudom, a Munkásbiztositó Pénztár megállapit egy számot és az ennek megfelelő összeget az orvosi tanács javaslatára osztják szét. Ez a múltban húsz százalék volt, ma tudtommal tizenkettő. (Éhn Kálmán: Tizenkettő és fél!) Semmi akadályát nem látom annak, hogy a betegeket és a szolgáltatások sérelme nélkül az állam magasabb hozzájárulásával ezt a kulcsot felemeljék és az orvos urakat odaadó munkájukért jobban megfizessék és megbecsüljék. (Hódossy Gedeon: Az egyenlőtlen elosztáson múlik minden! Ha az egyiknek 25 milliója van, a másiknak nem jut több, csak 2 millió! Ha egyenlően osztanák el, talán jutna mindegyiknek tíz millió! — Elnök csenget.) Nem mehetek bele a részletekbe, ez nem is vezetne célra itt a plénum ban. (Hódossy Gedeon: Ez nem a pénztár hibája!) Én igenis a pénztár hibájának tartom. A pénztárnak mint erkölcsi testületnek kötelessége ezt az elosztást ugy végrehajtani, hogy ilyen nagy aránytalanságok ne legyenek. (Hódossy Gedeon: Ismétlem, az orvosi tanács csinálja!) Adjanak annak az orvosnak, ha megérdemli, havi 30 millió vagy 40 millió koronát, ezzel nem törődöm, — hiszen különösen egy tudós embernek sohasem sok a kereset— de viszont ne adjanak alacsonyabb fokon álló orvosoknak, a kezelőorvosoknak borravalókat. Ez lealázása annak a magasabbrendü munkának, annak a magasabbrendü hivatásnak, amelyet az orvos betölt. (Zaj.) Itt van a sérelem, itt tessék az orvos uraknak sarkukra állni. Tessék az orvos uraknak a megfelelő orvoslétszám alkalmazását kikövetelni, ne tessék túlsók munkái; vállalni, már csak azért sem, mert ezzel erőszakot tesznek saját lelkiismeretükön és kénytelenek orvosi teendőiket elhanyagolni, mert kevesebb időt szentelhetnek egy-egy betegnek s tessék megfelelő díjazást követelni. Akkor a Munkásbiztositó Pénztárral szemben az orvos urak sérelmei csökkenni fognak és meg is lehet azokat szüntetni. Sérelmes továbbá az orvos urakra az a bizonyos paragrafusa a törvényjavaslatnak, amely őket állástalanokká teszi a törvény életbeléptetésével egyidejűleg. Épen olyan sérelmes ez a tisztviselőkre is. Nem tehetek róla, ebbe az intézkedésbe nem tudok beletörődni, ezt én bolsevista intézkedésnek tartom. Nem tartom lehetségesnek, nem tartom megengedhetőnek, hogy szerzett jogokat tisztviselőktől és orvosoktól elvonjanak, hogy embereket megfosszanak nem tudom, hány évtizedes szerzett jogaiktól. Itt tessék az orvos uraknak sarkukra állani! A bizottságban voltak is ilyen irányú javaslatok az orvos urak részéről, a képviselőház orvostagjai tettek ilyen javaslatokat, de a minister ur megnyugtatására visszavonták javaslataikat. Helytelenül tették. Azt kell mondanom a t. Háznak, ezt az intézkedést elfogadni nem szabad, mert az lehetetlen dolog. Ezzel kapcsolatban még egy dolog lehetetlen, az, ahogy tegnap a minister ur — sajnálom, hogy e pillanatban nem tartózkodik a teremben — az orvos urakról nyilatkozott. Valaki közbeszólt és azt mondotta, hogy nem lehet orvosokat és tisztviselőket kinullázni, nem lehet állásaiktól törvényes rendelkezéssel jogtalanul megfosztani. Erre a minister ur azt mondotta: Akik nem felelnek meg, repülni fognak. (Dréhr Imre: Nagyon helyesen!) Én ezt nem tartom helyesnek. Méltóztassék a t. államtitkár urnák ezt az egyéni gusztusumot meghagyni. Nem tartom ezt helyesnek és megengedhetőnek. Nem lehet emberekről, tisztviselőkről, de különösen orvosokról ugy beszélni, hogy repülni fognak. (Felkiáltások a jobboldalon; Ha nem felének meg!) A repülés teóriáját méltóztassék a munkásbiztositásból kikapcsolni. A szociális ministerium általában, ha helyzetének magaslatán akar állni, kapcsolja ki a repülés teóriáját. Repülni fog a jövő esztendőben néhány tízezer lakó és boltbérlő azért, mert a szociális ministerium jónak látja időnek előtte felszabaditani a lakásokat és a boltokat. Ez az egyik repülés, távrepülés, mert nagyon sokan lesznek. (Zaj a jobboldalon.) Azután repülni fognak az orvosok. (Zaj a jobboldalon.) Ezt a minister ur mondotta, az államtitkár ur csak azt mondotta, hogy ez helyes. (Dréhr Imre: Aki kötelességét nem teljesiti, az nem állhat a pénztár szolgálatában!) Tudtommal vannak fegyelmi szabályok, tessék azokat esetenként és egyénenként elővenni. Aki vétett az orvosi etika és a munkásbiztositás érdekei ellen, azt tessék fegyelmi utón elmozdítani. (Zaj jobbfelől. — Dréhr Imre: Pénztári embernek kell tudnia, hogy ezt nem lehet az orvosoknál végrehajtani! Ezt önnek kell tudnia!) Lehet! Majd megmondom, hogyan lehet. (Zaj.) Hogyha a Mone a maga befolyását csökkenteni fogja vagy ha _ lesz egy gerinces vezetőség, amely nem fogja magát alávetni a Mone diktarujának, akkor az orvoskérdésben rögtön tökéletes rendet lehet teremteni a Munkásbiztositó Pénztárnál. (Gaál Mihály: Engem el akartak csapni, mert nem voltam szociáldemokrata!