Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

292 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. •teer, vonszolja a másra betegségét addig, amig vagy elpusztul vagy a természet segít rajta és csak a legritkább esetekben, jótékonycélu alapon, vagy városrendészeti alapon kerül orvosihoz. A magánpraxis tehát ebből nem sokat arathat. (Éhn Kálmán: Hála Istennek, nem igy van!) Nagyon hálás leszek, ha képviselőtársam feláll s v az én állításaimat megcáfolna, én azonban/ sokesztendősi, majdnem két évtizedes praxis alapján beszélek, meglehetősen ismierem ai dolog előzményeit és természetét, ismerem a tömegpszichét és ismerem azokat a gazdasági létofttőségeket, amelyek itt számbajönnek. De tovább megyek, amidőn azt állitom, hogy az orvos uraknak egyenesen érdekük a tágkörü munkásbiztositás. Miért? Azért, mert a munkásbiztositás megtanítja # az embereket arra, hogy betegség esetéin menjenek orvoshoz, tehát rávezeti és ráneveli Őket az egészségügyi és testi kultúrára. Megvan az a tudatuk, hogy szerzett joguk van az orvoshoz, gyógyszerhez és kórházhoz, tehát betegségük esetén, ha hiányzik is belőlük esetleg az értelem, ott van a családtagjuk, aki elviszi őket az orvoshoz és gyógyittatja. De nem marad meg mindig ebben a függő helyzetében a munkás. Ha lassabban is. mint a múltban, de mégis a munkásból önálló ember lesz, kikerül a biztositás hatásköréből. Akkor már nem mehet pénztári orvoshoz, mert elvesztette ehhez való jogát, de rá van nevelve a testi kultúrára, az egészségügyi kultúrára. Orvosi kezelés alatt állott, már tapasztalta, hogy az orvosi tudomány kiváló az emberiség szempontjából, tudja, hogy a fájdalmakat csillapitja és megszünteti, tudja, hogy egészségét helyreállítja, úgyhogy az a munkás és alkalmazott, aki valamikor szerzett jog alapján, a kölcsönösség elvénél fogva a munkásbiztositás orvosi segítségét vette igénybe, ha azután önálló lesz. nem fogja többé betegségét elhanyagolni, hanem el fog menni a privátorvoshoz, ott fogja magát gyógykezeltetni. f A pénztár tehát ezek alapján mintegy kibányássza a magánpraxis számára, hozzáférhetővé teszi a beteg-anyagot^ és rávezeti az embereket arra, hogy betegség esetén orvoshoz kell menniök. Ez tapasztalható a külföldön, ez tapasztalható nálunk is. Tessék csak egybevetni a vidék helyzetét a főváros helyzetével, a vidéki nép, a mezőgazdasági munkásság helyzetét az ipari és kereskedelmi ;

munkásság helyzetével! Vidéken a mezőgazdasági munkás nincs betegség és baleset esetére biztositva, vagy csak nagyon kis mértékben, ez csak karrikaturája a biztositásnak. (Gaal Gaston: Micsoda? A balesetbiztosítás karrikaturája a biztositásnak?) Még az is, bár jobb a betegségbiztositás. (Gaal Gaston: Minden gép mellett biztositva van a mezőgazdasági munkás!) Tudom, igen t. Gaal Gaston képviselőtársam, ellenben ön is tudja valószínűen a mezőgazdasági kamarák jelentéséből, hogy az 1,100.000 mezőgazdasági munkás és cseléd közül csak 200.000 tartozik a balesetbiztosítás körébe, marad tehát egy 900.000-es horribilis létszám, (Gaal Gaston: Azok napszámosok!) amely teljesen el van hanyagolva. Méltóztassék tehát belátni, hogy ebben a kérdésben nekem van igazam. (Gaal Gaston: Nem látom be!) Az a mezőgazdasági munkás, aki betegség esetére nincs biztositva, aki tehát a betegségi tünetek idején nem állhat ki a hámból és nem mehet el az orvoshoz, késő öregségéig — ha ugyan eléri • az öregség korát —r nem tudja, ném tapasztalja, hogy mi az orvos, miért kell neki orvoshoz mennie. Ha azután később, az ilyen ember esetleg önálló lesz, földhöz jut, akkor is ugy kezeli önmagát, mint ahogy kezelte munkás korában, függő exiszteneia korában, az orvosok mellőzésével. Nagyon jól tudjuk a statisztikából, — az orvos uraknak ezt nagyon jól kell tudniok — hogy Magyarországon igen jelentékeny, ijesztően jelentékeny számú ember hal meg anélkül, hogy orvosi kezelésben részesült volna. Azt hiszeim, az ipari munkásokra vonatkozólag, akik betegség esetére kötelezőleg biztosítva vannak, ez a szám vagy elenyésző csekély lehet, vagy egyáltalában nincs ilyen, mert a munkásság az elmúlt húsz, illetve — ha a biztositás kezdetét vesszük — az elmúlt több, mint ötven esztendő óta hozzászokott 'az orvosi keizeléshez és a maga testi épségének, egészségének ápolásához. Igen jellemző tünet az, hogy a sokkal kedvezőbb éghajlati és egyéb munkaviszonyok között dolgozó vidéki népesség halálozási, betegségi aránya sokkal rosszabb, mint a rosszabb munkafeltételek mellett dolgozó ipari munkásoké. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: 30 százalékkal roszszabb!) A mezőgazdasági munkás a mezőn dolgozik, a természet szabad ege alatt, ami a testre jó és előnyös, szemben az ipari munkással, aki gépeik mellett, füstben, 10 fokos hőségben, — ha a

r- vasiolvasztókat stb. Veszem — a bányák mélyén dolgozik. S mégis az ipari munkásság egészségügye sokkal^ kedvezőbb, mint a mezőgazdasági munkásságé, csak azért, mert biztosítva van, meírt az ipari és kereskedelmi munkásság rendszeres és intézményes orvosi ellátásban részesül. Nagyon jól tudom, hogy az orvosoknak a munkásibiztositással kapcsolatban vannak sérelmeik, ez azonban nem a. biztositás köre. A biztosítás köre determinálja felfogásom szerinti a biztoísitás minőségét. Ha a biztositás köre kicsiny, az valószínűleg már nem lehet jó, mert kiiösiny a teljesítőképessége. Túlságosan kevés helyre szorul össze a kockázat, túlságoisan sokat kell viselnie a kockázatviselőnek, vagy pedig, ha kevesebbet visel, akkor kevesebb szolgáltatásra kénes. Mármost azonban, ha ez igaz, akkor az orvols uraknak nem itt kell keresiriök a sérelmek jóvátételét. Vannak olyan sérelmek, amelyek figyelemreméltók. Részt vettem — azt hiszen), Éhn Kálmán t.

f képviselőtársam is ott volt — egy orvo'slgyülésen a. Szentkirályi-utcában, az Orvosegyesületben. Mint a kerület képviselőit, meghívták bennünket a képviselőház orvostagjai, elmentünk meghallgatni a tanácskozást. A vezető motivum' ott is az volt, hogy a biztosítás körét szűkíteni kell, mert különben az orvosok léte forog kockán- Ezt én az előbb kifejtettek alapján nem osztom. (Éhn Kálmán: Nem szülkiteni. hanem nem kell túlságosan kiterjeszteni!) ellenben leszeik bátor maid később hivatalos istatisztiikai adatokkal israziolni, hogy mindenhol tágiaíbbkörü a munkásbiztositás, minit nálunk és sehiol sem ment bele tönkre az orvoístársadaloan. Tessék tehát az orvos uraknak a sérelmek reT>arációját ott keresni, ahol a sérelm'elk feltalálhatók. Az orvos urak egész sereg figyelemreméltó sérelmet hoztak ott fel ezen az orvosgyülésen, amelyek méltánylandók. Amennyire én gyakorlatból ismerem a munkásbiztositást, azt tartom, hogy elsősorban mentesíteni kellene az orvos urakat a túltengő adminisztratív teendőktől. (Éhn Károly: Ez helyes!) Azt láttam, hogy az orvos urakat túlságosan megterhelik adminisztratív teendőkkel, úgyhogy a gyógyitásra, tehát a tulajdonképeni céljukra, foglalkozásuk kifejtésére alig marad idejük, vagy csak loholva tudnak eleget tenni ennek a kötelessé-