Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927. évi június hó 15-én, szerdán, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : A betegségi és baleseti kötelező biztositásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Propper Sándor, tíhn Kálmán, Gaal Gaston, Jánossy Gábor, Gál Jenő, Horváth Mihály. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Fitz Artnr, a kereskedelemügyi ministerhez, az 1923. évi XV. tcikk vógrehajtása, illetve az u. n. feketepókek sérelme tárgyában. — Gál Jenő, a földmivelésügyi ministérhez, a magyar mezőgazdasági gyümölcskivitel akadálya tárgyában. — A földmivelésügyi minister válasza. — Györki Imre, a kereskedelemügyi ministerhez, a magyar ipar pártolása tárgyában. — Szilágyi Lajos, a pénzügyi és kereskedelemügyi ministerhez, a Dunagözhajózási R. T. nyugdíjasainak sorsa tárgyában. — A pénzügyminister válasza. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vctss József, Bud János, Mayer János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Esztergályos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szabó Zoltán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Jelentem a t. Háznak, hogy ujabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek a képviselőház elnökségéhez a budapesti királyi főügyészségtől: Csilléry András és Vanczák János egy-egy rendbeli, Perlaki György kétrendbeli és Szabó Imre képviselő ur tizrendbeli mentelmi ügyében. A megkereséseket a házszabályok 182. §-a értelmében áttettem a mentelmi bizottsághoz. Napirend szerint következik a betegségi ós baleseti kötelező biztositásról szóló törvényjavaslat (Irosm. 28, 157) folytatólagos tárgyalása, i ., || Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita eddig meglehetősen bő és értékes anyagot produkált és ha a vita mérlegét nézzük, meg kell állapitanunk, hogy vannak jelentős tételek ugy az aktivum, mint a passzivum oldalán. Az aktivumhoz tartozik az, hogy a szociálpolitikai gondolat láthatólag tért hódított a törvényhozásban és ma már egészen másképen fogja fel a törvényhozás a szociálpolitika gondolatát, mint a korábbi nemzetgyűlések vagy a háború előtti országgyűlések. Ugy látszik, hogy a törvényhozáson keresztül felszivódott a köztudatba a szociálpolitika gondolata és ez biztosíték arra, hogy a kérdés a napirendről KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. nem fog lelkerülni mindaddig, amig legalább megközelítőleg kielégitő megoldást nem hozunk létre. Ezzel az igen értékes eredménnyel szemben áll azonban a passzivum, amelynek a terhére kell irni azt, hogy a vita a téves felfogások egész özönét hozta felszinre a szociálpolitika alapgondolatával és a munkásbiztositás kérdésével kapcsolatban. A szociálpolitika lényege helytelen világításba került némely hozzászóló képviselő ur megvilágítása révén és igy kerül ki a közvélemény elé, amit én a továbbfejlődés szempontjából meglehetősen veszedelmesnek tartok, mert az a megértés, amelyről az imént beszéltem, nem likvidálódhatik akkor, ha ezek a téves felfogások lesznek úrrá a közvéleményben. Én tehát szerény tehetségemhez és szerény ismereteimhez mérten arra vállalkoztam, hogy tiszta képet adjak a szociálpolitikáról és miután most a munkásbiztositásról van szó, ezt megtenni feltétlenül szükségesnek tartom az egészséges fejlődés szempontjából. A vita bevezetésekor a népjóléti minister ur rövid bevezető beszédet mondott, — mintegy előszót a vitához — amelyből két tétel ragadta meg figyelmemet. Az egyik az, hogy kapcsoljuk ki ebből a vitából a politikumot és a szenvedelmeket, a másik a megállapítás, hogy a munkásbiztositás nem tisztán munkásügy, hanem egyetemes, nagy nemzeti érdek. Kivételesen abban a helyzetben vagyok, hogy túlnyomó részt egyetérthetek a minister úrral, nevezetesen egyetértek vele abban, hogy a munkásbiztositás nem tisztán munkásügy, sőt kénytelen vagyok tovább menni, mint a minister ur, aki a munkásbiztositás kérdését egyetemes, nagy nemzeti ügynek minősítette, mert én ezt általános, nagy, emberi ügynek vagyok kénytelen tovább minősíteni. Hiszen egy nemzet egymagában, elzárkózva a többiektől, képtelen hatályos szociálpolitikát teremteni és folytatni, ha nincsenek meg azok a 43
