Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-67
274 Az országgyűlés képviselőházának önkormányzat szervei: a munkaadók és a munkások azt, amit akarnak (Peidl Gyula: És fizethetnek!) és fizethetnek, — ezt mindig megtehetik — de beszélni már kevesebbet beszélhetnek. Az odaállítandó elnökről az indokolás azt mondja, hogy az sèm a munkaadók, sem a munkások sorából nem vétetik, hanem egy pártatlan harmadik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Hódossy Gedeon: Ez az erkölcsi erő!) Ez az elnök az az előkelő idegen, (Hódossy Gedeon: Az ügyekbe nem avatkozik, de mint erkölcsi erő ott van!) akinek a világért sem szabad sem mint munkaadónak, sem mint munkásnak szakértelemmell 'és tapasztalatokkal, jártassággal birnia ezekben az ügyeken. (Hódossy Gedeon: Nem is kell!) Valószinüleg ismét nagyszerű, fontos őrszemi állásokra nyílik alkalom az elnöki és az alelnöki állások betöltésénél. (Malasits Géza: Nem kerül az államnak egy fillérjébe sem az őrszem! — Dréhr Imre: Téved Malasits képviselő ur!— Szabó Imre: 2,200.000 pengőbe! — Dréhr Imre: És ezenfelül az elnöki és alelnöki tiszteletdíjakat az állam fizeti! — Szabó Imre: Tehát az állam pénzén bizalmiférfiak! — Zaj.) Az indokolás folyton hangoztatja, hogy politikától mentesen akarják ezeket az ügyeket elintézni. (Dréhr Imre: Ügy van!) Nem képzelném, hogy ellenzéki politikust méltóztatnának majd odaültetni az elnöki! székbe! (Gaal Gaszton: Az ördög nem alszik! Hátha épen te vagy kiszemelve!) Nem bizom benne. (Derültség.) így tehát a pártpolitikát nem igen lehet kizárni, mert valószinüleg a párt által kijelölt pártpolitikus lesz majd itt az elnök. (Dréhr Imre: Nem valószínű! Azi államfő nevezi ki, tehát ilyen meggyanusitással ne éljen! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez nem meggyanusitás, mert már láttunk, tapasztaltunk olyan eseteket, hogy ez a kormány a pártjához tartozó kiváló embereket helyezte el különféle állásokba. Ez nem gyanúsítás, ez tény. (Urbanies Kálmán: Caak ellenzékit helyezzenek oda! — Halász Móric: Az a fontos, hogy líiváló embert!) Már mondottam, hogy ennek az elnöknek rendkívüli hatáskör adatik. Most méltóztassék megengedni, hogy ezt az állitásomat be is bizonyítsam. A törvényjavaslat 110. §-ának második bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Az intézet elnöke az önkormányzati szerveknek azt a tagját, aki üléseken ismételten nem, vagy hanyagul jelent meg ás mulasztását nem igazolja, Írásban figyelmezteti. Az írásbeli figyelmeztetés eredménytelensége esetében az elnök az illető önkormányzati tagot két izben ezer-ezer pengőig terjedhető pénzbirsággal sújtja és a mulasztás további ismétlése esetében tisztétől elmozdítja.« (Szabó Imre: És leveszi a fejét!— Zaj.) Én ehhez hasonló hatáskört földi embernek még adni nem láttam. (Hódossy Gedeon: Kinek van abból kára, ha elmozdítják azt, aki úgysem jár oda és nem végzi kötelességét! — Szabó Imre: Az elnök fiókdiktátor! — Zaj!) Mindnyájon az életben élünk és igy tudjuk, hogy nagyon könnyen rá lehet valakire fogni azt, hogy hanyagul jár be. (Gaal Gaston: Ezt a jogot jó lenne a Házelnöknek is megadni! — Ugy van! — Taps a jobboldalon és a balközépen.) Épen arról akarok beszélni. Ha például ebben a képviselőházban a tanácskozóképesség nem állapitható meg azért, mert kevesen vannak, akkor talán az elnök elmozdíthatná azokat, akik nincsenek jelen a tanácskozóképesség megállapitásánál. (Egy hang a középen: Helyes lenne! — Peidl Gyula Csinál67. ülése 1927 június lé-én, kedden. juk meg! — Urbanies Kálmán: Nagyon szívesen, mi is megszavazzuk! — Szabó Imre: Akkor mi lennénk a többség! — Rothenstein Mór közbeszól. — Gaal Gaston: Valószinüleg többször voltam itt, mint Móric ur!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Urbanies Kálmán: A tanáoskozóképességnél Móric sohasem volt itt!) Bródy Ernő: A közéleti funkcionáriusok mai rendkívüli elfoglaltsága mellett megtörténhetik az, hogy egy érdekeltség képviselője nem tud pontosan megérkezni, mert talán egy másik ülésben volt elfoglalva. Az elnök ur itt megállapíthatja erről a hanyagságot. (Dréhr Imre: Ha igazolja, nem fogja megbüntetni!) Mit tudom én? Nem lehet földi embernek, nem lehet egy kinevezett embernek ilyen hatalmat adni a kezébe, — akinek semmi része, semmi köze nincs ehhez az intézményhez — hogy az intézmény kebeléből aránylagos választási rendszerrel megválasztott tagokat onnan kikergethesse és elmozdíthassa a helyükről. (Dréhr Imre: Ha nem teljesiti a kötelességét!) Nem tudom, hogy ezt hogyan tudja megindokolni. (Dréhr Imre: Ki mire vállakozik, teljesítse becsülettel kötelességét! — Baracs Marcell közbeszól.) Nagyon helyesen mondja a t, képviselőtársam, hogy a fővárosi törvény szerint bizonyos esetekben, mikor a képviselőtestületi tag tízszer vagy tizenkétszer nem jelenik meg a közgyűlésen, annak a mandátuma megszüntethető. Ez a törvény objektív megállapítsa s nem az, mikor egy ember diszkréciójára vagy önkényére bizatik az, hogy ő mit csináljon és hogy ő az önkormányzati szerv tagjait elmozdíthatja. (Dréhr Imre: Akkor panasszal élhet az a népjóléti ministerhez!) Panasszal élhet ez a sóhivatalhoz. (Dréhr Imre: Csak a maga demagógiájában a sóhivatalhoz! — Elnök csenget.) A magam részéről sohasem helyeselhetem azt, hogy egy földi embernek ilyen hatalom adatik. Nem tudom ezt helyeselni, mert az emberekben indulatok és szenvedélyek vannak és az emberek ilyen hatalom birtokában megfeledkezhetnek arról, hogy mivel tartoznak a maguk hivatásának. Nem szabad az embereket ebbe a helyzetbe hozni és ez az, amire mondottam, hogy dalai láma-szerü hatáskörrel van felruházva, mert csak a dalai lámának volt abban a kínai birodalomban valamikor régen, Lindbergh repülése előtt, ilyen jogosítványa. (Hódossy Gedeon: A dalai láma fölött nincs a munkásbiztositó bírósága!) Mondhatom, hogy nem méltóztatnak engem meggyőzni ebben a dologban, mert az, amit az igen t. államtitkár ur mondott, elképzelhető, hegy t. i. kihagyhatnák 1 az egész érdekeltséget. Amilyen módon most beveszik, énugy kihagyhatnák. " Eddig el volt érdekeltség nélkül ideigóráig a betegsegélyző intézmény, ezt is méltóztatnak mondani. Ha a forradalmak után ez az ideiglenes állapot tartott mostanáig, most tartson továbbra is. mert ez a Iátszatérdekeltség, látszatbevonulás és látszatjog olyan, amellyel sem a^ munkaadók, sem a munkások nem akarnak élni. mert ennek nincs semmi értelme. Amikor ott lesznek azok a tisztviselők, akik nem érzik magukat összekötve ezz^l az intézménnyel, akiknek egy egész külön státusa van, akiknek feljebbvalója a népjóléti minister^ amikor egy ujabb bürokrácia telepéül van kijelölve ez a Munkásbiztositó Pénztár, amikor a, pártatlan harmadikinak címzett elnök kezébe ilyen hatalom adatik, engedelmet kérek; akkor én ennek az intézménynek érvé-