Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

16 Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. amellyel minden diplomata számolni kénytelen. (Ugy van! a közéven.) Ez gróf Bethlen István politikájának a legnagyobb dicsérete, (Ugy van! a közéven.) hogy abban az időben, amikor az orientációs politika még nem volt lehetséges, ő az orientációs politikát ugy készítette elő, hogy megmentette Magyarországot, megmentette, megteremtette Magyarország tekintélyét, Magyarország politikai hitelét. (Ugy van! a középen. T. Képviselőház! Amikor a helyzet változott, — mert hiszen az élet nem egyéb, mint állandó változása a helyzetnek — s mikor lehetőségek adódtak abban a tekintetben, hogy a kormány külpolitikai koncepcióval lépjen elő, megkezdődött az orientációs politika. Az Joriéntaciós politika egyedül az, amelyben erő van, egyedül a szövetségi politika lehet az. amely a nemzetnek, egy államnak a nemzetközi életben segítségére szolgálhat. Tudjuk nagyon jól, hogy az izoláltság az, amitől még Anglia, a világ legnagyobb hatalma is irtózik, mert egy nemzet se képvisel, egy állaim se jelent annyi hatalmat, annyi erőt, hogy kellő szövetségi politika nélkül biztositani tudja céljainak megvalósítását, biztosítani tudja a maga jövőjét. Hogy a kormány milyen irányban tapogatódzott, milyen irányban keresett orientációt, e tekintetben Györki képviselő úr, azt hiszem, igen helytelen utakon jár. Kétségtelen, hölgy a kormány kezdettől fogva tisztában Volt azzal, hogy nekünk orientálódnunk csak abban az irányban lehet, ahol Magyarország azonos diplomáciai, azonos politikai érdekek állanak fenn. Kétségtelen, hogy a magyar konnánynak — ugy, mint ezt az olasz szerződósben kifejezésre juttatta és amint az azzal összefüggő politikai komplexum mutatja — alapfelfogása mindig az volt, hogy ennek az országnak diplomáciája Angliával ellentétbe soha nem kerülhet, de hogy a súlypont a közép-európai politika tekintetében felfogása szerint Olaszországban van. Kétségtelen, hogy ez igy is van, mert aki Anglia diplomáciai felfogását a kontinenssel szemben ismeri, aki tudja azt a szoros viszonyt, amelyben Cavour óta, az Italia Unita megállapitójának ideje óta, tehát több mint 100 éve, Olaszország és Anglia között fennáll, aki tudja azt, hogy Olaszországnak sem vasai sem szene, tehát a termelésnek két legfontosabb faktora nincs meg és élelmezésében elsősorban a tengerentúlra van utalva, a tengerentúltól függ" gazdasági létében, ezért Angliához, a tengerek urához kapcsolódott egy szoros szövetségbe: az tisztában van azzal is, hogy ez a világ legrégibb, legkiforrottabb szövetsége, amely mellett detail, kis kérdésekben talán lehet ellentéti, azonban komoly, nagy, alapvető politikai problémák tekintetében a két állam között a legszorosabb összhang, a legnagyobbfoku egyetértés áll fenn. Angliának Európával szemben, a kontinenssel szemben — igen sokak helytelen felfogása miatt tartom szükségesnek, hogy erre Támutassak, —! állandóan a splendid isolation volt afe elve. Ez azt jelenti, hogy Anglia tartózkodott attól, hogy Európa kontroverziáiba beleavatkozzék. Anglia kontinenspolitikáját mindig szövetségi politikája utján gyakorolta, mert aki az angol világ-birodalom felépitését, az angol világbirodalom imperializmusának lényegét ismeri és látja, hogy az nem egyéb, mint tulajdonképen egy kereskedelmi impérium, amelynél fogva egy bizonyos gazdasági organizáció utján az egész kulturvilágot, hogy ugy mondjam, adófizetőjévé teszi: annak tisztában kell lennie azzal, hogy Anglia a kontinensen hatalmilag közvetlenül csak végszükség esetén fog fellépni, inert ránézve a kontinens nem egyéb, mint piac, amelyből az ő ipara, kereskedelme és hajózása él, hogy neki itt elsősorban a konszolidációra, annak a gazdasági jólétnek a megteremtésére van szüksége, amely lehetővé teszi számára, hogy ide ipari termékeit szállithassa, itt üzletet köthessen. T. Ház! Az angol politikát Európával szemben közvetlen beavatkozásra csak az az eset kényszeritheti, ha- itt olyan hatalom alakul, amely Angliát vagy magában Angliában, vagy pedig az ő világbirodalmának, mondjuk, a szivét képező indiai uralomnak birtokában, az Indiához vezető útban zavarhatja vagy veszélyeztetheti. Látjuk, hogy Anglia csak Napóleonnal és Vilmos császárral szemben volt hajlandó fegyveresen fellépni és mindkét esetben az elmondott okoknál fogva tette ezt. (Ugy van! a jobboldalon.) Egyébként az angol politika, különösen Közép-Európában, ahol Magyarország fekszik, sohasem fog másképen, mint szövetségi politikája utján érvényesülni és ebben a szövetségi politikájában egyedül Olaszország lesz az ő szövetségese, amelyre támaszkodni fog, amelynek révén a maga akaratát igyekezni fog itt érvényesiteni. Hogy pedig a jelenlegi viszonyok sem Angliának, sem Olaszországnak — mindkettőnek ugyanazoknál az okoknál fogva —- nem felelhetnek meg, ezt az első tekintetre láthatja az, aki diplomáciával foglalkozik. Angliának tisztában kell lennie azzal, hogy sem Németország, sem az orosz birodalom nem marad örökké katonailag, hatalmilag inaktiv, hogy egyszer eljön az az idő, mikor a két nép hatalmilag talpraállva, expansiv politikát követ és akkor Közép-Európa, jelenlegi szaggatott szervezetében, önmaga meg-. állást parancsolni ezeknek a népeknek nem lesz képes. A mai összezúzott, összetört Európa ezeket a népeket, hogy ugy mondjam, hivni, parancsolólag fogja hivni az előnyomulásra. (Ugy van! a jobboldalon.) Parancsolólag fogja hivni arra, hogy elfoglalja ezeket a területeket, hogy kövesse azt a politikát a német birodalom, amelyet a háború második szakában követett, amikor a tengerentúli expansio fegyverét, eszközét: flottáját elvesztette volt és jött Mitteleuropa politikájával, a »Hamburgtól Bagdad «ba! jelszóval kifejezett politikai koncepciójával. Ma »Hamburg—Bagdad« politikáját egy konszolidált, egy reorganizált német birodalomnak játék volna megteremteni. Ugyanez áll Oroszországra is, amely Nagy Péter végrendeletét, ha nem bolsevizmus, hanem egy nemzeti expanzióra képes uralom lesz ott, a csehek és jugoszlávok segítségével játszva megvalósithatja. (Malasits Géza: Akkor éljen a szovjet, fűzze hozzá mindjárt a logikát!) Ez az oka annak, hogy sem Anglia, sem Olaszország nem nézheti tétlenül és közönnyel KözépEurópa jelenlegi lezüllött helyzetét és ez az oka annak, hogy nekünk e két nemzethez kell orientálódnunk, e két nemzetnél kell diplomáciai támaszt keresnünk. T. Ház! Aki Közép-Európa helyzetét politikai vizsgálat tárgyává teszi, kell, hogy megállapítsa, hogy a háború előtti állapotokhoz képest itt gazdasági és szociális lezülléssel, leromlással állunk szemben. Ebből tehát önként következik, hogy Közép-Európa jelenlegi szervezete nem áll azon a nívón, az élet követelményeinek és az élet viszonyainak nem felel meg annyira, mint amennyire megfelelt a háború előtti állapotban. Tévedés azt hinni, hogy a wilsoni jelszavak, a nemzetiségi eszme anynyira államalkotók Közép-Európában, mint ahogyan azt a francia diplomácia akarja állítani és mint ahogyan azt a francia