Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
Âz országgyűlés képviselőházának újból jelentkezett ezredénél, újból kész volt arra, hogy fegyvert fogjon a kezébe és kimenjen megint a magyarság érdekében felvenni a küzdelmet. Amikor kint hivatalosan ünneplik a hősi halottak emlékét, a másik oldalon, az élő hősökkel szemben a t. ministerelnök urnák sem lett volna szabad ilyen nyilatkozatot tennie. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ne tett volna Várnai képviselő ur olyan nyilatkozatot, amilyet tett!) Ez a nyilatkozat nem helyénvaló a háború hősével szemben, mert a ministerelnök urnák ebből a nyilatkozatából azután meg lehet állapítani azt a gonosz, mostoha bánásmódot, amellyel az élő hősökkel szemben viseltetik a kormányzat, (Ellenmondások jobbfelől. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Gyerekes dolog ilyet mondani! — Bogya János: Az ország szegénységéből politikai tőkét kovácsolni bűn!) amikor nyomorogni hagyja azt a sok rokkantat, teljesen gyámolitás nélkül hagyja azt a tömérdek árvát. A kormányzatnak ez a politikája, ez a szelleme robbant ki a ministerelnök urnák abban a nyilatkozatában, amelyet tőle egy héttel ezelőtt halottunk, és az a gondolat, amely átfűti ezt a kormányzatot. Minthogy pedig a ministerelnök urnák nemcsak ebből a tényéből, hanem minden tényéből azt látom, hogy ebben az országban a dolgozó társadalommal szemben nem viseltetnek azzal a felfogással, amellyel kellene, és amikor azt látom, hogy egyrészt a belpolitikában a teljes politikai elnyomás terén áll és a közszabadságok helyreállítására semmiféle intézkedést nem tesz, másrészt pedig gazdasági téren az elnyomás és a kizsákmányolás lehetőségeit meghagyja, én ezt a törvényjavaslatot, amely itt tárgyalás alatt áll, még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Griger Miklós jegyző: Bogy a Jánosi Bogya János: T. Képviselőház! Az újjáéledő költségvetési vitában mindenekelőtt belpolitikai problémák predominálnak. Azokból a viszonyokból, amelyek az ország' szerencsétlenségéből fakadnak, akarnak egyesek a szélsőbaloldalon politikai tőkét kovácsolni maguknak. A belpolitikai helyzet mérlegét az adja meg, ha párhuzamot vonunk a jelenlegi viszonyok és ebben az országnak a bolsevizmus idején tombolt vad állapot között. Oda, ahova ma jutottunk el, a kormányzat bölcsesége vezérelte ezt az országot, amely kiemelte abból a posványból és abból a szerencsétlen kátyúból, amelybe jutott. A politika az exigenciák tudománya,, a politikában számolni kell a lehetőségekkel. A belpolitika lehetőségeit csonka Magyarországon a külpolitikai szempontoknak kell megadniok, mert ezek között a szerencsétlen keretek között, amelyek közé céltudatosan szorították a mi ellenségeink, még azt a gazdasági állapotot is művészet fentartani, amelyben jelenleg tengődik ez az ország s a fejlődésnek, a haladásnak a gazdasági előremenésnek előfeltétele itt nem lehet egyéb, mint a béke revíziója, nem lehet egyéb, mint a határok kitolása, mint egy ujabb határkiigazitás. (Ugy van! Ugy van!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Legyünk tisztában azzal, hogy a magyarság előrelátó ellenségei, az ellenséges politikusok szándékosan szabdalták meg igy az ország határait, hogy ezzel alapját vessék meg annak a demagógiának, a belpolitikai zavar58. ülése 1927 május 31-én y kedden. 15 keltés lehetőségének, amelyből egyes pártok kint élnek és hangulatot csinálnak és amelyből egyes pártok itt, az országgyűlés keretén belül is politikai tőkét akarnak a maguk számára kovácsolni. Az ország helyzete nehéz, az ország helyzete szomorú, de az ország életében határozott javulást állapithatunk meg. Határozott fejlődést mutat fel az ország belpolitikai helyzete és ez a fejlődés egyenesen a kormány munkájára, egyedül és kizárólag a kormányzat erélyére, bölcseségére vezethető vissza, egyedül és kizárólag annak a ténynek tudható be, egyedül és kizárólag annak a ténynek tudható be, hogy a kormány egy erősen megalapozott koncepció alapján megtalálta az útját és módját annak, hogy Magyarországot a népek társadalmának elismert faktorává tegye meg, hogy megnyissa a külpolitikai, diplomácia lehetőségeit ennek az országnak számára és igy az élet útjára vezessen ki bennünket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ellenségeinknek az volt a célja és az a célja ma is, hogy Magyarország diplomáciailag gázoltassék le, hogy Magyarország a külfölddel szemben zárassék el, hogy Magyarországnak a tekintélyét, reputációját vegyék el. Elvegyék ezt a két fontos tényezőt, amelyen a hitel épül fel, amely nélkül gazdasági szervezet sem a magánéletben, sem pedig egy nemzeti tömörülés alakjában soha el nem képzelhető. A hitelét adta vissza ez a kormány ennek az országnak azzal, hogy saját tekintélyét ismertette el a külfölddel. És ezzel a ténynyel produkálta azt az óriási politikai eredményt, amelyhez hasonló politikai eredményt azok, akiknek a világháború befejezése után a sors szeszélye mindent adott, elérni mégsem voltak képesek. A magyar kormány külpolitikájának bírálata az, ha párhuzamot vonunk csonka Magyarország diplomáciai helyzete és az utódállamok külpolitikai helyzete között. Aki ma a világsajtó megnyilatkozásait figyelemmel kiséri, örömmel kell, hogy megállapítsa, hogy Magyarország hitele magasabban áll, mint azoknak az államoknak, amelyek a világháború befejezése után tőlünk mindent elraboltak volt s ezenfelül még jóvátételt kényszeritettek ránk, magasabban áll azoknak az államoknak a hitelénél, amelyek bennünket olyan gazdasági keretek közé szorítottak, — mint mondottam volt — amely gazdasági keretek a reményt kellett volna, hogy vegyék el az ország elől és az ország hitelét tegyék a nagy világon egyszersmindenkorra tönkre. (Ugy van! Ugy van!) Magyarország tekintélye ma a kormány munkája következtében magasabban áll, mint Cseh-Szlovákiáé, Komániáé vagy Jugoszláviáé. Minek köszönhetjük eztf Egyedül és kizárólag annak a szerencsés külpolitikai munkának, amely a kormány munkája volt, (Ugy van! a középen.) mert a kormány mindaddig, amig lehetőségek diplomáciai téren nem adódtak, passzívan viselkedett a külfölddel szemben s összes erejét arra koncentrálta volt, hogy a forradalmak következményeit szüntesse meg, hogy itt rendet s olyan állapotokat teremtsen, amelyek a magyar faj szuperioritását emelik ki a bennünket környező, mondjuk ugy: konkurrens utódállamokkal szemben, hogy megmutassa a világnak, hogy a szerencsétlenség és a nehéz helyzet dacára is a magyarság erkölcsi és szellemi kvalitásai elegendők ahhoz, hogy itt az állam megéljen, talpra tudjon állni, hogy olyan erőt jelentsen,
