Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának ù első nemzetgyűlést a numerus clausus törvénybeiktatásával vezette, célját tévesztette és nem felelt meg annak a várakozásnak, amelyet akkor mindenki fűzött ehhez a törvényhez. Az volt a cél, — legalább ezt hangoztatták kifelé, mert az igazi célját akkor sem merték megmondani — hogy azért kell a numerus clausust törvénybe iktatni és azért kell korlátozni a főiskolákra beiratkozó hallgatók számát, mert nem nyereség az, ha ebben az országban az intellektuelek száma elszaporodik, tehát az intellektuel proletárok száma szaporodásának megakadályozása érdekében van szükség erre a törvényre. Wolff Károly t. képviselőtársam keddi beszédében rámutatott arra, hogy a numerus clausus mellett is oly nagy tömegben szállítják a mai egyetemek az egyetemet végzett ifjúságot és állítják ki az okleveleket, hogy ezek számára az ország gazdasági és társadalmi berendezkedése mellett az elhelyezkedés teljesen lehetetlen. Ha tehát egyrészt megállapítható, hogy e törvény csődje bekövetkezett, akkor másrészt meg kell állapitani, ebből a tényből azt a következtetést is le kell vonni, hogy olyan gazdasági és politikai atmoszférát kell teremteni, amely mellett az egyetemet végzett ifjúság megtalálhatja ebben az országban a maga gazdasági elhelyezkedését. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval foglalkozzam a ministerelnök urnák legutóbb Zalaegerszegen elmondott beszédével és azzal a beszédével, amelyet a magyar-olasz szerződés tárgyalása kapcsán itt, a képviselőházban mondott el. Mindenekelőtt a magyar-olasz szerződésről mondott beszédével kivánok foglalkozni, kapcsolatban a zalaegerszegi beszéddel, amikor is azt hangoztatta a ministerelnök ur, hogy itt az ideje annak, hogy az aktiv politika terére lépjünk. Az olasz-magyar szerződés tárgyalása során, amikor szocialista részről Várnai t. képviselőtársam kárhoztatta az olasz-magyar szerződés megkötését, azt mondotta a ministerelnök ur, hogy nem szerződhetik azokkal, akikkel mi, szociáldemokraták szerződünk, tudniillik nem szerződhet az orosz szovjettel. Ugy látszik, a ministerelnök urat ebben a kijelentésébenis cserben hagyta az emlékezete, mint ahogy már annyiszor cserben hagyta a múltban. Meg kell állapitanunk ugyanis, hogy egyrészt a szociáldemokrata párt soha sem szerződött az orosz szovjettel és ilyen szerződést Bethlen István egyáltalán felmutatni nem tud, mert a szociáldemokrata párt soha, mégcsak közeledést sem tanúsított az orosz szovjethez, ellenben, — amit az 1925. évi képviselőházi naplókból meg lehet állapitani — igenis, gróf Bethlen István volt az, aki 1925-ben az orosz szovjettel szerződést kötött s nem rajta múlott, hogy a szerződés becikkelyezése nem történt meg a magyar nemzetgyűlésen. Méltóztassék az 1925-Ös képviselőházi tárgyalási naplókat elővenni, ezekből megállapíthatja a t. Képviselőház, hogy nemcsak hogy szerződést kötött, hanem akkor, amikor fajvédő padokból Eckhardt Tibor volt képviselőtársam kifogás tárgyává tette az orosz szovjettel, való szerződést, gróf Bethlen István állt fel itt benn, az ülésteremben és vette védelmébe az orosz szovjetet, hangoztatván, hogy a magyar kormánynak az orosz szovjettel való szerződését 25 más állam szerződése előzte meg. (Bogya Jánost Diplomáciai okoknál fogva tette!) Ne méltóztassék Bogya t. képviselőtársam 8. ülése 1927 május 31-én, kedden. 13 azt mondani, hogy nem a szovjettel kötöttük meg a szerződést, (Bogya János: Nem mondom!) mert olyan hangok is hallatszottak, hogy nem a szovjettel kötötte meg gróf Bethlen István a szerződést, hanem az orosz néppel. Ezt hangoztatják önök és disztingválnak Önök kormány és nép között aszerint, amint kedves vagy nem disztingválnak akkor, amikor önöknek nem kedves, mert az orosz szovjetnél megtalálták a disztinkciót, hogy más az orosz nép és más a szovjet, (Igaz! Ügy van!) ellenben az olasz népnél azt mondották, hogy ott Mussolini és az olasz nép teljesen egy, (Felkiáltások jobb felől: Ez igaz is! Egybe vannak forrva!) tehát, amikor Mussolini vei kötött szerződést a magyar kormány elnöke, az a magyar nemzet szerződése volt az olasz nemzettel, nem pedig a magyar kormányelnök szerződése az olasz kormány elnökével. (Rothenstein Mór: Pedig mind a kéti országban diktatúra van! — Bogya János: Tévedés!) És amikor gróf Bethlen István bejelentette Zalaegerszegen az aktiv külpolitika kezdését, azt is meg kell állapitanunk és le kell szögeznünk, hogy az aktiv külpolitikára való áttérés nem Zalaegerszegről indul ki és nem a zalaejgersztegi bejelentéssel kezdődik. Ha,i visszaemlékeznek t. képviselőtársaim, láthatják, hogy az aktiv külpolitikát Bethlen István megkezdette, illetőleg megkísérelte akkor, mikor a lengyelekkel kezdett szerződést kötni. Megkezdődött a tárgyalás a lengyelekkel is, azonban a lengyelek visszautasították s a magyar kormánynak a lengyel kormánnyal való tárgyalása nem vezetett oda, hogy Lengyelországot lekössék a magyar kormány, illetőleg a magyar nép mellé, hanem az volt a felelet, hogy a lengyel kormány és & lengyel állam szerződóst kötött a kisententevai vjs a kisentente érdekkörébe vonatott be. Az aktív külpolitikának második aktusa volt az orosz szovjettel való szerződés kezdeményezése, amely azonban nem jutott el a megvalósulás stádiumába. A harmadik lépés, ha jól emlékszem, múlt év nyarán következett be, amikotr a szomorú mohácsi csatavesztés emlékére ott nagy gyászünnepséget rendeztek, amelyen a magyar kormány is kénviseltette magát. Megjelent az ünnepségen az ideiglenes államfő is és ideiglenes államfő valósággal békejobbot nyújtott a, jugoszláv államnak, mintegy kilátásba helyezve a magyar és jugoszláv nemzetek testvériesülését. Azonban mi történt? A jugoszláv állam és a jugoszláv nemzet nem is felelt erre a csábító kijelentésre, mire a kormány ujabb orientációhoz, éspedig az olasz orientációhoz kezdett. Amikor Lengyelország- nem tartotta kívánatosnak a reakciós magyar kormányzattal a közösi (együttműködést és a szerződéskötést, amikor Jugoszlávia az ideiglenes államfő kiáltását visszautasitotta, akkor nem volt más menedék gróf Bethlen István számára, mint elmenni az olaszokhoz; amint Váry t. képviselőtársam ki is 'jelentette: oly kevés a barátunk ebben a nagyvilágban, hogy boldogoknak kell lennünk, ha akármelyikkel is barátsági szerződést köthetünk. Én nem vagyok ezen a véleményen, és azt módom, inkább senkivel, mint azokkal, akik nem voltak a múltban sem barátaink és nem lesznek barátaink a jövőben sem. (Bogya János: Olaszország mindig barátja volt Magyarországnak! Magyarország mindig akkor élte fénykorát, amikor olasz befolyás alatt állt! — Farkas István: Azért fogott fegyvert ellenünk, mert barátunk! — Kabók Lajos: Még egy ilyen barát s akkor jól nézünk ki!)