Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

12 Az országgyűlés képviselőházának ben az országban, még: inkább megvan, tövábbrai is gyűlöletessé kivannak tenni a s'ajtót és minden intézkedést megtesznek annak gúzsbakötése iránt. Egy másik kívánságunk az igazságügyi kormányzattal szemben a közszabadságok tekintetében az, hogy végre itt volna az ideje annak, hogy a kivételes törvények alapján, vagy a kivételes törvények uralma alatt teremtett 1921: III. tcikket, amely a nemzet hatályosabb védelméről szól és azt van hivatva törvényesen megvédeni, ma már hatályon kivül helyezze. Ha igaz a kormánynak és a kormány egyes tagjainak az a, nyilatkozata, hogy a konszolidáció helyreállott ebben az országban, akkor itt az ideje, hogy ez a törvény, amelyet talán időszerű volt 1921-ben megalkotni, ma, 1927-ben, hatályon kivül helyeztessék. Hogy mire vezet ennek a törvénynek életbenléte, a közszabadságok helyre nem állítása és a sajtószabadság- gúzsbakötése, azt néhány, a közelmúlt napokból vett birói ítélettel akarom demonstrálni. Itt van a kezem között egy birói Ítélet, mely szerint a budapesti kir. törvényszék valakit nemzetgyalázás vétségében bűnösnek mondott ki s az Ítéletben a következő indokolást hangoztatja (olvassa): »Az a körülmény, hogy a tanuk hazárdjátékot játszanak és állandóan kártyáznak, még nem rontja le a szavahihetőségüket. Vádlott kihallgatása során maga is elismerte, hogy szocialista érzelmű. Valaki bármely politikai felfogás mellett is — mondja tovább az itélet — tisztességes polgára lehet a hazának, de a biróság ámult tapasztalataiból arra n következtetésre jutott, hogy az ilyen erősen Szocialista érzelmű _ egyén képes a magyar államot gyalázó kifejezéseket használni, különösen akkor, ha erre provokálják.« Az itélet indokolásában megállapítja, hogy maga a biróság egyetlenegy tényt sem tudott megállapítani arra vonatkozólag, vájjon e kijelentések a vádlott részéről tényleg elhangzottak-e vagy sem. ellenben abból a tényből, hogy az illető vádlott erősen szocialista érzelmű, azt a következtetést vonja le. hogy az ilyen erősen szocialista érzelmű vádlott képes a magyar nemzetre gyalázó kifejezést használni. Itt van e törvénynek és a magyar konszolidációnak nagyobb dicsőségére a vérségi plébános esete, akit nemzetgyalázással vádoltak meg, mert egy rendetlenkedő kis fiút megfenyegetett és — azzal a megjegyzéssel, hogy »nem érdemled meg« — letépte melléről a nemzetiszínű cserkészj el vényt. (Strausz Istvánt Ugy van! Ismerem az esetet!) Amikor a birói tárgyalást megtartották, tizenkét-tizenhárom éves kis nebulókat idéztek be a bírósági tárgyalásra tanuként és ezek kihallgatásától tették függővé, hogy a falu plébánosát bűnösnek mondják-e ki vagy seml! Méltóztassék megállapítani, hogy van-o annál nagyobb destruálás, mint amit ez a birói eljárás, tárgyalás magában foglal. Ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy ezekben az ügyekben el kell járni, hiszen azért van igazságügyminister és azért van az igazságügyminister ur felügyelete alá helyezve a kir. ügyészség, hogy módja legyen a minister urnák politikailag beleszólni abba, hogy ilyen esetekben vállalhatja-e a királyi ügyészség a vád képviseletét vagy sem. Ha azt látják, hogy a vád azon épül fel, hogy tizenkét-tizenhárom éves. értelmetlen falusi kis gyermekek mit fognak mondani és hogy ott a faluban egymással békétlen viszonybán élő emberek mikép vélekednek a 58. ülése 1927 május 31-én, kedden,: falu plébánosával szemben: ott van az igazságügyminister, az igazságügyi kormányzat, válogassa meg az ilyen eseteket és ilyen esetekben ne indíttasson bűnügyi eljárást, mert az ilyen bűnügyi eljárás lefolytatása csak destruálásra vezet. De ott látjuk ugyancsak a közelmúlt eseményei között Ballagi Aladár nyugalmazott egyetemi tanár esetét, aki egy banketten beszédet mondott. E beszédből kifolyólag Ballagi Aladár ellen semmiféle eljárás nem indult, megtorló intézkedést folyamatba nem tettek, amit — politikai beszédről lévén szó — nagyon okosnak, nagyon helyesnek tartok, ellenben mert Ballagi Aladár nyugalmazott egyetemi tanár beszédét — mint a birói itélet megállapítja — két ujságiró hűen, szószerint leközölte, ennek a hűen való leközlésnek az volt a következménye, hogy megindult a két ujságiró ellen a birói eljárás és mindkettőt szabadságvesztés büntetésre ítélte a magyar biróság. (Fábián Béla: Két-két hétre!) Ebből méltóztassék megállapítani, hogy ebben az országban mennyire időszerű egyrészt a sajtószabadság, másrészt a közszabadságok helyreállítása. Amikor ennek hangot adok benn a Képviselőházban, nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy az ország reputációja érdekében is mennyire fontos a közszabadságok helyreállítása és mennyire megnövelné az ország tekintélyét, ha nyolc évvel a háború befejezése után nem a kivételes hatalom alapján intézkednének, hanem a sajtószabadságot és a közszabadságokat teljesen helyreállítanák. Méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatokat terjesszem be és azok elfogadását kérjem (olvassa): »A Képviselőház utasítja az igazságügyminister urat, hogy az 1921:111. tcikk hatályon kivül helyezéséről törvényjavaslatot nyújtson be.« Második határozati javaslatom a következő (olvassa): »A Képviselőház utasítja az igazságügyminister urat, hogy az esküdtbiráskodás visszaállításáról^ és az esküdtbíróság- hatáskörének kiterjesztéséről törvényjavaslatot terjesszen be, hogy az esküdtbíróság hatásköre az 1921:111. tcikk és az 1913:XXXIV. tcikk rendelkezéseire is ki legyen terjesztve.« Végül harmadik határozati javaslatomban hangot kívánok adni annak — amikor egyrészt konszolidációról beszélnek, másrészt a háború és forradalmak lezajlása után nyolc év telt el, -— hogy itt volna az ideje annak, hogy a politikai üldözöttek előtt megnyíljanak a börtönök kapui s azok részére, akik az országból politikai üldöztetés miatt távol vannak, lehetővé tétessék a hazatérés. Ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A Képviselőhév; utasítja az igazságügyminister urat, hogy 1918. év október 31. napja óta lezajlott forradalmak ideje alatt elkövetett bűncselekmények miatt, valamint az 1921:111. tcikk alapján elitélteknek és terhelteknek közkegyelemben való részesítéséről törvényjavaslatot nyújtson be.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor a közszabadságok szükségességére rámutatok, csak néhány szóval kívánom érinteni azt, hogy a közszabadságok kérdéséhez tartozik az is, hogy a tanszabadságot helyreállítsák és a tanszabadságot korlátozó és megkötő numerus clausus törvény hatályon kivül helyezésére a kormány az intézkedéseket foganatositsa, Wolff Károly t. képviselőtársamnak az appropriáció vitájában ma egy hete elmondott beszédé élénk bizonysága annak, hogy az a szándék, amely 1921-ben a kormányzatot és az