Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. téri, mérnöki munkálat, amely ennek az állami földbirtokmunkálatnak a során előadja magát, nem végezhető el hamarosan és ebből az elgondolásból indult ki ez a rendelkezés is — be kell negyezni ezt a dologi joggal biztosított követelést a telekkönyvi bejegyzés rangsorába. Természetes, hogy akkor már elmúlt a szükségessége annak, hogy a dologi jogi jellege fenmaradjon és erre az esetre már most kimondja a törvényjavaslat, hogy ilyenkor megszűnik az ő dologi jogi természete, akkor a telekkönyvi rangsor értelmében telekkönyvi joggá fog válni és mint jelzálogjog biztositja a lebonyolító szerv javára annak a hitelösszegnek a visszatérítést; rendelkezik továbbá abban a tekintetben, milyen alapon jegyezhető ez be. Ebben a tekintetben a lebonyolító szerv követeléséről kiállított tartozási kimutatást közvetlenül végrehajtható közokiratnak minősiti és telekkönyvileg bejegyeztetnek ezek a hitelösszegek. Hogy ennek az intézkedésnek jelentőségét kellőképen beállíthassuk, tudni kell, hogy a telekkönyvi bejegyzéshez mindig szükségük vaa az érdekelt feleknek eredeti okiratra és két férfitanu aláírására. Természetesen akkor, amikor a hitelt biztosítjuk, számolni kellett; azzal is, hogy a hitel után kamatok fizetendők, de egyéb költségek is felmerülnek és épen^ »ízért konstituáltatot a 2. §-ban egy rendelkezés 'abban a tekintetben, hogyha a hitelügyletről kiállított okiratban^ egyéb összegek is vannak kikötve biztositékkép, — akár kamat-, akár perköltség, akár más költség — ezek is bejegyezhetők ugyancsak a bekebelezés sorrendjében. Azt már emiitettem, hogy a bejegyzés után a dologi jogi jelleg megszűnik, mert nincs többé az a köz- és magánérdek, amely annak fenmaradását továbbra is biztositja. A 3. §. feloldást tartalmaz egy meglévő törvény rendelkezései alól. Az 1920: XXXVI. te. 76. $-a bizonyos kötöttséget kölcsönöz azoknak az ingatlanoknak, amelyek a földreform során az igényjogosultak javára kiadattak és reájuk tulajdonjogilag átírattak, különösen pedig az elidegenítés tekintetében. Hiszen az volt az elv, hogy ezek az ingatlanok lehetőleg megmaradjanak azoknak az egyéneknek tulajdonában és birtokában, akiknek a törvény intenciója azt nyújtotta. Akkor, amikor itt egy másik állami érdek ütközik, a törvény elsőbbséget ad ennek az építkezési lehetőséget biztosító hitelnek és azt mondja, hogy ezzel szemben a megterhelési tilalom nem áll fenn és feloldja ez esetre a törvénynek idevonatkozó intézkedését. Ennek a hitelnek visszafizetése magasabb állami érdek, épen azért biztosítani kellett a behajtásnak mennél könnyebb módját. Ez természetesen állami segítség jellegével bíró kölcsön s ezért nem kell arra gondolni, hogy itt azonnal végrehajtást, árverést fognak foganatosítani. Azonban ez mégis állami közpénzzel alátámasztott hitelakció lévén, állami érdekről y an szó, hiszen mindenkinek terhére, kasszájára megy az. Gondoskodni kellett, hogy ez a pénz okvetlenül visszafolyjék. Épen ezért a közadók módjára való behajtás engedélyeztetik ennek a hitelnek visszafizetésére. A 4. § nagyon érdekes és sajátságos intézkedéseket tartalmaz. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek a telkeknek túlnyomó része még nincs telekkönyvezve az igényjogosultak javára — csak az előző tulajdonos javára van — tulajdonjogilag tehát nincs átirva. Előfordulhat már most az, hogy valaki hiteligényét nem az állami akció során kívánja kielégíteni, hanem talán valamely magánhitelforrást keres fel vagy talán testvérének ülése 1&27 június 3-án, pènteken\. lâô segítségéhez fordul vagy talán rokonságában van valaki, aki hitelez neki és ebben az esetben igazolni kell tudnia az építkezni akaró polgárnak azt, vájjon vette fel pénzt a lebonyolítási szervtől vagy nem. Ha telekkönyvezve volna vagy tulajdonjogilag a nevén volna az építkezni szándékozónak a telek, akkor könnyen tisztába lehetne jutni a dologgal, csak kivenné a telekkönyvi kivonatot, de épen ezek az adatok nincsenek rendelkezésre, miért is a törvényjavaslat ugy kivan segíteni ezen a dolgon, hogy kötelezi a lebonyolító szervet arra, hogy amennyiben hozzáfordul az építkezni akaró hitelkereső egyén, akkor köteles díjmentesen kiállítani egy bizonyítványt arról, hogy mennyivel tartozik az illető neki, mert hiszen esetleg annál nagyobb hitelt is adnak neki. Vagy pedig köteles a lebonyolító szerv egy nemleges bizonyítványt kiadni, vagyis azt igazolni, hogy az illető semmivel sem tartozik, így tehát tulajdonkóp a telekkönyv C) lapját, a teherlapot mindig zsebében hordhatja, mert kimondja a törvény, hogy abban az esetben, ha egyszer a lebonyolítási szerv bizonyítványt adott, többé dologi terhet létesíteni arra a telekre nem lehet. Ez a publikumnak, a harmadik, kívülálló személyeknek biztonságára szolgái, mert nem kell attól félni, hogy hiába ad kölcsönt első helyre, a dologi teher mégis megelőzi. így tehát biztonsággal számithat a hitelező harmadik személy abban a tekintetben, hogy tudta nélkül dologi teher nem fogja őt megelőzni. Az ötödik szakasz imperative kimondja, hogy a lebonyolító szerv által nyújtott hitelt csupán építkezési célokra lehet fordítani. Albizottságban és már a törvényjavaslat készítésénél is beható tárgyalások indultak meg e rendelkezés nyomán, mert azt mondták, mi a garancia, hogy az illető összeg tényleg házépítésre fog fordíttatni, és valami szankciót kívántak a törvénybe venni a tekintetben, hogy aki mégis, ennek elenére sem házépítésre fordítja a pénzt, büntetésben vagy valami joghátrányban részesüljön. Valóban ugy áll a dolog, hogy ez lett volna a legalkalmasabb eszköz annak biztosítására, hogy tényleg házépítésre fordittassék az összeg» Félős azonban, hogy ha ily sok körülményességhez, esetleg büntetéshez kötjük a dolgot, akkor a közönség, amelynek oly nehéz öszszehoznia az okiratokat, és amelynek annyit kell utánajárnia, el fog riadni e kölcsönök igénybevételétől. Épen azért a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a külön szankciótól eláll, figyelmébe ajánlja ellenben a lebonyolító szervnek, hogy már preventive, előzetesen igyekezzék meggyőződést szerezni, hogy tényleg épitkezik-e a hitelt kereső vagy mondjuk, a továbbiak során, szukcesszive való kiutalás utján győződjék meg, hogy a hitel tényleg az épület felemelésére szolgáljon segítségül. A lebonyolító szervet kívánja tehát a törvényjavaslat figyelmeztetni, hogy a jogrendszer által rendelkezésére bocsátott eszközökkel és szabályokkal biztosittassék az a kötelezettség, hogy tényleg a hitelkereső ezt a pénzt csakugyan az épitkezés céljaira használja fel. A komány, amidőn az akciót tervbe vette és ennek lebonyolításával foglalkozik, igyekezik bizonyos kedvezményeket nyújtani az akció számára. így elsősorban adó- és illetékkedvezményekre gondol. Természetes, egy törvény kerete túlságosan merev ahhoz, hogy az adó- és illetékkedvezményeket itt konstruálja. A törvény intenciója, hogy megkönyitse a lebonyolítását az akciónak, ennélfogva bátran bizhatjuk 18*