Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-61

13Ö Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1927 június 3-án, péntehen. rá, hogy azon kedvezmények megállapítását a pénzügyminister gyakorolhassa rendeletileg. Erről szól a 6. §. A 7. §. pedig végrehajtási intézkedéseket tartalmaz. Amint a törvényjavaslatból látjuk, három minist er ium van érdekelve e törvényjavaslat megszerkesztésénél és a törvény javas töryénynyé válása esetén a végrehajtásnál. A három ministerium három különböző szempontot képvisel. Az igazságügy ministerium például valószínűleg a telekkönyvi állapot rendezése körül, a tulajdonjog helyes keresztülvitelénél, a fel; osztásnál, az örökösödési jog körül felmerülő kérdéseket fogja szabályozni. Ezizel szemben a pénzügyminister az említett 6. §-ban felsoroltak ügyéhen intézkedik és ezek szabályozása fog reá tartozni. A földmivelési ministerium pedig, amely elsősorban van hivatva az akció végrehajtására, minden egyéb más kérdést szabályoz, mely a két előbbi ministeriumhoz nem tartozik; azokat az ügyeket, amelyek nem tartoznak a másik két ministerium ügykörébe, lesz hivatva végrehajtási rendelettel szabályozni. Természetesen a különböző ministeriuinok, amidőn egymásnak ügyágazatait érintő kérdéseket kívánnak saját rendeletükben szabályozni, meg kell hogy hallgassák azokat a ministeriumokat, amelyek érdekelve vannak. (Mozaás a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Lesz ebből minden, csak kislakás nem: sok bába közt elvész a gyermek!) Kisérhető e törvényjavaslat kritikával, lekicsinyléssel» de kétségtelen, hogy a legszegényebb néposztály szociális érdekének felkarolását célzó nemes intenciók hozták létre. Az ország ereje anyagi tekintetben nem nyújt talán oly eszközöket, amelyekkel az összes érdekeket meg lehet valósítani, amiket a földművelésügyi ministerium és általában a kormány ebben a tekintetben megvalósítani szeretne, én azonban a javaslatot mégis üdvözlöm, mint egy határozott lépést abban a tekintetben, hogy a legszegényebb néposztályoz tartozók, akik megtették kötelességüket a magyar nemzeti állam fenmaradása érdekében, minél előbb, ha nem is annyira, mint reméltük, mint ahogy — valljuk meg — mi magunk is reméltük, de mégis hozzájuthassanak anyagi eszközökhöz, amelyek révén tűzhelyük fedél alá kerülhessen. Át vagyok hatva attól, hogy a törvényjavaslat nagy szociális jelentőségű és meg vagyok róla győződve, hogy minden kritika, amely ennek tárgyalása során elhangzik abból a magasabb intencióból fog fakadni, hogy ez egy lépés, amely talán még csak első lépés, kezdeményező lépés, talán rövid lépés, de mindenesetre előre fogja vinni a gondolatot, hogy embereknek, embertársainknak, polgártársainknak akkor, amikor a saját erejük kevés, az ország erejéből kell segítségül menni. Bátorkodom a javaslatot a t. Háznak jóakaratú figyelmébe, kritikájába elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A t. előadó ur is azt mondta, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nemes intencióból született. Ha ez a javaslat tényleg kifejezésre juttatná a nemes intenciót, amelyet neki tulajdonit a t. előadó ur, akkor csak üdvözölni lehetne. Azt is mondta a t. előadó ur, hogy hézagpótló ez a törvényjavaslat. Mármost meg kell állapitanunk, vájjon a nemes intenciók tükröződnek-e vissza e javaslatban, amelyeket neki tulajdonítanak és pótolja-e azokat a hézagokat ugy, hogy a földbirtokreform és a házhelyekhez juttatottak igényeit kielégíti. Meg kell vizsgálni ezt, mert nagyon fontos probléma, hogy e kérdés heiyesen, okosan, ugy oldassék meg, hogy ennek tényleg legyen szociális hatása és tényleg az a földbirtokreform, amelyről annyit tárgyaltak az előző nemzetgyűléseken, átmenjen az életbe legalább abban a korcs valóságában, amelyben létrejött. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, folytatása akarna lenni a földbirtokreformnak abban a tekintetben, hogy a házhelyhez juttatottak házaikat felépíthessék. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az előadó ur arra is célzott, hogy a nagy erőfeszítés tette szükségessé a föidbirtokreformot, de rá kell mutatni arra, hogy a földbirtokreform azon a módon és abban a terjedelemben, amint a törvények célozták s amint ebben az országban joggal várták, nem hajtatott végre. A háború előtt, különösen a háború alatt és a háború után földet Ígértek. De földhöz csak nagyon csekély rész jutott ebben az országban, a föidbirtokreformot nem ugy hajtották végre, mint ahogyan azt a háború alatt, a nagy erőfeszítés ideje alatt ígérték és kilátásba helyezték. (Halász Móric: Nem ígérte azt senki!) Dehogy nem ígérték! (Peidl Gyula: Ráolvassuk, hogy ki igérte! — Halász Móric: Kicsoda? — Peidi Gyula: Az akkori illetékesek! — Propper Sándor: Tisza István! — ßeisinger Ferenc? Gróf Tisza István is .ígérte!) Amilyen fontos egyéb problémái vannak az államnak és a kormánynak, épen ugy a legfontosabb problémák közé tartozik ez ma is, nemcsak azért, mert ígérték a föidbirtokreformot, nemcsak azért, mert a háború tartama alatt Ígérték ezt azoknak a nagy erőfeszítéseknek és véráldozatoknak jutalmazásául, amelyeket a mezőgazdasági népesség különösképen teljesített, hanem abból a szempontból is, hogy a megcsonkított Magyarországon vagyoni megoszlásnak, a birtokmegoszlásnak igazságosabb módját kellett volna és kellene keresztülvinni. (Halász Móric: Helyesebben!) Helyesebben, okosabban dehogynem lehetne megoldani! (Simon András: Nem a föidbirtokreformot tárgyaljuk!) Még csak fenyegetőznek a kötött birtokokkal és a kötött birtokokhoz még csak hozzá sem nyúltak. Hozzá sem nyúltak azokhoz a nagy birtoktestekhez, (Halász Móric: Nem igy van!) amelyek ráfeküsznek az országra, amelyek megakadályozzák a mezőgazdasági népesség szaporodásának lehetőségét, (Halász Móric: Ez sem igy van! — Peidl Gyula: Mondja meg már, hogy hogy van!) amelyek azt okozzák, hogy a mezőgazdasági népességnek ki kell vándorolnia, mert nem talál munkaalkalmat ebben az országban, űzött, hajtott vad lesz és megélhetését Magyarországon kívül, idegen államok területén kell keresnie. A birtokmegoszlás kérdését tehát nemcsak ebből a szempontból kellett volna kezelni, hanem kezelni kellett volna a messzemenő nemzeti gazdálkodás szempontjából, abból a szempontból, hogy a nagy tömegek igénye kielégíttessék és erő's, nagy parasztosztály létessittessék. Ezt önöknek kellene mondaniok, nem nekem és önöknek kellene ezt megcsinálniok, (Csontos Imre: Csináljuk!) akik a nemzeti szempontokra hivatkoznak, de nem teremtik meg ennek anyagi előfeltételeit, nem teremtik meg az ehhez szükséges gazdasági berendezéseket, (Krisztián Imre: Önök még azt is elvették, ami volt!) ennek biztosítékait; akkor