Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-61
128 Àz országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1927 június 3-án, péntekem nem jött létre. A pártok hozzám fordultak azzal a kéréssel, hogy a parlamenti szokásnak inegf'eielőleg, mint a Ház elnöke vegyem kezembe azt a kérdést, miként lehetne a pártok között közös megegyezésre jutni ebben a kérdésben. Ennek következtében kötelességemnek tartom, hogy ezen az utón elinduljak s a megegyezésre alkalmat keressek. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Ház egyhangúlag méltóztatnék hozzájárulni ahhoz, amire egyébként már van precedens, hogy tudniillik a most napirenden levő legközelebbi tárgypontot a napirendről levegyük. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot s áttérünk napirendünk következő tárgyára. Következik a falusi kislakásépitést elősegitő épitési hitelekből származó követelések biztosításáról és behajtásáról a földmivelésügyi minister törvényjavaslata. Jelentem a t. Háznak, hogy a földművelésügyi minister ur e javaslat tárgyalásának tartamára Balázsovich Dezső toldmivelésügyi ministeri helyettes-államtitkár urat jelentette be szakreferensnek, ennek következtében a h. államtitkár urnák joga van a Ház ülésein részt venni. Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó: T. Ház! A háború és a forradalmak után a gazdasági és szociális élet számtalan hatalmas kérdést hozott a megoldás porondjára, amelyek egyszerre rohanvást jutottak a kormány programmjába. Ennélfogva bizonyos nehézségek mutatkoztak abban a tekintetben, hogy ezeket egyszerre és pedig záros határidőn belül megoldhassa. A számtalan kérdés között, amely megoldásra várt, egyik legfontosabb volt a hajlék kérdése. Az a rengeteg anyag- és a vérveszteség, amely a háború ideje alatt megsemmisült és tönkre ment s amely sújtotta a polgárságot, jelentkezett az építkezés, általában a beruházások elmaradásában is. Es a háború után első gondolatnak kellett lennie, amely arra késztette a közéletet, a gazdasági életet irányító kormányt és a különféle vezetőségeket mindenütt, hogy azokkal a pótlásokkal, amelyek a háborúban és a forradalmak alatt elmaradtak, foglalkozzanak. T. Ház! A hajlékhoz juttatás kérdése egyike volt a leghatalmasabb szociális kérdéseknek, mert hiszen a háborúból hazaözönlő katonák és a közben felnőtt ifjú nemzedék, valamint az uj családok szaporodása következtében uj exisztenciák támadtak és - a legtöbben nem tudták családjukat hol fedél alá helyezni. Meg kell vallanunk, hogy ez nemcsak magyarországi tünet volt, hanem ez az egész világon igy mutatkozott és a kormányok mindenütt igyekeztek ezt a kérdést az adott helyzetben, az adott eszközökkel megoldáshoz vinni. A hajlékkal való ellátási kormányakciók során több sikeres állami tevékenység eszközöltetett. Már gondoskodás történt abban a tekintetben, hogy a tőkét megmozditsák az épitkezésre adómentességgel, hitel nyújtásával stb., stb., amelyek, ha bizonyos eredményeket hoztak is létre, a nagy tömegeknek, a hajlék után vágyó nincsteleneknek^ a szegény embereknek hajlékhoz való juttatásában még mindig nem történt elegendő intézkedés. (Strausz István: Ez sem elég!) A kormánynak tehát olyan intézkedéseket is kellett foganatosítania, amelyek során ezekkel az emberekkel foglalkozzék és hajlékukról gondoskodjék. Már két évvel ezelőtt történtek intézkedések abban a tekintetben, hogy a költségvetésben bizonyos összeg álljon rendelkezésre. A pénzügyminister ur már két évvel ezelőtt felvett egy kisebb összeget, a múlt költségvetésben valamivel nagyobbat s a jövő esztendőben szintén egy összeget állított be abból a célból, hogy ennek a kormányakciónak a segítségére siessen. Ez a törvényjavaslat elsősorban a földreform során házhelyhez jutott szegénység házépítési hitelben való részviselésének körülményeit kívánja biztosítani. Ez a törvényjavaslat egy hézagpótló intézkedést céloz, mert hiszen tudjuk, hogy a földbirtokreformról szóló törvény végrehajtása során telekkönyvi kérdéseket is, birtokmegoszlási kérdéseket is, általában a tulajdonjog körül felmerült olyan bonyolult kérdéseket is meg kellett oldani, amelyekhez sok helyen jogrendszerünknek egész átszakitására volt szükség. Ilyen nagyarányú szociális kérdéseknél nem lehetnek jogelvek, amelyek a szociális jólét biztosításának, a jogélet fejlődésének gátjául szolgálhatnak. Magasabb állami érdekből is hozzá lehet nyúlni törvényhozási utón a kérdések olyan szabályozásához, amely esetleg az eddigi jogelvekkel is ellentétben van. Ez a törvényjavaslat is uj jogelvet állít fel akkor, amikor első szakaszában a törvény szavával és parancsával kimondja., hogyha a földbirtokreform során házhelyhez jutottak részére az állam által építkezés céljára segélyképen, támogatásképen nyújtani kivánt hitelek a lebonyolító szerv által vannak kiszolgáltatva, £.bban az esetben dologi teherképen terhelik — anélkül, hogy telekkön y vileg az igényjogosultak nevén volna — ! aat a telket, amelyen ez az építkezés történni fog. Ez konstituálása annak, hogy az az összeg minden más, esetleg arra a telekre vagy épületre nyújtott hitelt megelőz, tekintet nélkül arra, hogy — mint emiitettem — telekkönyvileg biztositható-e yagy sem, vagy hogy tulajdonjogilag az illető kezén van-e vagy nincs az a telek. Ez a törvényjavaslat további intézkedéseiben ennek a jogelvnek a; gyakorlatban való átültetéséhez adja meg a rendszabályokat, így elsősorban mindjárt az első szakaszban megállapitja, hogy ez a dologi teher minden más terhet megelőz, természetesen kivéve azokat a terheket, amelyek szintén törvény alapján terhelik az ingatlant, amelyeknek úgynevezett törvényes elsőbbségük van; idetartoznak elsősorban az adó- és illetékhátralékok. Természetes, hogy akkor, amikor egy telekre az építkezési hitellel épület emeltetik, ott uj érték jön létre, amely ujabb zálogul szolgálhat az esetleges hitelek fedezésére. Mármost, ha ennek a teleknek jelzálogértékét vizsgáljuk, elsősorban kell, hogy fedezetül szolgáljon magának a teleknek a vételár hátralékára vagy pedig a telek ellenértékeképen megállapított év járadék fedezésére. Épen ezért ez a szakasz a továbbiakban kimondja, hogy ez az évjáradék, vagy telekvételi vagy megváltási árhátralék előtte vau ennek a dologi tehernek a fedezetével szemben. Természetesen nem lehet megkötni ezt az értékre, mert megtörténik, hogy a felek érdeke, de a hitelt nyújtó érdeke is mást kivan és erre nézve szabadkezet tart fenn a lebonyolító szervnek, hogy lemondhat a jogáról. Ez ennek a törvényjavaslatnak gyakorlati vonatkozású rendelkezése. A 2. § megállapitja, hogy amidőn a telekkönyvi rendezés elkövetkezik és a tulajdonjogot telekkönyvileg rá fogják irni az igényjogosultak nevére, — itt meg kell jegyeznem, hogy az az óriási méretű telekkönyvi, katasz-
