Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
r Âz országgyűlés képviselőházánál 60, ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 121 resztül vitte maga mögött a többség szavazatával^ azzal az indokolással, hogy adatai vannak és én el fogok csodálkozni, hogy milyen adatok azok. Megállapítom, hogy nem sikerül hozzájutnom ezekhez az adatokhoz annak ellenére.hogy már évek óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. A pénzügyminister ur bejelentette, hogy ősszel fog a Ház elé jönni a teljesen tönkrement hadik ölcsönkötvény-tulajdonosok kártalanításának kérdésével. Ha jól értelmeztem, ezt méltóztatott mondani. Én még beszédemben kifogásoltam azt a csendet, azt a mélységes hallgatást, amelyet a kormány a hadikölcsön-kérdésben tanusit holott a választási kampány során erről szó volt, azoknak a tárgyalásoknak során, amelyeket a ministerelnök ur igénytelen csekélységemmel lebonyolított, szántén a hadikölcsön az első kérdés volt ai választási kampány előtt, majd később egy megbeszélésen a pénzügyminister ur, a ministerelnök ur, Kállay Tibor képviselőtársam és én voltunk jelen, és ennek a megbeszélésnek következményeit sem láttam sehol, szóval mélységes hallgatást tapasztaltam az egész vonalon. Most nyilatkozott végre a pénzügyminister ur, amikor bejelentette, hogy a terminust, amelyet akkor július elsejére vállalt velünk szemben, betartani nem tudja, s most nyilatkozott végre a pénzügyminister ur, hogy ősszel jön a Ház elé a hadikölcsönkötvénytul aj don os oknak azt a rétegét illetőleg, amely teljesen tönkrement. (Rassay Károly: De mi lesz a valorizációs törvénnyel?) Meg kell állapitanom, hogy a pénzügyminister ur, bár hoszszasan foglalkozott ma ezzel a kérdéssel, mégis röviden, egyszerűen, katonásan intézte el ezt a nagy jelentőségű kérdést. Pártján belül könynyen elintézte, mert egyszerűen kabinetkérdést csinált belőle, ellenben velünk szemben, akik pártján kivül állunk, legújabb szokása és hadakozási módja szerint támadásba ment ád, (Bud János pénzügyminister: A képviselő ur kezdte; a képviselő ur támadott engem, nem én a képviselő urat!) azzal vádolván meg csekélységemet, hogy konok vagyok a népszerűség hajhászásában. Nem igy méltóztatott szórólszóra mondani de én megértettem. A sértéseket mindenki maga értelmezi és a sértés súlyossáigának fokát is az érzékenység szerint értékeli az ember. Amit mondott a pénzügyminister ur, az magyarul annyit jelent, hogy ő konok az elhatározásában, hogy nem valorizál, én pedig konok vagyok a népszerüséghajhászásban. Nem tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur, aki tudja, hogy a hadikölcsön-károsultak engem állitottak a maguk élére, miért éoen azt a képviselőt választja ki ilyen támadás célpontjául, aki exponense itt a hadikölcsönkárosultak tömegének? Ez az eljárás terror akar lenni; terror a saját pártján belül, ahol a kabinetkérdést felveti, terror kifelé, ahol azzal vádolja meg a szónokot, hogy népszerűséget hajhász. Pedig az igen t. pénzügyminister urnák alkalma volt az elmúlt esztendőkben tapasztalni azt, hogy nagyon népszerű kérdésekben milyen mérsékelt álláspontot^ foglaltunk el mi itt, különösen a polgári képviselők és sohasem, használtuk ki azt a nagy nyomort, — aki ellenkezőt mond, tudva valótlant állit — amely országszerte látható és köztudomású, politikai népszerűség hajhászására vagy pedig politikai érvényesülés keresztülvitelére. Tény azonban az, t. pénzügyminister ur. hogy a hadikölcsönkötvényekről beszélni népszerű, letagadhatatlan, hogy ez népszerű valami. De miért népszerű? Népszerű azért, mert a hadikölcsönkötvéhy-tulajdonosok követelése száz percentes igazság. Ha valaki százpercentes igazságot hirdet, az okvetlenül népszerű dolgokat hirdet és az igen t. pénzügyminister urnák már alkalma volt arról meggyőződést szerezni, hogy igenis százpercentes igazságokat hirdettem itt azon a négy cikluson keresztül, mióta képviselő vagyok. Mert a háborúban, amikor a hadifoglyok, a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák, a hadrakelt sereg, a nemzeti hadsereg, száz percentes igazságok voltak, akkor ezek mellett verekedtem., Természetes dolog, hogy ezek népszerűek voltak. A háború befejezte után, amikor jött a hadviseltek jutalmaamikor jött a hadirokkantság kérdése, amikor jött a földreform a hadviseltséggel kapcsolatban, ezek megint százpercentes igazságos követelések voltak. Igenis ezek népszerűek, de nem népszerüséghajhászásból teszi ezt az ember. Ez súlyos sértés egy önérzetes képviselővel szemben és különösen nem alkalmazható olyan képviselővel szemben, akinél homlokegyenest ellenkezőt volt alkalma a minister urnák tapasztalni. De visszagondolok arra is, amikor mi népszerűsítettük a hadikölcsönt a háború alatt, amikor mi tettük népszerűvé azt, hogy tessék jelentkezni és mindenféle érvet felhalmoztunk arra nézve, hogy népszerűvé tegyük a hadikölcsönjegyzést. Ha én akkor kiállottam a platzra s a polgári- és katonai életben egyaránt lelkesítettem, buzdítottam és népszerűsítettem a hadikölcsönjegyzést, ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy most pedig, a háború után, levonva a konzekvenciákat, követelem, hogy az akkor népszerűsített hadikölcsön jegyzés konzekvenciái levonassanak. (Gaal Gaston: Az akkori monarchiát is vissza kell állítani, akkor lehet fizetni! — Szabó Sándor: Nagy-Magyarország is elegendő volna! — Gaal Gaston: Az egészre nem volna elég! Nem azt mondom, hogy kivánom!) A választási harcok folyamán nem volt különbség közöttünk, a minister ur mögött ülő párt és más pártok között, abban a tekintetben, hogy a hadikölcsönkötvény-túlajdonosok panasza mindenütt megértő szivekre talál és habár abban a tekintetben lehetett különbség, hogy — amint tudom — at. pénzügyminister ur saját személyében a békéscsabai választópolgárság előtt nem isrérte be a hadikölcsönkötvények valorizálását, viszont azonban igen sok a képviselő a minister itr mögött ülő pártból igenis a hadiköícsönkötvények valorizálása mellett kötötte le magát. Ha én nem vádolom meg ezeket a képviselő urakat azzal, hogy politikai furfangból és politikai kortesfogásból tették ezt, ha nem énen ellenkezőleg arra az álláspontra helyezkedem, hogy ezért tették, mert százpercentes igazságot hirdettek, akkor a t. minister ur se dobja olyan könnyedén, olyan cinikusan ide, hogy népszerüséghajhászás az, ha valaki ezt szóvá teszi. Én egyszerűen következetes maradtam a négy cikluson keresztül követett ahhoz a szokásomhoz, hogy százpercentes igazságokat hirdetek, amelyek természetszerűleg népszerűek is. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Van aki a konzekvenciákat máskép vonta le. A mai újságban olvassuk, hogy a hadikölcsön miatt agyonlőtte feleségét és. öngyilkos lett egy kaposvári gazdálkodó. Ez a konzekvenciát igy vonta le. Van, aki ugy vonja le, mint ahogy a Pesti Hirlap mai ve17*
