Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

Äz országgyűlés képviselőházának 60. Elnök: A képviselő ur nincs jelen: töröltetik Ï Urbaines Kálmán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Ház! Nem szólaltam volna fel, bár fel vagyok iratkozva, de Propter Sándor képviselő ur kötelez engem arra, hogy teljesen tisztázzuk az ő egyes kijelentéseit, hogy milyen horderővel bir az, amikor egyes tételt annyira lekötnek az emberek maguknak, hogy az ország többi részére nem néz^ nek, csak egyedül Budapestet látják. Elsősorban is a lakások felszabadításának kérdésénél kötelességem, hogy válaszoljak képviselőtársamnak. En ugy tudom, hogy tiz év óta áll fenn ez a lakásrendelet. Nem beszélek Budapestről, — én tudom, hogy Budapest háztulajdonosokból és lakókból áll — hanem beszélnem kell a vidék minden részéről, hogy ott, ahol ez a megkötöttség volt, károsodással járt ez. Meg kell magyaráznom, hogy semmiféle épitkezés nem megyén azóta rendszeresen. Azokat a lakókat, akik a forradalom alatt bementek a lakásokba, semmi tekintetben nem tudták kiküldeni a lakásokból, (Ugy van! jobbfelől.) ha csak a dufia üzletszerű lelépési díjat a tulajdonos a saját házáért meg nem fizette. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, méltóztassék azt felfogni, mi egy mezőgazdának a háza, lakása, aki kénytelen tiz év óta tanyáján lakni, de a házába, tulajonába bemenni semmi tekintetben nem tud. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A törvény által ra van kötelezve arra; hiába megy a bírósághoz, hogy lakoltassák ki a lakóját, csak akkor lakoltathatja ki, ha neki megfelelő lakást keres. A lakást megkeresi, az kiadó is, de a lakójának nem tetszik, egyedül csak a lelépési díj tetszik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha a lelépési díjjal 10—15—18 milliót kereshet az, aki becsületes munkával életében nem keresett ennyit, akkor szívesen hajlandó kimenni. Méltóztassék, képviselő ur, ezt a helyzetet felfogni; igy van ez végig Magyarországon. Mi hát a megbecstelenítő eljárás abban, amikor mi vidéki képviselők határozottan a lakásrendelet felfüggesztésén kínlódunk és ebben megegyezünk a pesti háztulajdonosok kívánságával*? Mi közünk nekünk Budapesthez? Semmi, a vidéknek. (Farkas István: Elég baj, ha igy fogják fel a helyzetet!) De igenis, van közünk az ország többi részéhez. És méltóztassanak megengedni, ennek egyszer végének kell lenni. Az épitkezés teljesen megvan akadva. Ma a rendelet alapján a háztulajdonosok kénytelenek tartani a lakókat. Vannak egyes helyek, ahol kidülőfélben van a ház, a lakó azonban nem megy ki belőle, sőt még bíróilag arra is kötelezik a tulajdonost, hogy a házat javíttassa meg és még arra is hajlandó volna, hogy egy istálóba menjen lakni, amig a házat megjavítják és visszapakkolna abba, ha jókarba hoznák. Ezt az állapotot meg kell szüntetni, a lakásokat fel kell szabadítani. A mai helyzetet a magyar földniives osztály érdekében, de a munkásság és az épitkezés érdekében is meg kell szüntetni. Felszólalásomnak másik témájaként foglalkozni akarok azzal, hogy önök mindig öszszekavarják az ipari munkás és a földmivesmunkásnak az érdekeit. Tisztában vagyok azzal, hogy Propper képviselőtársam nem ismeri a földmunkás sorsát annyira sem, mint egy leesett mákszemet és mégis azt mondja, hogy ő védelmezi Magyarország összes munkásainak érdekeit. (Györki Imre: Jobban, mint Csontos Imre!) Arról ön ne beszéljen, mert a kisujjamban több van, mint magukban összeKÊPVISELOHÂZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 103 véve. (Derültség. — Propper Sándor: Az a baj, hogy ujjában hordja az eszét; más a fejében hordja!) Bocsánatot kérek én senkit sérteni nem szoktam, engem se sértegessenek. Én nem voltam kommunista, én a szegények pártfogója voltam mindig, mióta a földön élek. Tessék belépni az én városomba és ott az ellenkezőjét kikutatni. Kedves barátom, mivel ön nem ismeri a témát, az ön beszéde csak lazításra és a nép indulatainak felszitására jó, de egyébre nem való. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Ha ön kijön ma a vidékre a jelen pillanatban, amikor a munkának minden hordereje itt van, kakor megláthatja, hogy nem a munkáltató az ur, hanem igenis, az a munkás, aki azt mondja »Halt!«, ma ennyiért megyek el. Ezt én nem megbántásképen mondom a munkássággal szemben, de el kell ismerni, hogy ma ez igy van. (Kabók Lajos: Mennyit fizetnek?) Annyit, amennyi neki dukál, amenynyit kér. Nem tud maga ahhoz képviselő ur! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy zavartalanul letárgyalhassam ezt a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) A munkás ma azt kapja meg, amit a munkája után megkövetelhet. Ha valamilyen földmiveléssel kapcsolatos munka előáll, terménybetakaritás, kapálás stb., a munkás azt mondja, hogy ennyiért megcsinálom és a munkáltató kényteleu megadni a kivánt bért vagy pedig odavész a termés. Felkiáltások a jobboldalon: Ez igy van!) A mezőgazdaságban nem lehet ugy tenni, mint a gyárakban, hogy az egyik munkást kiverik, a másikat pedig felfogadják, különösen ott, ahol önök tartják kézbe a munkásokat. (Derültség.) Nálunk ez nem lehetséges. Nálunk csak azt lehet tenni, hogy az ember azt mondja, hogy kedves barátom, te eljössz hozzám dolgozni, mit kérsz? Az ember vagy elfogadja, amit a munkás kér vagy odavész mindene. Ez a mai helyzet. Megmutatom én, hogy hol kellene maguknak vigyázni, az ipari munkás és a földmunkás erdekeire. Nevetség tárgya manapság a szeszgyár. Negyven esztendő óta árasztják el rossz itallal az országot és én kérdezem, van-e a honvédelmi minister urnák olyan katonasága, lehet-e 40 esztendő óta olyan egészséges piros pozsgás arcú munkást látni, amióta a szeszgyári italt Budapestről széjjel árasztják az országban és itatják a néppel. (Propper Sándor: Miénk a szeszgyári) Én csak azért beszélek a képviselő uraknak, mert olyan szivesen tolják fel magukat a munkásság védelmezőinek, lássák meg tehát, hogy milyen a helyzete a földmives munkásnak, akit sem én, egy kisgazda, sem másik kisgazdatársam megkínálni nem tudunk semmivel. Az a munkás vasárnap reggelre százával elmegy a pálinkabutikok elébe, ott issza el egész heti keresetét. Megmondom én ezt a pénzügyminister urnák is, hadd hallja meg; meg kell ezt tanulnia a pénzügyministor urnák és nemcsak neki — azért vagyok én itt, — hanem a honvédelmi minister urnák is. Meg kell ezt tanulni, hiába itt minden okoskodás. Ahol méreggel vagy ilyen szesszel tartják a földmunkás népet, ott az elpocsékolja és elissza amije van, egészségét teljesen megrontja az olyan itallal, amely talán gépet hajtani alkalmas, de amelyet ; emberi táplálkozásra használni, vétek és bűn. Bocsánatot kérek, ezen legyen a figyelműk t. képviselőtársaimnak, akkor találkozunk az emberi erkölcsöknek megjavításában, his/en látjuk, hogy az emberek egészségére, testi és 15