Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
Í04 Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1Ô27 június 2-án, csütörtökön. szellemi fejlődése az itallal való élés folytán az utódokban teljesen lehanyatlik. Kérdem a honvédelmi minister urat, Hogyha felszabadultunk volna és soroztatni akarnánk, vájjon kiket lehetne besorozni, hiszen a magyar ifjúság- 40 esztendő óta züllik napról-napra ebben az országban és már átörökölte a nyavalyát és a szerencsétlen testi fejlődést atyáitól(Propper Sándor: Igaza van! De mit szól ehhez András bácsi? — Pintér László: Ez már izléstelenkedés!) Bocsánatot kérek, én nem szeretek játszani. Propper Sándor képviselőtársamnak figyelmét felhivom arra, hogy ne méltóztassanak magukat ugy feltüntetni, hogy Magyarországnak több és nagyobb jól tevője nincs, csak Garami meg Propper. (Propper Sándor: Versenyezzünk a jóltevé->ben!) Szivesen állok rendelkezésére. Maguk azonban senkit nem ismerhetnek erkölcsileg éá én már régen meggyülöltem maguknak azt a taktikáját, hogy csak arra igyekeznek, hogy mindenkit befeketítsenek, mindenkit ugy mutassanak be a magyar társadalomnak, hogy az senki, csak kiaknázója az embereknek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Higyjék el, én és kisgazdatársaim nem vagyunk a nagytőke támogatói, sem semmiféle rosszindulatú embernek a vak eszközei. Mi tűrünk országos érdekből és hogy talán nem beszélünk annyit a munkáskérdésrol, ennek az az oka, hogy inkább a saját környezetünkben igyekszünk mindent megtenni. Ezekután áttérek mé^ azokra a nagyon felfujt dolgokra, amelyek Szegeden történtek. Pirul az orcám, hogy fel kell ezt hoznom és sajnálom, hogy ilyen dolgok megtörténhettek. Csizmadia András képviselőtársam már kifejtette a kisgazdatársadalom gondolkozását ebben a kérdésben. Mi lelki egyetértésben éltünk nagyatádi Szabó Istvánnal éspedig nem azóta, amióta a parlamentbe bekerültünk, hanem a természetes Ösztönnél fogva már 20 évvel ezelőtt. Vannak emberek, akik mások becsületét, tekintélyét ma is játék tárgyává, kereseti eszközzé teszik egy színházi darab előadásával. Hallottam, hogy a főrendiházban — nem voltam ott — azt mondták: miért tesszük a kultuszminister urat felelőssé? Ez senkinek eszében sincs, legalább nekem nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a fő, hogy a kultuszminister ur a ; legszigorúbban vizsgálja ki a dolgot. Higyjék meg, hogyha az ilyen dolgokat a kormány meg nem torolja., oly ellentétre talál, amelyet nem tudnak az urak ellensúlyozni. Igazsága van Szabó Sándornak, amikor azt mondja, hogy mi önmegtagadással vagyunk az ország érdekében a kormány hátamögött. Azért maradtunk itt nagyatádi Szabó Istvánnal, hogy egy erős kormányzat legyen, mert nekünk — magyarán mondva — mégis van féltenivalónk es nem vagyunk oly módban, hogyha kiüt a krach, elszaladjunk. Nekünk itt kell ülnünk, itt kell meghalnunk, nekünk nincs menő utunk a nap alatt. Amikor tehát Bethlen István háta mögött állunk, azt nem azért tesszük, hogy képviselők legyünk, hanem azért, hogy igenis ez a kormányzat megállhasson. (Helyeslés jobbfelni) Kun Béla képviselő ur olyan célzást tett, hogy a kisgaadák függetlenségiek. Mi is azon az utón állunk lelkileg. Kijelentem, hogy a magyar Alföld népe, a nagy tömeg földmivesosztály a közösügyes rendszert nem kívánja vissza. (Ugy van! a jobboldalon. — Felkiáltások: Senki!) Hiszen én is szivesebben volnék ellenzéki, a temperamentumom sókkal könynyebben hajlana) arra, de ha én is ott vagyok, a többi is, akkor uram Isten, itt magyar honban majd csak úriemberekből áll a gárda és a kormánynak külföldön nem lesz meg az a súlya, mint igy, (Ugy van! jobbfelől.) amikor mi, ha egynéhányan vagyunk. is, de mégis valamennyire a színezetet adjuk, hogy itt a kisgazda-tábor is képviselve van. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem szabad soha feltenni, hogy az a magyar paraszt olyan, mint amilyennek az a taüár mondja. Magyarul mondva, az önérzetét bántja az embernek, akárhonnan jön a lenézés. Őszintén mondom, nem szólaltunk volna fel ebben a dologban, de kel], hogy egyszer már ez a kérdés is előtérbe kerüljön, mert hányunkat járatnak meg abban a büffében, vagy hol — fcgalmam sincs, mert nem járok oda. Ezt a belügyminister urnák kellett volna régen meglátni. Tessék azokon az előadásokon megjelenni, vagy az előadásokat figyelemmel kisértetni a rendőrséggel és azt mondani, hogy a képviselő, még ha csizmában jár is, nem odavaló a moziba^ (Zaj.) Nem azért születtem én és nem azért jöttem ide kereseti eszköznek, hogy egyik-másik zsidógyerek kigúnyoljon." (Élénk derültség. — Györki Iinre: Na, most már helyben vagyunk!) Bocsánatot kérek, nem akarom bántani, de kénytelen vagyok azt a szót számbavenni, hogy zsidógyerek, mert nem hiszem, hogy keresztény ember ilyen túlságos üzletre kapható volna. (Élénk derültség és laps a jobboldalon.) Mi az a magyar paraszt? Kevés van közte, aki mások megbecstelenitésével keresi kenyerét és arról is biztosítom az országgyűlés öszszes tagját, hogyha az a magyar paraszt látná, hogy az egyik a másikat be akarja csapni, segitségül menne és kiverné a lelket is abból, aki a másikat meg akarja károsítani. Itt pedig ezek honnan jönnek? Meg kell mondanom, tisztelet a kivételnek, hogy mindig a tanult emberektől kerül elő, akik lenézik, kijátszák, csúfolják., gúnyolják a magyar parasztot, vagy az egyes embereket közülük, vagy mint egy nagy tömeget. (Csizmadia András: Megtagadják a származásukat, mert ők is parasztok voltak azelőtt!) Véletlenül jöttek a számra ezek a dolgok, mert épen Propper képviselőtársam idézte fel. Kérem a belügyminister urat, hiába az erkölcsrendelet, ha egyik a másikat csúfolja, gyalázza. (Zaj.) Mondok egy témát, széjjellátásul. Egyvzer akadt Karcagon egy szerencsétlen kóválygó színész, nem tudom kicsoda, mert én nem járok színházba. (Derültség és zaj a széisőhaloldalcn, — Györki Imre: Egy zsidógyerek!) Ott is akadt egy ügyes fiatalember, beállott súgónak és előállították Imre bácsit mint képviselőt aki Karcagon a nép között éltem életemet. Ez kicsit felszines dolog volt, de előadták. Természetesen figyelmeztettek rá engem. Csak tanulásképen mondom, jó lesz, ha a belügyminister ur figyelembe veszi s az államtitkár ur is. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Már jegyzi is!) Másnap elmentem a rendőrkapitányomhoz s azt mondtam: tegye meg azt a s&ivességet nekem, hivassa el a színigazgatót. — Miért? — Beszélnék vele, nem láttam életemben. — Azt mondta a kapitány ur: nem tehetem meg. — Mondom: Na kérem, megmondom én a kapitány urnák: amennyiben ezt az urat nem figyelmezteti a kapitány ur, hogy az én nevemmel kapcsolatban előadást ne tartson én fellépek a pódiumra a hátamögé és leteszem a tömeg közé. (Élénk derültség. — Györki Imre:
