Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

88 Az országgyűlés képviselőházának 46, többi állami alkalmazottakkal helyezzék őket egyenlő fizetési ellátásba, hanem, hogy ezenfelül is díjazzák őket, ismerjék el jobb anyagi ellátásukkal azt, hogy nagy munkát végeznek. Mondták azt — bár én nem vallom száz százalékig — hogy az 1870/71. évi német-francia háborút a német Schulmeisterek, a porosz tanítók nyerték meg. Igaz, a nemzet jövendőjét, az állam jövendőjét, egész gazdasági és kulturális jövendőjét már a tanitó kezdi megépíteni, a tanitó indul el, hogy a nemzet kulturális, gaz,dasági és társadalmi jövendőjének embereket, talpig embereket neveljen, ezt a munkát tehát, mint mondottam, el kellene ismerni. Nem a háborúra nevel a tanitó. Ne nevelje-n a háborúra, mint ahogy ezt a közmondás tartja a porosz Schulmeisterekről. Neveljen a kultúrának, neveljen a gazdasági életnek és neveljen a társadalomnak. Ezt <a nevelő munkát pedig a társadalommal együtt csak ugy tudja elvégezni, ha levesszük nagy anyagi gondjainak legalább egy részét és ezzel visszaadjuk neki azt az erőt, amelyet bevihet az iskolába és ott fejhet ki a pedagógia, a gyermeknevelés érdekében. Maga a kultuszminis ter ur is elismerte épen ennek a költségvetésnek bizottsági tárgyalása alkalmával, hogy a középiskolai tanárságnak tényleg vannak jogos anyagi sérelmei. Maga a mínister ur fel is sorolta, hogy e sérelmek hol kezdődnek. Szerinte — és szerintem is — már az egyetemi tanévek alatt éri a tanárjelölteket az első sérelem az első nagy nyomorgásukkal, a másik nagy sérelem, a második nagy periódus az öt-hat évig tartó helyettes tanári idő. (Madarász Elemér: Az rettenetes!) A helyettes tanárságnak ez az öt-hat esztendeje az anyagi sérelmek, a nyomor borzalmas ideje. Maga a minister ur is elismerte ezt a két nagy sérelmet, de ott tévedett, ott hibázott, hogy amikor végre 30 éves korában havi két millió koronával kineveznek valakit rendes tanárrá, a minister ur szerint véget ér a sérelmek sorozata. Nem, t. minister ur! Láthattuk az általam felsorolt sérelmekből, hogy megmarad a tanárság sérelme, sőt fokozódik a szolgálat további ideje alatt. A minister ur azzal a kijelentésével, hogy amikor már kinevezik a segédtanárt rendes tanárrá, véget ér a sérelmek sorozata, azt is kifejezésre juttatta, hogy a kinevezett tanárok sérelmei, panaszai is jogosak, de ezeknek momentán orvoslását nem tartja szükségesnek. Annyira ment ebben a véleményében a minister ur, hogy ki is jelentette egy fenyegető kijelentésben, hogy »Ha a kötelességteljesités momentuma kapcsolatba hozatnék a fizetésenieléssel. az illetővel szemben rögtön fegyelmivel lépnék fel.« (Esztergályos János: Ezt gróf Klebelsberg Kunó ur mondotta?) Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogyha valamely tanítónak vagy tanárnak a rettenetes helyzet nyomása alatt eszébe jutna nem a sztrájk, hanem csak a sztrájk felé való mozgolódás, akkor ő jönne nyomban a fegyelmi bárdjával és ezzel a kijelentésével ezt a bárdot Damokles kardjaként már oda is helyezte a tanárság feje fölé.. (Madarász Elemér: Ez a szubordináció!) Ez nem szubordináció, ez már kegyetlenség. (Kuna P. András: A gyereket megbüntetik, ha kimarad az iskolából!) A minister urnák nem kellett volna ilyen kijelentéssel fenyegetően fellépnie a tanárság felé, mert a tanárság ismeri kötelességeit és nagy áldozatokat hoz az országnak azzal, hogy nem megy a sztrájk gondolata felé, bár teljes joggal mehetne. Hiába méltóztatnak azt mondani, hogy a szubordináció kell. A szubordináció kell a ka, ülése 1927 május 13-án, pénteken. szárnyában, de nem kell a tanársággal szemben. A fegyelmet ugy kell megteremteni, hogy a tanítót, a tanárságot jó fizetéssel kell ellátni. Az iskolában a fegyelemnek talaja csak a tisztességes anyagi megélhetés lehet, semmi más. Nem javítás az sem, amivel a minister ur javítani akar a nyomorgó tanárság helyzetén. Meglehetősen megalázó dolog a tanárságra nézve az, hogy megengedte nekik a privátórák tartását. Maguk a tanárok őszinte felháborodással fogadták az igen t. minister urnák ezt az engedelmét és épen e felháborodás következtében nem tudom megérteni, hogy hivatalos helyen miért hangoztatják azt, hogy ezt a Középiskolai Tanár Egyesület kérte volna. Nem nyilatkozott még ebben a tekintetben a Középiskolai Tanár Egyesület sem, de maguk a tanárok, a legjobban érdekeltek állítják felháborodva, hogy eszeágában sem volt senkinek, hogy privátórákra, erre a korrupciót, igazságtalanságokat termelő lehetőségre ( kérjen engedélyt a kultusminister úrtól. Sőt, ők épen az ellenkezőjét kérték ennek: fizetésrendezést kértek, hogy egész erejükkel a pedagógia szolgálatába állhassanak. Mit jelent ez a privátóra'? Eltekintve korrupciót termelő árnyalataitól és hatásától, azt látjuk, hogyha a tanár tényleg vállal — ha módja van vállalnia — privátórákat, akkor a maga pedagógiai erejének 50%-át ki kell vennie az iskolából, tehát az iskolában csak erejének 50%-ával dolgozhat. A minister urnák tehát minden anyagi lehetőség kicsikarásával azon kell dolgoznia, hogy ezt az 50%-nyi pedagógiai erőt, amely kint szétforgácsolódik a privát órákon,.-— már ott, ahol — megmentse az iskola számára, hogy a tanár 100%-os erejével taníthasson, úgyhogy az ő elismerésreméltó s mondhatnám apostoli munkáját legalább a percről-percre megújuló kenyórgondok ne zavarják, mert aki nyomorral küzd, az nem lehet jó tanár, mint ahogy nem lehet jó munkás sem. Ahogyan kérjük a munkásság béreinek feljavítását a mezőgazdaságban és az iparban a termelés nyugalma és fejlődése érdekében, ugyanolyan céllal kérjük minden politikai haszonlesésétől eltekintve, — ne méltóztassék az én felszólalásomat ilyesmivel meggyanúsítani — tisztán a nevelés, a magyar közoktatásügy érdekében^ kérjük és követeljük, hogy végre intézkedjék a kultuszminister ur, szemben a pénzügyminister urnák, vagy a kormány többi tagjainak ellenállásával, hogy a tanárságnak ezeket az anyagi problémáit végre megoldjuk, legalább relatíve kielégítsük. (Szabó Imre: Itt érvényesítse diktátori hajlamait!) Amennyiben erre nézve a költségvetésben semmi néven nevezendő ígéretet vagy jelt nem találok, a költségvetést nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artúr jegyző: Bleyer Jakab! Bleyer Jakab: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla t. képviselőtársunk már ismételten bizantinrzmusnak bélyegezte azt, hogy mi itt a Házban az igen t. kultuszminister urnák dicsérettel és elismeréssel adózunk. A magyarkultúrpolitika tényezőinek azonban nem ez az álláspontja s így, mikor Fábián Béla t. képviselő ur ezt szemrehányáskép említi, a pártpolitika mezejére tér ki. Valóban rám nézve is, amikor hozzászólok a kultusztárca költségvetéséhez, lehetetlen, hogy ne dicsérettel és elismeréssel kezdjem beszédemet. Tény az, hogy a magyar közvélemény, az ország a kultusztárca iránt talán soha nem