Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
r Áz országgyűlés képviselőházának 46. nyéket tud felmutatni, a megnyílt felsőbb fizetési osztályba nem léphet fel. A tanítóság számára megnyitott legmagasabb fizetési osztályba — amint mondottam — csak ugy juthat el egy tanitó, ha különösen kiváló eredményt ért el a leventeoktatás és az ifjúsági Vörös Kereszt körül való tevékenykedésben. (Maday Gyula: Anélkül is eljutnak oda sokan, jó, érdemes, öreg tanitók!) Megfelelő rendelet adta a tanitók tudomására azt, hogy a számukra megnyitott legfelsőbb fizetési osztályba csak ugy lehet eljutniok, — ismétlem — ha a leventeoktatás, vagy az ifjúsági Vörös Kereszt körül való tevékenységben különös nagy eredményeket értek el. Azt kell látnunk tehát, hogy politikai érdemeket kivannak jutalmazni evvel, — hiába méltóztatnak tagadni, a leventeoktatás körül csak politikai érdemeket Lehet szerezni — pedig nagy destruáló, igen lesújtó, lehangoló hatással van a tanítóságra, ha azt kell látnia, hogy hiába tanit jól, hiába küszködik, hiába éri el a legszebb eredményeket, ez számára nem biztosítja az elismerésnek olyatónképen való megnyilatkozását, hogy felléphessen a legmagasabb fizetési osztályba. Nem, neki jó leventeoktatónak kell lennie, csak akkor léphet fel! (Maday Gyula: A leventeoktatók fiatalemberek, nem is juthatnak be!) Szükségesnek tartom, hogy ezt a helyzetet megszüntessük. Az a tanitó jusson feljebb, aki jól tanit, aki jó tanitó és rossz leventeoktató, azért feljuthasson a felsőbb fizetési osztályokba, a fizetési osztályok felsőbb fizetési fokozataiba, mert a tanitónál a jó tanítót és nem a jó politikust, különösen nem a jó konjunktúra-politikust kell jutalmazni. A tanítóságnak jelenlegi anyagi helyzetét röviden lehetne vázolni azzal, hogy a tanitó, amikor kikerül a preparandiából, 3—4 évig kénytelen helyettes tanitói állást vállalni. A helyettes tanitó kap havonként 1,000.000 papírkorona fizetést. Hozzáteszem, hogy a kéthónapi szünet alatt azonban nem kapja ezt, csak 10 hónapon keresztül, a működési hónapokban kapja havonként az 1,000.000 koronát, amiből még az preparandiából kikerült fiatal tanitó sem tud megélni. Ezt bővebben, részletesebben indokolni, vagy ennek elismerésére a képviselő urak közül valakit kapacitálni — azt hiszem — még sem kell. Amikor a helyettes tanítóságnak már vége van, amikor a tanitó eléri az ötödik szolgálati esztendőt, kinevezik a XI, fizetési osztályba, amikor is fizetése az 1,000.000 koronáról egyszerre felrugtat 1,500.000 koronára. Huszonegy évig kell szolgálnia a tanítónak, amig eléri a havi-2,350.000 korona fizetést. l)e már ekkor megöregszik, megrokkan a tanitó. Lehet, hogy vannak kivételek, de az esetek zömében a helyzet az, hogy a tanitó 41 éves korában már öreg ember, vagyis olyan korban éri el a 2,350.000 koronás havi fizetést, amikor már családot alapított, gyermekei vannak, a tanítóságnál szokásos nagy család van együtt, amikor a gyermekek neveltetése is nemcsak a legtöbb gondot okozza, hanem a neveltetési költségek megszerzésének gondjai is szaporítják a ke nyer gondokat. Épen ebben az időben éri el a tanitó a 2,350.000 koronás fizetést, amely az élettartásra is kevés, hogyan volna tehát elegendő arra. hogy ebből a kis fizetésből még gyermekeket is neveljen. (Gá^uárdy Elemér: Igv van a legtöbb tisztviselőnél! — Esztergályos János: Meg van vele elé eredve 1 — Gásnárdy Elemér: Nem! — Esztergályos János: Akkor miért hozza azt fel? Iparkodjék többet adni!) Azok a tisztviselők, akik hasonló helyzetben vannak, ugyanülése 1927 május 13-án, pénteken. 87 csak panaszkodnak és joggal panaszkodnak. Azoknak panaszait is szóvátesszük, de legyen most a sor végre a tanitók panaszain is. (Égy hang a jobboldalon: Helyes!) Én a tanítóknak, különösen azoknak a tanítóknak, akik tanyákon dolgoznak elzárva, jó messze a várostól — hiszen aki künn lakik a magyar tanyán, arra nézve ez azt jelenti, amit Czettler Jenő t, képviselőtársam egyik tanulmányából idézhetem, hogy künn dolgozik az afrikai Kongóban — különösen ezeknek a tanítóknak elismerem azt az igényét, hogy jobban kell dotálni őket. (Egy hang a jobbóldalon: Korábban tudjon családot alapítani!) Tizévi szolgálat után a családi pótlékot feltétlenül emelni kell és pedig legalább 3—4-szeresére a mostaninak. ( (Egy hang a jobboldalon: Ebben igaza van!) Épen a pedagógiai eredmény fokozása érdekében' tartom felette fontosnak azt, hogy szakszerű legyen a közvetlen vezetés, a közvetlen felügyelet és olyan legyen a felügyelet, amelyből a politikai közigazgatás befolyása teljesen hiányzik. Szakszerű legyen a vezetés, a felügyelet is szakszerű legyen, a politikai közigazgatási hatóságnak semmi köze ehhez ne legyen. Azt hiszem, ezt nem lehet másképen elérni, mint ugy, ha végre elérhető volna az, hogy iskolalátogató és tanfelügyelő csak elemi iskolai tanitó lehessen, hiszen nemcsak szomorú, hanem jórészt komikus látvány is az, hogy a tanfelügyelőségeket végzett földbirtokosoknak, be nem vált vármegyei iktatóknak, tollnokoknak osztogatják, vannak olyan tanfelügyelők, akik soha bele nem szagoltak a pedagógiába, akiknek arról, hogy mi a tanítás, hogy milyen az iskola belülről, hogy mit követel a gyermek oktatása, a tanitó állása, fogalmuk sincs. Ilyen embereket akár jutalmazásként, akár, nem tudom milyen befolyásból megtesznek tanfelügyelőnek. (Mozgás a jobboldalon.) Ez csak az általános közoktatásügy rovására megy. Amilyen jogos tehát a tanítóknak az a követelése, hogy vigyék el a fejükről az ilyen hozzá nem értő laikus felügyeletet, amely épen azért, mert hozzá nem értő, csak zaklatása, — bocsánatot kérek a szóért —' csak froclizása a tanítóságnak, (Felkiáltások a jobboldalon: Hol volt ilyen eset? Hol történt? — Esztergályos János: Azt mondják, hogyha nem jó szolgabírónak, jó lesz tanfelügyelőnek!) anynyira ki kell elégíteni a tanítóságnak azt a követelését, hogy tanfelügyelő és iskolalátogató csak tanitó lehessen. Amint tehát áll az, hogy a középiskolai tanárok teljes joggal követelik, hogy szolgálati pragmatikájuk egész tartalmával együtt legyen hasonló a birák pragmatikájához, ugyanolyan joggal igényelheti a tanítóság is azt. hogy egyenlő elbánásban részesüljön legalább a vele hasonló képesítésű többi állami alkalmazottal. Azzal még nem követelnek nagyot, teljesithetetlent, ha most követelik azt, hogy a velük egyenlő képesítésű állami alkalmazottakkal részesittessenek azonos fizetésben. Épen munkájuknál fogva volna jogigényük jobb ellátásra is. Hiszen nem olyan jelentéktelen dolog az, — amint hallottuk ebben a vitában is •— a nemzetnek, az államnak, önmagunknak jövendőjét, serdülő korától, nyiladozó eszének első lépésétől kezdve kezében tartani, nevelni az állam, az ország, a szülői otthon számára. Olyan nagy munkát végeznek a tanitók, olyan hallatlanul elismerésre méltó nagy munkát, olyan nagy feladatok szolgálata van a kezükben, hogy ezt jutalmazni kellene nemcsak ugy, hogy legalább a velük egyképesitésü
