Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

86 "Az országgyűlés képviselőházának é más tisztviselői ágazatoknál ugyanabból a státusból kerülnek ki a magasabb adminisztráció vezetői, ez a kultuszministerrumban, a közoktatásügy vezetésében nincs igy, vagy csak igen elenyésző részben van ugy, hogy a tanárságból kerülnek fel egyes magasabb adminisztrációs vezetők. Azt látjuk, hogy a tanügyi közigazgatás magasabb állásait jogászok foglalják el és ezek vezetik az ország közoktatásügyét. Ugyebár, senki sem tagadhatja, hogy ezek az urak gimnáziumot csak akkor láttak belülről, amikor tanultak. De nem ismerhetik a tanítóképzők, a kereskedelmi és polgári iskolák belső életét, nem ismerhetik tehát ezeknek hiányait, igényeit sem, vagy nem ismerhetik ugy, mint ismeri az ott tanitó tanárság, amelynek, ha módja és útja volna arra, hogy a közoktatásügy felsőbb adminisztrációs vezetésében is részt vegyen, nem hiszem, hogy nem javulhatna ez a vezetés, vagy legalább is nem javulhatna ugy, mint javul minden más igazgatási ág, ha szakértők, ha évtizedeken, egész életükön át a dolgokban benne élők vezetik az ügyet a legmagasabb polcokon is. T. Ház! Azt tartom tehát, hogy meg kell nyitni ezeket az állásokat a tanárság részére, mert például hogy egy tanügyi osztály vezetésénél vagy általában a közoktatásügynek irányításánál a jogászi képzettségnek igen kis szerepe van, ezt mindenki elismerheti. A közoktatásügy vezetéséhez nagy pedagógiai ismeretek szükségesek és kiben van meg ez, ha nem. a működő tanárokban, akik — mint az imént mondottam — 20—30 esztendőt töltöttek el a tanári pályán, akik legjobban ismerik a közoktatásügy követelményeit, legjobban ismerik az iskolák belső életét, hiányait és követeléseit. Ezek tehát ezekben a magas poziciókban mindent jobban látnak, messzebb látnak és többet látnak, mint látnak a jogászok. Ezek mindent érzékelnek is, nemcsak az aktákon keresztül veszik tudomásul a közoktatásügy életét legmagasabb polcától le, egészen az elemi oktatás völgyéig és igy többet tudnának tenni, mert jobban és messzebb látnak. Igazat adok tehát a tanárságnak abban, hogy igénye, joga van arra a követelésre, hogy része legyen a közoktatásügy felsőbb adminisztrációjában és igazat adok abban is, hogy sérelem az, hogy ez mind mostanáig nem történt meg. Csupa sérelem ez a tanári élet. Sorolhatnók elő még sokat, de az anyagi elbánásra vonatkozóan legyen szabad rámutatnom arra a sérelemre, amely bizonyos mértékben a tanárság nagy résizére nagy erkölcsi deklasszifikálást is jelent, hogy a középiskolák tanáraival szemben előnyben részesitik az állami nevelőintézetek, a pécsi, soproni, kőszegi, budapesti volt katonai reáliskolák tanárait és a leventeoktatás tanári személyzetét is. A legjobban és a legtöbbet beszél erről az ügyről egy táblázat, amelyet én a költségvetés alapján állítottam össze és amely azt mutatja, hogy pl. az V. fizetési osztályban a középiskolai tanárok közül mindössze nyolc van benne

v tehát a középiskolai tanároknak 0-84 százaléka, ugyanakkor azonban az állami nevelőintézetek tanárai közül az V. fizetési osztályban tizennégyen vannak, tehát az ott tanitó tanároknak 8 *29 százaléka. A VI. fizetési osztályban, amely már szintén nyújt valamelyes anyagi enyhületet a tanárság részére, 103-an vannak, vagyis az egész tanárságnak 10-86 százaléka, mig ez a százalék is erőteljesen megjavul az állami nevelőintézeteknél és a leventeoktatásnál, amennyiben az állami nevelőintézetek tanárai közül a VI. fizetési osztályban 39-en vannak, tehát 23*78 . ülése 1927 május 13-án, pénteken. százalék, szemben a középiskolai tanárság 10-86 százalékával. Egészen végig ilyen az elbánás, tudniillik az előnyöket az állami nevelőintézetek és a leventeoktatás személyzetének biztosítják a középiskolai tanársággal szemben. Felsorolhatnám az adatokat az V. fizetési osztálytól egészen a IX. fizetési osztályig; mindenütt azt méltóztatnának látni a százalékos arány széttagolásánál, hogy ezeknek az intézeteknek tanárai, nem tudom miért, előnyben részesülnek ugy az előléptetésnél, mint például momentán az anyagi ellátás tekintetében is. A tanárok tehát — ón azt mondom — teljes joggal lépnek fel azzal .az igénnyel, hogy fizetésüket jayitsák meg, javítsák meg ugy, hogy vegyék ki őket a nagy státusból; azt hiszem, olyan munkát végeznek, hogy amit megtesznek a bírákkal, meg lehet tenni velük is. A tanárok is teljes joggal igényelhetik a birákóval azonos szolgálati pragmatikát, amely az automatikus illetményemelkedést biztosítaná részükre, természetesen a kornak és a képzettségnek megfelelőleg, a szolgálat egész idején keresztül. Nagyon kérem erre az igen t. minister urat, aki mindig azzal szokott előállani, hogy nagy szolgálatokat tett a tanárságnak azzal, hogy megnyitotta részükre az V. fizetési osztályt. Méltóztatnak látni, hogy — amint rámutattam •— mindössze nyolc középiskolai tanár van ebben a paradicsomban, az V. fizetési osztályban, a többi elLenben maradt ott, ahol volt, régi sérelmeit megtetézve még azokkal a sérelmekkel, amelyeket elősoroltam. Azt hiszem, senki sem mondhat ellent annak, hogy valóban itt van az ideje, hogy a tanárok fizetésrendezésének kérdésével a minister ur foglalkozzék, ugy, amint ezt a kérdés jelentősége megérdemli és igyekezzék legyőzni azokat az akadályokat, amelyeket az ilyen kulturkérdések elé is a pénzügyministeri takarékosság, sőt a pénzügyministeri zsugoriság mindig állitani szokott. Természetesen egyáltalában nem szebb, nem enyhültebb, nem tűrhetőbb a helyzete az elemi iskolai tanítóknak sem. Röviden rámutatva erre, legyen szabad megemlítenem, hogy a szanálás alkalmával az egész tanítóságot degradálták nem egy fizetési osztállyal, csak egy fizetési fokozattal, de hát ez az egy fizetési fokozattal való degradáció is igen jelentős anyagi sérelmeket okozott a tanitóságnak, olyan összegektől fosztotta meg a tanitókat, amelyek, ha abszolút számokban kicsik is, mégis az olyan küszködő embernél, aminők a tanitók, igen kiadós, igen nagy summákként szerepelnek. Egy fizetési fokozattal degradálták őket a szanálás alatt, holott az egész degradációval mindössze 400.000 pengőt nyert az államkincstár és épen a tanitók hivatalos lapja mutat rá arra, hogy a tanitóságnak ezt a sérelmét 400.000 pengővel reparálni lehetne, vissza lehetne helyezni a tanitókat azokba a fizetési fokozatokba ennek a viszonylag nem nagy összegnek a segítségével és igy legalább ez az egy sérelem megszűnnék momentán. A költségvetésben ennek sem látszik nyoma. Ami aztán a tanitókat illeti, a minister urnák kedvenc szavajárása itt is az, hogy tett a tanítóságért is, tett a tanítóság anyagi előmenetele érdekében is azzal, hogy számukra is megnyitott egy felsőbb fizetési osztályt, ha jól tudom, a VII. fizetési osztályt. Igen, megnyitották számukra, el kell ismerni, a magasabb fizetési osztályok kapuit, csak az a baj ám, t. "Eláz, hogy ezeken a kapukon pedagógiai érdemekkel nem lehet átjutni. Az a tanitó, aki , csak pedagógiai érdemeket szerzett, aki csak jól tanított, aki csak szép pedagógiai eredmé-