Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
r Áz országgyűlés képviselőházának 46. ebben a cikkben azt irja, hogy »fecsego parlamenti Ezzel kezdődik a cikk. Én nem tudom megérteni, hogy mikép, hol, ki fecseg? A saját pártjáról lehet legfeljebb szó. És én itt egyet tudok a t. kultuszminister urnák mondani, aki egy másik alkalommal is a Nemzeti Klubban tartott előadásán szintén a diktatúra szükségességét hangoztatta, hogy igen, lehetséges az, hogy a diktatúra jó azért, mert ott nincs kultusztárca-vita, és nincs egykét ellenzéki szónok, aki elől el kell szaladni az ülésteremből. De igenis, tanulja meg a kultuszminister ur, hogy a diktatúra vége mindig a forradalom épugy, ahogy a forradalom után következik a diktatúra. Tehát teljesen érthetetlen, hogy a magyar királyi kultuszminister ur, aki egy alkalommal már azt hiszem, egységespárti képviselőtársai egy részének kérelmére megigérte a kultuszministeriumban, hogy ó csak kultuszpolitikával fog foglalkozni, országos politikai tekintetben pedig nem fog diktatúráról és hasonló elvekről beszélni, t. Ház, nem tudom elhinni, hogy a t. kultuszminister ur ezeket az elveket, amelyeket ő itt hirdet a diktatúráról és a magyar diktatúra szükségességére vonatkozólag, azokat tényleg a magyar kormány nevében hirdetné. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, minthogy sajnos, azok a felszólalások, amelyeket mi vártunk, nemcsak a választások előtt, hanem a választások után is, az egységespárti padokon levő képviselőtársaink részéről elmaradtak, reám és a mi pártunkra vár az a feladat, hogy a kultusztárca keretein belül azokkal a kirivó anomáliákkal foglalkozzunk, amelyek minden kulturembérnek elsősorban a szemébe ötlenek. Ezek a kirivó anomáliák véleményem szerint először az Ádám-ügy, másodszor pedig a numerus clausus. (Éri Márton: Az Ádám-ügy már el van temetve! — Felkiáltások jobbfelől: El van temetve.) Még nem halt meg Ádám, tehát még nem lehet eltemetni! T. Ház! Fontos ennek a két kérdésnek a kultusztárcánál való letárgyalása azért, mert a kultuszminister urnák igaza van abban, hogy a kultusztárca honvédelmi tárca. És igaza van abban is, hogy egy nemzet kulturális viszonyai vonzó vagy taszitó erővel birnak. A kultuszminister urnák ez a két állítása annyira megfelel a valóságnak, hogy véleményem szerint a kultuszministerium minden alkalommal propaganda-ministerium is. Propagandaministerium azért, mert egy országot nemcsak a gazdasági viszonyai szerint, hanem a kulturális viszonyai szerint is Ítélnek meg. Ebből a szempontból óhajtom ezt a két ügyet vizsgálni. Legelőször az odiózus Ádám-üggyel foglalkozom. Kineveztek egyetemi tanárnak egy Ádám Lajos nevezetű egyetemi magántanárt, akit állitólag — nem tudom igaz-e, nem-e, azelőtt nem Ádám Lajosnak, hanem Auspitz Lajosnak hivtak. Ellenben bizonyára nagyon kiváló embernek kellett lennie, mert mindazok az emberek, akik a magyar közéletben nem tartoznak épen a liberális sajtóba, valahányszor valami sebészeti beavatkozásról van szó, mindig ehhez az Ádám Lajos professzor úrhoz szoktak -— legalább is a lapok tudósításai szerint fordulni. Midőn ezt az Ádám Lajost kinevezték egyetemi tanárnak, az egyetemi ifjúság kijelentette, hogy nem engedi be az egyetemre, az egyetem tanári kara pedig kijelentette, hogy nem fogadja be. A kifogás az volt, hogy a kar nem jelölte, a tényleges hiba azonban az volt, hogy állitólag azelőtt Auspitz volt. Az egyedi lésé 1927 május 13-án, pénteken. 69 , temi ifjúság röpiratot adott ki tanára ellen, felterjesztésekkel fordult, amelyekben a legsúlyosabb sértő kifejezések voltak. Tüntetések indultak meg a székesfőváros utcáin végig s * a tanulók beverték Ádám tanár tábláját. Nem azért mondom ezt, mintha ez nagy dolog volna, csak azt mondom, hogy »elkeseredésében mi telhetett tőle, nagyot ütött botjával a szamár fejére«. Mondom, összetörték tehát ennek a tanárnak címtábláját, azután gyalázkodó röpiratok jelentek meg. Mielőtt az Ádám-ügy részleteivel foglalkoznám, elsősorban meg kell állapitanom, hogy a kultuszminister ur előterjesztésére a magyar állam ideiglenes feje, a kormányzó ur nevezte ki ezt az Ádám tanárt, tehát teljes mértékben betartották az összes formalitásokat. Midőn a dolgokat már tovább tűrni nem lehetett, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminister ur a képviselőházban a következő kijelentéseket tette: Az egyetem tanári karának ellenállását nem tűri s az ifjúság soraiból eltávolítja á bujtogatókat, a bajtársi egyesületeket a Hungária mintájára átszervezi, Ádám elő fog adni az egyetemen, megfenyíti azokat, akik Ádám tanárt megsértették. Ez volt mindaz, amit Klebelsberg kultuszminister ur itt a Házban elmondott és ezzel szemben mi történt 1 ? Legelsősorban az, hogy az egyetem tanári kara fütyül a kultuszminister úrra, mégpedig nem csendben, hanem egész hangosan. Nem ugy, hogy nem hajtja végre a kultuszminister ur határozatát, hanem egész egyszerűen kijelenti, hogy nem fogja végrehajtani a határozatot. Az egyetem tanári kara szembehelyezkedik a képviselőháznak egyrészt bizalmi határozatával és azt mondja, hogy őt a képviselőház bizalmi határozata nem érdekli, fütyül a képviselőház bizalmi határozatára. (Éri Márton: Azt nem mondották!) Nem mondották? (Éri Márton: Nem!) A második dolog, mi ván az ifjúság vezéreivel. Méltóztassanak megengedni, az ifjúság vezéreiről itt azt kell mondanom, hogy ők is teljes mértékben beleilleszkednek abba a zenekarba, amelyben az egyetem tanári kara játssza a karmester szerepét. Most még ezenkivül történt valiami. Méltóztatnak etmlékiezini arna, hogy KlebeLsberg kultuszminister ur ezt a Bánsági György nevű ifjúsági vezért, amikor a minister ur ellem] támadt, egyszerűen deklasszifikálta és Velosof György lett belőle. Hát ez a Velesof György megint csak Bánisági György lett. Megtörtént aiz is, hogy a Bajtársi Egyesületeket, amelyeiknek átszervezését ígérte a kultuszminister ur, nem. szervezték át a Hungária minta járna. A Turul, a Csaba bajtársi egyesületiek ugy vannak, mint voltak. Hogy pedig a békéről beszélj ünkü a 'kultuszminister ur kijelentette, hogy Ádám elő fog adni az egyetemen és azt is mondotta a minister ur, hogy személyi reputációját köti ahhoa, hogy az Ádámra vonatkozó kinevezés a gyakorlatban is tényleg végrehajtassék. Ezzel szemben az történt, hogy van ugyan egy egyetemi tanárunk, aki felveszi a fizetését, de ezt az egyetemi tanárt nem engedik be az egyetemrle, a tisztelt tanár ur nem mler bemenni azi egyetemre, m'ert nem akarja a magyar kultúra csarnokát azok által a merényletek által, amelyeket a kultuszminister ur kijelentései dacára az egyetemi ifjak ellene elkövetnénelk, megszentségteleniteni. Van klinikája, — ezt megszavazta a főváros — van fizetése, van katedrája, van tanszemélyzete. De
