Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

'Az országgyűlés képvisetSkázdnah 46. oktatásra? Mert szinte végrendeletszerüen hangzanak Trefortnak a szavai: ápolni kell, aminthogy lehet is ápolni valamennyit egymás mellett, egyszerre, egyformán (Élénk helyeslés jobbfelől.) és kell hogy ez a megértő és egyedül helyes eljárás, kell hogy ez a bensőséges harmónia adna meg a magyar közoktatásügy politikájának a lényegét. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát mintha csak a mai viszonyokra vonatkoztatva hirdette volna 1873-ban a magyar közoktatásügy teendőiről mondott beszédében Trefort a különböző oktatási ágak közötti legteljesebb megértés szükségességét és azóta szinte megdönthetetlen erősségű és örökérvényű tétellé vált a magyar kultúrpolitikának ez a hármas szabálya. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bármennyit is költsünk a népoktatásra, a népoktatás nem termi meg a maga megfelelő gyümölcsét, ha megfelelően nem lesz rendezve a felső oktatás kérdése. És bármennyit költsünk is a felső oktatásra nem érjük el célunkat, ha középiskoláink nem javulnak. És végül mind a kettőnek, a felsőbb és középoktatásnak sem lesz kellő hatása az,ország fejlődésére* ha nem emeljük céltudatos nevelés által mind magasabb nivóra a mi népünket, ugy politikai, mint gazdasági tekintetben. (Helyeslés jobbfelől.) A tettek ideje tehát mindenképen elérkezett. És én azt hiszem, hogy nekünk, az országgyűlés ezidőszerinti tagjainak, szinte erőnket is meghaladó áldozatkészséggel kell támogatnunk a magyar kultúra előbrevitelében ezt a kormányt, (Élénk helyeslés jobbfelől és közéven.) hogy a nemzeti fejlődés ügyét diadalra vihesse. Ha pedig talán ez az utunk sokszor meredekségek, szirtek és sötét szakadékok között vezetne keresztül, kell hogy a legveszedelmesebb részeket is örök és soha ki nem hunyó reflektorként világitsa be a legnagyobb magyar szelleme, aki a nemzet igazi hatalmát a tudományos emberfő mennyiségében jelölte meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ha végiglapozom a politika annaleseit, az elsárgult foliánsokat, niem hinném, hogy a magyar pompátlan egyszerűségnek, puritánságnak és takarékosságnak méltóbb reprezentánsa lenne a haza bölcsénél: Deák Ferencnél, aki több mint 90 év előtt Balatonfüredről Kossuth Lajoshoz irt levelében; szive egész melegével irja meg, hogy az akkori zalavármegyei főispánnak, Batthyány Imre grófnak az installálása — horribile dictu — minden pompa, fény, aranyos ruhák, cifraság, sallang, hintó és bandérium nélkül zajlott le, ami inkább a főispán követésre méltó rokonszenves szerénységének, a megye pompátlan egyszerűségének volt tulaj donitható, semmint hidegségnek. (Jánossy Gábor: Mai sem. ártana követni!) És mégiSí, ugyanaz a Deák Ferenc, aki a pompától szinte irtózva, ezekben a kérdésekben mindenkor a fukarságig takarékosnak mutatkozott, 1836 június 22-én előadott követi jelentésében leszögezi, hogy a sajnos tapasztalásnak keserű oktatása mélyen meggyőzte nemzetünk képviselőit arról, hogy a népnevelés és közművelődés kérdésében munkátlanul vesztegelni oly vétkes mulasztás, amely századokon keresztül vet gátat a nemzet erkölcsi ós polgári fejlődésének. Mit jelent ez, t. Ház? A munkátlan veszteglésnek, a mozdulatlanságnak tulajdonkópen rendszerinti oka, felidézője a feltétlenül legtöbbe kerülő kicsinyes ós felesleges takarékosság.^ Fölöslegesen takarékoskodni pedig ebben a kérdésben még a haza bölcsének egyszerű, puritán, valóban nemes veretű gondolatvilága szerint is, semmi körülmények között sem szabad. ülése 1927 május 13-án, pénteken. 62 v Amint Trefort nem tett különbséget az oktatásügy különböző fázisainak jelentősége között, ugy én is, az ő elgondolását hűen követve, nem akarok mérlegelő különbséget tenni az oktatásügy különböző területein működő vezérharcosok tevékenysége és annak mértéke közt. Értem ez alatt a tanári és tanitói kart. A legteljesebb tárgyilagossággal kell megállapítanom, hogy a nemzet önzetlenül, becsületesen, lelkesedéssel működő, nemes, ügybuzgó, de talán rosszul fizetett napszámosainak törhetlen és megközelithetlen lelkében csodálatos energia, kötelességtudás és hazaszeretet lakozik. Énnek folytán minderről a nemzetnek sem szabad megfeledkeznie, aminthogy hitem szerint a nemzet nem is fog róluk megfeledkezni (Malasits Géza: Csak a pénzügyminister feledkezik meg róluk!) és segiteni is fogunk rajtuk a legelső adandó alkalommal, mert kialszik még az örök tüz is, ha templomának boltivei összedőlnek. Biztosra veszem, hogy a kultuszminister ur, aki olyan szeretetet mutat a közoktatásügy nemes és értékes hadserege iránt és a jelenlegi kultuszminister ur vezetése alatt álló kultuszministerium illetékes ügyosztályainak igazán minden dicséretre méltó megértéssel tevékenykedő mértékadó tényezői, akik mind olyan szeretettel foglalkoznak ezzel a kérdéssel, igenis, meg fogják találni azt az utat, amelyet követve, a magyar iskolaügy önzetlen apostolai megkapják a maguk megfelelő javadalmazását, legalább azt a legszerényebb életstandardot, azt a modern időkhöz mért létminimumot, amelyre nekik .feltétlenül szükségük és igényük van. Ezt én a népnevelésügy jól felfogott érdekében mondottam itt el. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarok határozati javaslatot benyújtani ebben a tárgyban, (Fábián Béla: Pedig elfogadnánk!) de kérem az igen t. kultuszkormányt és kérem főként a pénzügyminister urat. illő tisztelettel bár, de a legteljesebb határozottsággal, hogy az itt felvetett és megsürgetett anyagi kérdéssel különös szeretettel és eredménnyel méltóztassék foglalkozni. Örömmel üdvözlöm a kultuszkormánynak azt a törekvését, hogy különös intenzivitással karolja fel az iskolalétesitések ügyét. Menynyivel más világ ez és mennyivel szebben hangzik ez, mint például a szerb közoktatásügyi ministernek ez év március havában a szkupstinában elhangzott expozéja, ahol mellesleg megjegyezve, a jugoszláv állam egész budgetjének, egyötödét a hadügyi kiadások meritik ki. Jól jegyezzük meg azonban, nem a költséges trianoni toborzási rendszer, hanem általános védkötelezettség mellett. A hadügyi költségvetés összesen 2 milliárd 350 millió dinárt , tesz ki. Ugyanakkor a közoktatásügyre annak egyharmada, összesen 873 millió dinár esikÉs a szerb kultuszminister örömmel jelenti be mégis, hogy sikerült — modern magyar műszóval élve — ujabb »leépitéseket« eszközölni, mert sikerült néki 40 millió dinár megtakarítást elérni. Mennyivel másként hangzik ez, mint az a munka, amelyet itt látunk. Az igaz, hogy Boszniában nyolc esztendő óta egyetlen egy elemi népiskolát nem emeltek. Az is igaz, hogy maga a szerb kultuszminister ismeri be, hogy 3378 működő tanerő közül ezernek nem volt meg a megfelelő kvalifikációja. Sokalja tehát Szerbia számára a 174 gimnáziumot s ezért egyhatod részüket, 29-et »kihalásra« itéli; sokalja a tanitóképzőintézeteket is s hatodrészüket, negyven közül hetet, szin4 tén feleslegesnek deklarál s mindezeket öröm.-