Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

42 Az országgyűlés képviselőházának 45 ellenzékieskednünk, amikor erről be-szélünk, ha­nem azokkal szemben, akikről az előbb beszél­tem. A kormánnyal szemben legfeljebb egy tiszteletteljes kérésünk lehet: az, hogy kövessen el mindent, hogy oldják fel az országot a zsol­dos hadsereg tartásának kötelezettsége alól, engedjék meg, hogy mi is épugy, mint a győző államok, az általános védkötele­zetségen alapuló hadsereget tarthassunk; old­janak fel bennünket azon súlyos korlátozások alól, amelyek pontosan megállapítják azt, hogy nem szabad többet, mint 21,161 pisztolyt, 59.235 puskát. 525 gépfegyvert és 105 ágyút tartanunk, hanem engedjék meg, hogy teherbiró képessé­günkhöz mérten mi is szabadon fokozhassuk, fejleszthessük honvédségünket, amelyre szük­sége van a nemzetnek, ha létét esetleges ellen­séges támadással szemben biztositani kivan ja. Még egy kérésem van az igen t honvédelmi minister úrhoz Az előttünk fekvő költségvetés­ből konstatálhatjuk, hogy tiszti létszámunk kevés és az is a lehető legrosszabbul van fizetve. Igen helyesen állapitólta meg Farkas Elemér képviselő ur is, hogy amint a biróságot külön státusba tette az állam, ugyanúgy külön stá­tusba kelene tenni a hadsereg tisztjeit is és jól fizetni, mert hiszen ez a tisztikar a legerősebb biztosítékunk egy esetleg elkövetkezhető vé­delmi harcban Nem is kifelé való háborút értek én, ezalatt igen t. Képviselőház, amikor az védelmi harcot emiitettem, de látom azt, hogy az egész világ mozog, hogy az esré.sz világom a föld alatt ismeretlen dobbanások és morajlások vannak, amelyeknek központja látszólag Moszkva, de amelynek mellékközpontjai az egész világon elvannak szóródva. Látom azt, hogy a Keleten felébresztett nacionalizmus óriási tömegeket, amelyek eddig évezredeken át letbargiába voltak merülve, ébresztett fel és félni kell attól, hogy Európában olyan veszede­lemmel állhatunk rövidesen szemben a közel Keleten, amely veszedelemnek első gátja, — mint ahogy a múltban is oly sokszor volt — Magyarország kell, hogy legyen s mi lesz akkor? Farkas Elemér képviselő ur kifejtette, mi­lyen hatalmasan fejlett ma Szovjetoroszország hadserege. Én csak azt teszem még hozzá eh­hez, hogy SzovjetorO'Szország az utóbbi időben pozitiv értesülések szerint besszarábiai és nyugati határvonalait igen erősen ellátta csapatokkal, hegy Szovjetoroszország' aviati­káját az utóbbi esztendőkben igen erős mérték­ben fejleszti, hogy Szovjetoroszországnak annyi pilótája van, mint egyetlen más állam­nak sem, mert Szovjetoroszországban például mérnöki diplomát csak az kaphat kézhez, aki­nek ^megvan a pilótavizsgája is. Hogy Orosz­ország az ő 20*5 millió négyzetkilométeres te­rületében még mit rejteget magában, azt nem tudjuk, de hegy Oroszország mozog ós él, hogy ennek az Oroszországnak megvan a maga ex­panzivitása, azt érezzük a kantoni események­ben épugy, mint a nyugatindiai, afganisztáni, jjerzsiai és előindiai eseményekben is és nem tudhatjuk, melyik pillanatban határozza el magát Oroszország arra, hogy karját Nyugat felé mozgassa meg. És akkor nekünk itt kell állnunk, mert a győző nagyhatalmaknak ugy t'tszett, teljesen védtelenül, kiszolgáltatva egy esetleges ellenséges inváziónak. Én azt hiszem, a képviselőház minden tag­jának érzését tolmácsolcm akkor, amikor arra kérem a honvédelmi minister urat ós a honvé­delmi minister úron át a kormányt, tegven meg mindent, hogy azokat a szomorú megkö­. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. téséket, amelyek alatt ma nyögünk, a nagy­hatalmak képviselői vegyék le az ország tes­téről és engedjék meg ennek a nemzetnek azt, hegy a következő ezredévben is betöltse azt a hivatást, amelyet a múlt ezredévben olyan dicső és olyan hősiesen betöltött. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyes­lén és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vértes Vilmos István! Vértes Vilmos István: T. Ház! Méltóztas­sék megengedni, hogy csak egészen röviden foglalkozhassam most a honvédelmi tárca költségvetésével, mégpedig itt is a hadsereg tisztjeinek és altisztjeinek anyagi helyzetével. Tudjuk, hogy a trianoni béke a hadsereg tisz­tikarának létszámát minimálisra csökkentette, ezzel szemben pedig az itt előadottak és el­hangzottak alapján akkor, amikor megállapít­hatjuk, hogy egész Európa szinte lázasan fegy­verkezik, a technika csodálatos haladása szinte minden nap egy-egy uj fegyvert produ­kál, Angliában pedig az angol ministerelnök előtt bemutatják a tank-ek harcát s előtte száz meg- száz tank-et vonultatnak el a fölöttük keringő száz meg száz repülőgép alatt, akkor nálunk, Magyarországon, akik szinte a keleti veszedelemnek védbástyái volnánk, alig né­hány ezer ember katonai kiképzését engedik meg, alig néhány ezer embert tarthat a ma­gyarság fegyverben. Azt hiszem nincs ebben az országban egyetlenegy magyar sem, aki be ne látná és át ne érezné azt, hogy erre az or­szágra nézve szinte az a legnagyobb jelentő­ségű, hogy a megmaradt kis hadseregre min­dig és minden esetben számitani kell és meg­állapíthatjuk, hogy erre csakugyan számitha­tunk is. Ezt a kicsi hadsereget tőlünk telhető­leg gyámolitanunk kell, meg kell adnunk neki mindent, hogy katonáink érezzék, lássák, hogy ők csakugyan mindannyian a mi sorainkból valók és ahhoz, hogy ebben a kicsiny hadse­regben megelégedettség legyen, ehhez elsősor­ban az a legfontosabb, hogy a tisztek anyagi helyzete megfelelő legyen. Csak egy példát bá­torkodom előhozni a tisztek anyagi helyzetére nézve. Nem is olyan régen történt, két hónappal ezelőtt, hogy egy századosnak difté­riában megbetegedett a gyermeke és amikor az orvos eljött és megirta a receptet az oltó­szerumról, hogy a gyermeket beolthassa és át­adta azt az aggódó apának, mikor az a szerűm ára iránt érdeklődött és hallja, hogy körülbe­lül nyolc pengőbe kerül, azt mondja: nem tu­dom meghozatni, mert a háznál öt pengőnél több nincs. Mondom, az nem a hónap végén volt. hanem a közepén. Bátorkódom még egy őrvezető leveléből is egy mondatot idézni. Ez az őrvezető azt irja (olvassa): »Ebben a rettenetes tudatban élni, olyan szegénységben, mint én, az kibírhatat­lan. Hónapos konyhában, amelyet egy katona­ágy diszit, hideg. dermesztő kövezettel, rongyba burkolt gyermekek között, számtalan nap kenyér nélkül!« Ez az őrvezető nős és két' gyermeke van. Csak két példát ragadtam most ki a sok­sok közül és ezekből is látható, hogy a nős tiszteknek és nős altiszteknek helyzetén sür­gősen javitani kell. Ha a költségvetés számadatait nézzük, látjuk, hogy egy százados fizetése mennyi. Látjuk, hogy egy nős, gyermektelen, 18 éves szolgálattal biró százados egész havi illet­ménye 300 pengő. Ebből a 300 pengőből kell neki az élelmezést, fűtést, világítást, társa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom