Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. í dalmi állásának megfelelő ruházkodást fizetni. Ebből az összegből még cselédet is tartani telijes lehetetlenség, Egy nős őrvezető, akinek két gyermeke van, kap egy hónapra 96 pengőt. Ebből 40 pengőt fizet azért a konyháért, amely neki egyszersmind a szobája is. Azt kérdezem, 56 pengőből hogyan lehet négy személyt élelmezni, fűtést, világítást fizetni, három személyt ruházni. Azt hiszem, ez teljesen megoldhatatlan rejtély. Ez csak két példa a sok közül és azt hiszem, hogyha van ezeknél a példáknál néha valamivel jobb is, de sajnos 90%-ban ennél. csak rosszabb példák lehetnek. Ez annál szomorúbb, mert a katonának mellékfoglalkozást űznie nem szabad, a katonának mellékkeresete nincs. A katona gyermekkora óta tanulja és hallja, hogy a »királyért és hazáért« (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) és ime, most, a haza nem adja meg neki azt, hogy ezeknek a fenséges jelszavaknak élhessen! (Farkasfalvi Farkas Géza: Pedig annak ól!) El lehetne képzelni, hogy az anyagi gondoktól igy agyonsanyargatott tiszttől ugyanazt követeljük, mint egy olyan tiszttől, akinek anyagi helyzete talán megengedi, hogy hivatásának éljen? Én a következőképen vélném, hogy a tisztikaron sürgősen segiteni lehetne. Az egyik a Budapesten és a dandárszókhelyeken állomásozó havidíjasok részére a közlekedési segélynek sürgős kiutalása. Az 1924:IV. te. értelmében kiadott rendeletnek 4/b. §-a a következőket mondja (olvassa): »A.Budapesten állomásozó állami és vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak az 1925. évi július 1-től kezdve további rendelkezésig havi 170.000 korona közlekedési segélyben részesülnek.« Ez tehát kétségtelenül vonatkozik a hadsereg, a honvédség* a csendőrség, a vámőrség, a /folyamőrség, a rendőrség tagjaira is. Ezzel szemben a tisztek csak az esetben kapják meg a közlekedési - segélyt, ha szolgálati beosztásuk helyéitől legalább négy kilométerre laknak. Hogyan lehet pontos most egy tiszt pl. reggel hatórai kivonulásnál, ha — mondjuk — a laktanyától 3 és fél kilométernyire lakik, amikor a villamosköltséget sem fizetik meg neki? Ezenkívül hetenként egy vagy két, sokszor több kirendelésben is részesül a tiszt, kirendelik őr járati ügyben és a kirendelt tiszt yillamosköltségét ekkor sem fizetik meg, azért, mert az 1926. évben megjelent a 17.679/eln. VI. számú H. M. rendelet azt mondja, hogy »a hivatalos ut sürgőssége a kirendelési szabályzat 3. fejezet 7. §. 2. pontja alapján csakis akkor igazolható, h a a kiküldetés a hivatali helyiségből való kiindulás mellett' váratlanul törtéinik és a kirendeltnek a kirendelés helyére azonnal el kell indulnia és sürgősen, tehát a legrövidebb időn belül kell odaérnie«. A közlekedési segélyt ilyenformán nem utalják ki a tisztnek abban az esetben, ha a Károly király-laktanyából, a Kelenföldről a szolgálat érdekében felrendelik a Nándor-laktanyába, a Várba. Nem fizetik ki a közlekedési segélyt annak a tisztnek sem, akit az Üllői-ut végéről, a Ferenc József gyalogsági laktanyából rendelnek ki a Margit-körutra, a honvéd főtörvényszékhez. Ha ezek a kirendelések sokasodnak, természetesen még inkább súlyosbítják az amúgy is^ nehéz anyagi helyzetben élő tisztikar helyzetét. Hogy az 1924: IV. tc.-nek nem volt ez az intenciója, bizonyitja az a körülmény is, hogy a közlekedési segélyt megkapják a Budapesten állomásozó összes tisztviselők, megkapják az Ué$e 1927 május 12-én, csütörtökön. 43 államrendőrség tisztjei is, holott köztudomású, hogy a rendőrség tagjai a villamos vasúton díjtalanul utaznak. Szükségesnek tartom tehát a havi, 10 aranykorona folyósítását. Sürgősen szükségesnek tartom még a ruhakarbantartási átalány felemelését is. A főtisztek közül egy főhadnagy kap ezen a címen havonként 27 pengő 20 fillért, a százados 20 pengő 40 fillért, nem beszélve a törzstisztekről, akik egy fillért sem kapnak. Ha megnézzük azt az öltözeti táblázatot, amelyet a honvédelmi ministerium kiadott, megdöbbenve állapítjuk meg, hogy abban mennyi mindenféle ruházat van. Mennyi öltözetet kell beszereznie és karbantartania a tisztnek. Látunk abban díszöltözetet, ha egyedül jelenik meg, ha csapattal vonul ki, továbbá menetöltözetet, társasági öltözetet, kényelmes öltözetet, amelyet mind be kell szereznie és karban kell tartania évi 240 pengőből, amikor ennyibe kerül egy zubbony és egy nadrág. Szükséges tehát a ruhakarbantartási átalány sürgős felemelése is. Csakis ebben az esetben lesz lehetséges az, hoí>y egy honvédtiszt társadalmi állásának megfelelő ruházatban jelenjék meg ugy szolgálatban, mint szolgálaton kivül. De szükségesnek tartom a tisztiszolga-váltság felemelést is. A trianoni béke ugyan eltörölte ezt az intézményt, de békében minden tisztnek járt tisztiszolga és ha meg akarta váltani, kapott 16 aranykoronát, a trianoni béke után pedig kap 10 aranykoronát. Nem tudom elképzelni, hogy télen, nyáron, havas, sáros időben a kivonuló tiszt maga tisztogassa ruháját, csizmáját, maga hordja fel szenét, fáját a pincéből, mert hiszen cselédet tartani a legtöbb esetben nem tud. Ezért legalább is a tiszti szolga-váltságpénznek 16 aranykoronám való felemelését javaslom a honvédelmi minister urnák s azt, hogy legalább a csapatszolgálatot teljesítő tisztek részére a tisztiszolga-intézménvt állítsa vissza. Ezenkivül a tisztikar anyagi helyzetének javítására fontosnak tartanám a honvédségi pótdíjnak minél előbb való rendszeresítését, mert ma az állami költségvetésből látjuk, hogy van vámőr-, csendőr- és rendőrségi pótdíj, ellenben sehol sem látjuk a honvédségi-pótdíjat. Ha a Budapesten lévő honvédministeriumba vagy a főparancsnoksághoz beosztott csendőrtiszt megkapja pótdíját és a Budapesten lévő vámőrfőparancsnoksághoz beosztott vámőrtiszt is megkapja a maga vámőri pótdíját, akkor legalább az egyenlő elbánás elvénél fogva kérnem kell, hogy méltóztassék a honvédpótdíjat a honvédség havidíjasaira is kiterjeszteni. De a legfontosabb, ami a tiszti önérzet szempontjából is lényeges, hogy a tiszti fizetéseket a szolgálati idő szempontjából állapítsák meg. Amikor 1920-ban a honvédségi státusrendezést végrehajtották, minden 24 effektív szolgálati évvel biró katonatiszt egyszerre ezredes lett, több ezredes lett, mint hadnagy, főhadnagy és százados együttvéve. Egyesek azonban ezt még mindig nem tartották elegendőnek és csináltak egy külön IV. státust, amelybe őrnagytól felfelé kellett volna besorozni azokat a kiváló csapattiszteket, akik mintegy kivételes elbánásban lettek volna részesitendők. Ezeknek az ezredesi rendfokozat elérése 21 esztendőben kontemplál tátott. Az ember azt lnnné- hogy pbbe a IV. csoportba a legkiválóbb tisztek kerültek be. meg kell azonban állapítanom, hogy az ide besorozott tisztek túlnyomó nagy része elég alacsony rangú harctéri kitüntetésekkel rendelkezik, ami azt mutatja, hogy 6*