Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. T. Ház! Egy országban, ahol általános, egyenlő és titkos választójog van, ahol még a köztársasági elnököt is titkosan választják; egy országban, ahol reggel 6-tól este 10-ig olyan szabadság van amelyhez fogható sem Angliában, sem Amerikában nincs, talán csak Belgiumban, vagy Ausztriában; egy országban, ahol a munkásság töretlenül meg tudta tartani azokat a szociális vívmányokat, amelyeket elért: ebben az ország meg tudom érteni a demokráciát, hogy ha büszkességgel tekint olyan csapatra, amely alkalmas arra, hogy megvédje azokat a vívmányokat, amelyeket a világháború után magának meg tudott szerezni. A cél egészen más, nem az imperialista német hadseregre volt Éber és Noske büszke, hanem arra a hadseregre, amely a demokrácia vívmányait, a szociális fejlődést és főképen a német köztársaságot volt hivatva megvédeni. (Hegegüs Kálmán előadó: És amely a kommunistákat leverte Németországban!) Hogy leverte azokat, annak magyarázatát tudom adni. Persze, hogy leverte! (Hegedűs Kálmán előadó: Noszke vezetése alatt!) Megmondom, miért. Ha nem tette volna meg, akkor követte volna el a legnagyobb bűnt a szocializmus és a demokrácia ellen. Mert mi lett volna ennek a következménye ? Az, ami Magyarországon volt, hogy t. i. felülkerekedett volna a reakció, és mindaz, amiért a német munkásság szenvedett és küzdött, elpusztult volna. Az következett volna be ott is, ami Olaszországban : jött volna talán egy Mussolini más kiadásban. Ha rendet kell csinálni, mi csináljunk rendet és ne engedjük át másnak. Érthető tehát, hogy letörték a Spartacuslázadást, mert ez nem akart mást, mint a háború folytatását és ez nagyban veszélyeztette volna a német köztársaságot. Ezek után az elméleti fejtegetések után engedjék meg, hogy rátérjek egypár olyan dologra, amely konkrété a tárcához tartozik. Mélységes fájdalommal tölt el bennünket, hogy Somogyi és Bacsó gyilkosait még máig sem sikerült kinyomozni és a biróság elé állítani. Nem vagyok annyira benne a dologban, bogy Ítéletet tudnék mondani arról, hogy a minster ur által elrendelt vizsgálat milyen eredménnyel járt, mik voltak a körülmények, csak a faktumot látom magam előtt, (Esztergályos János: Majd most megmondja a minister ur !) azt, hogy még máig sem sikerült ezt a fájó tüskét kihúzni a munkásság lelkéből és igy érthető okoknál fogva a munkásság bizalmatlansággal viseltetik az olyan rendszerrel szemben, amely rendszer alatt megtörténhetett ilyen gyilkosság és a tettesek nem kerülnek meg. (Esztergályos János: Hét esztendeje!) s továbbiakban bátor vagyok a minister ur figyelmébe ajánlani egy alapjában véve nem nagy jelentőségű, de igen fontos kérdést, a továbbszolgáló altisztek között vannak olyanok, akik a világháborút végigszolgálták és látszólag nincs semmi bajuk, de valójában nem birnak azokkal az egészséges idegekkel, amilyenekkel az ilyen altiszteknek birniok kell. Megindult egy eljárás, arra vonatkozólag, hogy ezeket az altiszteket egy időre úgynevezett várakozási állományba helyezzék. Az idén tudtommal ötszázan folyamodtak a várakozási állományba való helyezésért; ebből az ötszázból azonban értesülésem szerint Összesen csak tizenhetet volt lehetséges várakozási állományba helyezni. Azt hiszem, ezen az utón igen jelentős összegeket meg lehetne takarítani. Szerintem semmi célja nincs annak, hogy emberek, akik szolgálatot nem tudnak teljesíteni, akik lelkileg összeroppantak, akik csak meni ek, de lelkileg nem rendelkeznek ruganyos idegekkel, tovább is szolgáljanak. Figyelmébe ajánlom ezt a kérdést a minister urnák, esetleg találkozik valamilyen összeg, amely lehetővé tesz egy ujabb vizsgálatot, hogy .ülése 1927 május 12-én, csütörtöhön. 39 ne álljon majd ismét elő az a helyzet, mint most, hogy ötszáz közül csak tizenhetet lehetett várakozási állományba helyezni. Ugyancsak megismétlem azt a kérelmet is, amelyet minden évben meg szoktunk ismételni, hogy t. i. végre valahára történjék valami a vitézségi érmek díjainak felértékelése körül. (Helyeslés.) Engedelmet kérek, akik vitézségi érmet kaptak, különösen pedig magyar emberek, azoknak, nagyon derék embereknek kellet

1 lenniök; (Igaz! ügy van!) aki pedig arany vitézségi érmet kapott, annak már igazán le kellett adni a véréből. Ezeket ma is dicsérik háborús cselekedeteikért, mindenki tudja azonban, hogy ebből megélni nem lehet, megélni csak fizetésből vagy egyéb keresetből lehet. Miután ezek az emberek ezeket a díjakat alaposan megszolgálták, nagyon melegen ajánh m ügyüket a t. minister ur figyelmébe. Ismétlem, mi nem vagyunk hivei az állandó hadseregnek, a fegyverkezésnek és mivel ez a tárca a fegyverkezést és az állandó hadsereg fentartását szolgálj kormány iránt is bizalmatlansággal viseltetvén, a honvédelmi tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ! Gubicza Ferenc jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző: Móser Ernő! Móser Ernő: T. Képviselőház! Malasits Géza t képviselőtársam ne vegye rossz néven, hogy nem az ő beszédébe kapcsolódom, hanem Farkas Elemér igen t. képviselőtársam beszédének abba a részébe, melyben Európa fegyverkezésével, illetőleg a lefegyverzési kérdéssel foglalkozott. Igen helyesen ecsetelte Farkas Elemér t. képviselő ur a mai állapotot, mikor megállapította, hogy a lefegyverzési konferenciát előkészítő és Genfben folyó év márciusában ülésező előkészítőbizottság munkájának eredménye az volt, hogy elhatározta, miszerint novemberben újból össze fog ülni abból a célból, hogy elhatározza azt, vájjon lehetséges-e egyáltalában Európa, illetőleg az egész világ lefegyverzéséről beszélni. Én azokból a tényekből, amelyeket az ott elhangzottak alapján magamban leszűrtem, konstatálhatom, hogy a lefegyverzésnek tényleges keresztülviteléről a mai viszonyok között beszélni sem lehet. Hiszen ha megnézzük azt a határozatot, amelyet ez az előkészítő konferencia hozott és arnely a légi hadsereg, a szárazföldi és a tengeri hadsereg és a gázositó ipar leszerelésére vonatkozik, amely határozattal szemben úgyszólván minden egyes jelenlévő nemzet más és más álláspontot foglalt el, máris megállapíthatjuk, hogy ha ezek a kérdések egyszer a konferencia plénumába kerülnek, az nem fog olyan határozatot hozhatni, amely tényleg az európai hadseregeknek leszereléséhez avagy csak a fegyverkezésnek lassúbb tempóban való folytatásához is vezethetne. Mert mi a helyzet ? A helyzet ma, bár javult, mégis csak az, ami volt 1918-ban. amikor a központi hatalmak hadseregét legyőzték és amely győzelemnek a trianoni, illetőleg az úgynevezett Páris-környéki békék voltak az eredményei. Ott történtek hadsereg leszerelések, mert ténylegesen leszerelték azokat az államokat, amelyek a nagy világégésből vesztesként kerültek ki. Ezek között az államok között sajnos, Magyarország is helyet foglal és a trianoni békeszerződés 102—108. §-ai a leghatározottabban rendelkeznek is arról, hogy Magyarország három hónapon belül köteles hadseregét feloszlatni, és egy maximálisan 35.000 főből álló hadsereget szabad csak tartania, zsoldos hadsereget, mert e szerződés 102. %-a az álta-