Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

40 Az országgyűlés 'képviselőházának 4 lános védkötelezettségen felépült hadsereg tartását megtiltja. Ezzel szemben azonban teljesen szabad kezet kaptak a szövetséges és társult hatalmak arra, hogy hadseregüket a levegőben, a szárazföldön és a tengereken tetszésük szerint emelhetik, fokozhatják és a fegyverkezést, és a technikai felszerelést pedig olyan térre is átvihetik, amelyet azelőtt a hágai konferencia a leghatározottabban elitélt, értem alatta a gázosítást. Ezt a kedvező alkalmat ezek a hatalmak az utóbbi esztendőkben a leghatározottabban és a leghihetetlenebb megerőltetéssel — nem törődve azzal, hogy az adófizető polgárok birják-e ezeket a súlyos terheket, amelyekkel a hadseregek technikai felszerelése jár, — ki is használták. Most tehát nem állapithatunk meg mást, mint azt, hogy az uj hatalmi érdekcsoport Európában véglegesen stabilizálni akarja mindazt, amit a Páris-kÖrnyéki békék 1919—21-ben megrögzítettek, mert érzik, hogy hatalmuk csak addig hatalom, amig szuronyok milliói állnak mögötte. Mihelyt ezeknek a szuronyoknak az ereje csökken, megszűnik az ő hatalmuk és szétbomlanak azok az egységek, amelyeket mesterségesen csináltak Közép-Európa térképén, akkor, amikor áldozatul dobták oda az Osztrák—Magyar monarchiát és Magyarország óriási nagy részét odaadták azoknak, akik a zászlót a világégés utolsó esztendejében hűtlenül elhagyták. Hogy mi az európai helyzet ma, azt mi sem igazolja jobban, mint Lord Derby néhány nappal ezelőtt a francia-angol társaság évi diszlakomáján elmondott beszéde, amelyben azt mondotta, hogy az európai, helyesebben mondva a világbékének az ideje még nem következett el. A világbékét csak az biztosítja, ha egy erősen felfegyverkezett Anglia szövetségben van egy lehetőleg még erősebben felfegyverkezett Franciaországgal. Ez a helyes álláspont. Az utóbbi időkben nem lefegyverzésről van szó Európában, hanem a fegyverkezésnek olyan hihetetlen mértékéről, amelynek nem lehet más következménye, minthogy ez egyszer kirobbanásra fog vezetni. Hogy ennek a kirobbanásnak hatóereje kit fog érni, azt ma még nem tudhatjuk, de hogy Európa nagy katasztrófa előtt áll, ha azok, akik a hatalmi eszközök teljes birtokában, nem törődve a joggal és az igazsággal, azokat a nemzeteket, amelyek a háborút elvesztették, béklyóikban továbbra is meghagyják és Európát gazdaságilag és pénzügyileg tönkreteszik és talán még mélyebbre sülyesztik, mint sülyesztette a világégés, az bizonyos. Természetes, hogy a nagyhatalmak árnyékában meghúzódó u. n. társult kis nemzetek, értem alattuk különösen az utódállamokat, szivesén látják a nagyhatalmak ezen fegyverkezési politikáját az bizonyos, mert hiszen ezáltal szabadkezet kapnak arra vonatkozólag, hogy ők is szabadon fegyverkezhessenek. Ha egy pillantást vetünk akár Románia, akár az S. H. S. királyság, akár Csehia költségvetésére, akkor azt látjuk, hogy ez államok költségvetéseinek óriási nagy százaiékát a hadügyi kiadások emésztik fel. Ha viszont a mi honvédelmi költségvetésünknek egyes tételeit vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy úgyszólván az egész költségvetést, legalább is annak nagy százalékát, nem a hadsereg felszerelésére forditott összegek képezik, hanem legnagyobbrészt azok az összegek, amelyeket a tisztek és a legénység zsoldjára és a legénység élelmezésére kénytelen az állam forditani. Azok, akik a békediktátumokat csinálták, nagyon jól tudták, mit jelent a rendkívül drága és kvalitás tekintetében aránylag nem egészen jó zsoldos hadsereg fen tartása. De még itt sem álltak meg, hanem tovább menve a békeszerződésben kimondották azt is, :

. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. hogy a zsoldos hadseregbe csakis önkéntes jelentkezés által lehet valakit felvenni. Ez az oka annak, amint az előadó ur is igen helyesen megállapította, hogy nem vagyunk képesek azt a 35 ezer főnyi létszámot sem betölteni, illetőleg betöltve tartani, amelyet a trianoni béke megenged, hanem hadseregünk száma mindig a 35 ezres szám alatt mozog és ebben a pillanatban, ha jól értettem az előadó ur beszédét, egész hadseregünk létszáma, amely mögött egyetlen egy kiképzett tartalékos sem áll, mindössze huszonháromezer főből áll, Hogyha pedig egy hadsereg mögött nem áll tartalék, hogy ez mit jelent azt nekünk, akiknek legnagyobb része a háborút végigszolgáltuk, nem szükséges magyarázni. Leszögezhetjük tehát azt a tényt, hogy amig Magyarországnak mozgósítás esetére egyetlen egy emberrel sincs többje mint a békében, addig az utódállamoknak, ahol igen széleskörű általános védkötelezettség alapján felállított hadseregek vannak, milliónyi kiképzett tartalékos áll rendelkezésre mozgósítás esetén. Nagy tartalék biztosítását célozza az az elv is, amelyet több állam az utóbbi időben követ, nevezetesen az, hogy a tényleges szolgálati időt leszállítják két-, esetleg egy évre azért, hogy minél több kiképzett ember álljon esetleges háború esetén az államnak rendelkezésére. A szárazföldi hatalmak között különösen áll ez a megállapodás Franciaországra, arra az államra nézve, amely igen sokszor a legerősebben követelte a leszerelést. Bizonyára vannak közöttünk olyanok, akik nem régen olvasták azt a tudósítást, amely szerint a francia honvédelmi minister három törvényjavaslatot nyújtott be, amelyek nemzetvédelmi szempontokat szolgálnak. E három javaslat közül az elsőnek cime : »A fegyveres nemzet.« Ezen törvényjavaslat szerint Franciaországban attól a naptól kezdve, amikor ez törvénykép életbe lép, minden 17. életévét betöltött férfi és nő egészen 50 éves koráig katonai szolgálatra behívható. A második javaslat leszállítja ugyan a békelétszámot és a békeegységszámot és leszállítja a szolgálati időt, de ezzel szemben felemeli a hadi egységszámokat és felemeli egyúttal ezzel kapcsolatban a létszámot is. A harmadik javaslat már tiszta készülődés az u j háborúra, mert elrendeli a keleti frontnak megerősítését. Egyes lapok szerint a határnak ez a megerősítése nem jelent mást, mint hogy igen erős, a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt állásokat fognak Franciaország keleti határán felépíteni, hogy ezeket az állásokat esetleges háború kitörésekor már teljesen készen találják a csapataink. Végeredményben tehát ezt jelenti a győző államoknál a sokat hangoztatott leszerelés. Mindezek a rendelkezések, amikről fentebb beszéltem a szárazföldi vagy tengeri haderőre vonatkoznak, nem beszéltem még arról az erőről, ami a jövő háborújában perdöntő lesz, az aviatikáról. Bár nálunk, miután hadseregünkből az aviatika teljesen ki van küszöbölve, mert katonai repülőgépet tartanunk nem szabad, ez a kérdés nem is tartozik ide és ennek folytán erről nem is volna szabad beszélnem ennek a tárcának keretében, mégis, miután az aviatika szerves kiegészítő része minden nemzet honvédelmének, kénytelen vagyok erről a kérdésről is beszélni. Az utóbbi néhány év alatt a repülőtecknikának a fejlődése szinte hihetetlen arányokat öltött. Ma Európa győző államaiban a kis és nagy tipusu repülőgépeknek és az óriástipusu kormányozható léghíjóknak légiója áll készen hadicélokra, nem is említve a hadicélra felhasználható kereskedelmi gépeket, hogy háború esetén, órák alatt száz és száz kilóméternyire behatolhassanak az ellenséges állam területére és ott mielőtt az ellenséges haderő csak megmozdulhatott volna, felrobbantsák a