Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

'Az országgyűlés képviselőházának 45. megoldására képtelen. Ezt az álláspontot követ­kezőképen foglalja össze lapjában a Quai d'Orsay folyosóinak általunk is jól ismert benfentese Jules Sauerwein (olvassa): »Elvonni ettől a gyüle­kezettől, t. i. a Népszövetségtől, azon az ürügyön, hogy még nem tudott döntő módon határozni, elvonni tőle azt a jogot, hogy elkövetkezendő hatá­rozatokat megvitasson és elő készíthessen, egy bizo­nyos nanyhatalom érdekében megsemmisíteni a tekintély politikáját: olyan eljárás ez, amelybe Franciaország bele nem egyezhetik. A Népszövet­ség méltóságát és hitelét olyan csapás érné vele. amely halálossá válhatnék reá nézve, a kisállamok felsorakoznának a nagyok ellen és a dolog vége a világbéke szomorú csődje lenne.« Risum teneatis amici, hogy a tengeri lefegy­verzés kérdését, tulaj donképen, amikor ellenzi, hogyan akarja Sauerwein szembeállítani a világ­béke szomorú csődjével. De van még egy szempont, amely kell hogy szkeptikussá tegyen bennünket, a leszereléssel szemben. Ez Szovjet-Oroszországnak és az orosz hadseregnek helyzete. Erről a hadseregről eddig csak mint mumusról hallottunk beszélni- Méltóz­tassanak megengedni, hogy néhány szóval ennek a vörös hagseregnek helyzetét megvilágítsam. (Halljuk ! Halljuk !) Worosilow, a szovjet hadügyi népbiztosa nem régen egy moszkvai népgyűlésen tartott beszédet, amely olyan háborús izü és angolellenes volt, hogy véres kardként hordozták végig az egész ország­ban. Ebből a beszédből, valamint Chamberlain angol külügyminister beszédeiből, amelyekben ezt többször megmondta, bebizonyult, hogy a kí­naiak mozgalmát Anglia ellen a szovjet ft j gyverzi és támogatja. A szovjet ugyanis rájött arra, hogy a háborút követő gyöngeség Európában megszűnt, Amerikában pedig nem is létezett. Rájöttek arra, hogy propaganda utján sikereket elérni nem tud­nak és letettek arról, hogy tisztán propaganda utján próbálják meg expanzív terveik keresztül­vitelét és azt, hogy a nemzetközi bonyodalmak­ban sikereket érjenek el. Ennek az igazságnak felismerésével elhatározták hadseregüknek minél erőteljesebb, minél hatékonyabb kifejlesztését. A jelenlegi orosz hadsereget a volt cári had­sereg maradékaiból három tábornok szervezte át. Az egyik volt Rrusilov, a volt cári hadsereg fő­parancsnoka, a másik kettő Kamenew és Tucha­csevszki generális. A vörös hadsereg szervezete merőben különbözik az európai államok hadsere­geinek szervezetétől. A vörös hadsereg két részre oszlik: állandó csapatokra, ezek a mozgósítandó hadsereg keretét szolgáltatják, és territoriális csapatokra, ezek volnának a tartalékosok, de ezek alkotják tulajdonképen a hadsereget. A szovjetben általános védkötelezettség van. Minden egyén 21-ik életévének betöltésekor, az év január havá­nak 1-én bevonul. A megbízható kommunistákat az állandó csapatokba osztják be, a kevésbé meg­bizhatóK pedig a territoriális csapatokhoz kerül­nek. Az állandó csapatok száma 562.000 ember, de ehhez járul a folyton bevonuló tartalékosok serege, ugy hogy bátran állithatjuk, hogy Orosz­ország állandóan 3—4 millió embert tart fegy­verben. A szolgálati idő a gyalogságnál, a lovasság­nál és a tüzérségnél két esztendő, a repülőknél és a műszaki csapatoknál három év és a tenge­részeinél négy esztendő. A gyalogságnál a lőfegy­verrel és kézigránáttal bánni tudók száma 60°/o, a gépfegyverrel és ismétlőpuskával bánni tudók száma pedig 40%. A mozgósítandó hadsereg lét­számát illetően adataink — biztos adataink^— vannak arra vonatkozóan, hogy az 1907—1921 évi korosztályok 8 millió embert, az 1922—1925. évi korosztályok pedig három millió embert tudnak ütése 1927 május Í2-én, csütörtökön. &5 felállítani. Nyugodtan állithatjuk tehát, hogy az orosz hadsereg mozgósítható létszáma 11 millió ember. (Erdélyi Aladár: Nyugtalanul kell állí­tani !) A háborúban alkalmazott megerősítésekkel pedig könnyűszerrel tudnak 15 millió embert fegyverbe állítani. Voltam bátor említeni, hogy Worosilow, a szovjet hadügyi népbiztosa, tartotta azt az emlé­kezetes beszédet a moszkvai népgyűlésen, amely­hez azután a többi szónokok hasonló hangnemben csatlakoztak. Minden tartózkodás nélkül bevallot­ták, hogy a hadsereg helyzete kitűnő, hogy annak felszerelése semmi kívánni valót nem hagy hátra, csupán egyben van még hiány, ez pedig a háborús szellemnek fejlesztése. Elhatározták, hogy külön propagandaiskolákat állítanak fel, amelyekből ki­kerülő propagandisták egyrészt felvilágosítják az ország lakosságát a fenyegető veszélyekről, más­részt pedig arról, hogy expanziós terveik keresztül­vitelére milyen nagy szüksége van a szovjetnek saját léte fentartása érdekében. Mindezen igazán elszomorító jelenségek mel­lett nem zárkózom el annak kijelentésétől és az elől a remény elől, hogy nézetem szerint feltar­tózhatatlanul közeleg az az idő, amikor Európa meggyötört népei közé mégis csak le fog szállani a valódi béke igazi fehér galambja, amely el fogja söpörni Trianon, Neuilly, Versailles sötétszárnyu fekete szellemét. Újólag hangsúlyozom, tisztában vagyok azzal, hogy nem az elkövetett igazság­talanságok jóvátéte'e f gja vezetni azt a kezet, amely meg fogja kezdeni előbb-utóbb a reánk rakott bilincsek letördelését: vezetni fogja első­sorban az emberi szükségszerűség, vezetni fogja saját népeinek érdeke és nem utolsó sorban a jobb belátás is. Kell, hogy a népek vezetői is rájöjje­nek arra, hogy az igazság művének építése nem következhetik másként, mint a népek meggyőze­tése által abban a tekintetben, hogy hibák mind­két oldalon történtek, jogsértések mindkét oldalon voltak, de nincsenek alacsonyabb és felsőbbrendű népek, főként pedig nem voltak háborús fajok, csak népek, melyek háborúba sodródtak. Ezen jobb belátás első jelekép kell üdvözölnöm a katonai ellenőrzés immár megtörtént megszűn­tét s ezenkívül a békeszerződés egypár ember­telen, lelketlen kérdésének rendezését, amelyet azóta törvénybe is foglaltunk. A katonai ellenőrzés felmerülése alkalmával azonban nem hallgathatom el azokat az alaptalan, igazságtalan és jogtalan támadásokat, amelyek bennünket a kisantant, de főkép az északi szom­szédunk sajtója részéről értek. (Jánossy Gábor: Abban egyetértenek, hogy megrágalmazzanak bennünket!) Alaptalanok, igazságtalanok és jog­talanok ezek a támadások azért, mert mi az ellenőrzés megszüntetését illetőleg a nagykövetek tanácsával megegyeztünk, ezt a megegyezést végrehajtottuk s ebben senkinek kételkedni, még a kisantant sajtójának sincs joga. De alaptalanok, igazságtalanok és jogtalanok ezek a támadások egyes pontjaikban is. Mik vol­tak a támadások főbb pontjai ? A támadások első­sorban a hadianyaggyár kérdésével foglalkoz­tak. Mi itt az igazság? Az, hogy a hadianyag­gyár kérdését mi törvénybe iktattuk, azt rendez­tük s valóságban végre is hajtottuk. Itt kételkedni nem szabad és nem lehet joga senkinek. A hadi­anyaggyár kérdésének rendezéséről az ittlévŐ katonai ellenőrző bizottság meg is győződött. A lőporgyár ugyan még nem teljesen kész, de annak befejezésére csak rövid néhány napra van szükség. De kérdem, van-e szükség az ellenőrzés meg­hosszabbítására, vflgy pedig van-e alapjuk e táma­dásoknak, ha azt nézem, hogy ez a lőporgyár milyen célt akar szolgálni ? (Ugy van! Ugy van!) Kérdem, volna-e értelme annak, hogy mi ezt a 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom