Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Í56 'Áz országgyűlés képviselőházának 41 lőporgyárat, amely annyi pénzbe és áldozatba került, amelyre olyan nagy szükségünk van, ne fejezzük be? Van-e szükség ezekután az ellenőrzés meghosszabbítására ? Ugyanigy vagyunk a többi támadásokkal is, elsősorban a kiegészitést illető támadásokkal. Támadnak bennünket a legénység és a tiszti kiegészítés kérdésében. Mi itt a helyzet ? A tiszti kiegészités kérdésében a nagykövetek tanácsával megegyeztünk oly irányban, hogy 104 nyugdíjas tisztet átveszünk a fennálló hiányok pótlására. Ezen intézkedés végrehajtása most van folyamatban. Ugyanigy áll a helyzet a legénységi kiegészités kérdésében is. Az 1921. évi ránk erőszakolt elhamarkodott toborzásból kifolyólag olyan elemek juttottak a hadsereg kötelékébe, akik egyrészt magatartásuk miatt nem voltak kivánatosak, (Ugy van! Ugy van!) másrészt maguk is elkívánkoztak a hadseregből. így jutottunk abba a helyzetbe, — amint azt a t. előadó ur is mondotta, — hogy hadseregünk mai létszáma 23,000 ember. (Erdélyi Aladár: Még a megengedettnél is kevesebb !) Erre vonatkozott a második megegyezésünk a nagykövetek tanáesával, ameiy azt célozta — ebben a tekintetben is megegyeztünk — hogy a legénységnél fennálló hiányokat négy év alatt pótolni fogjuk. Azért mondom, hogy négy év alatt, mert arról nem mi tehetünk, hogy egyrészt a 35.000 főnyi toborzott hadsereg költségeit az állam mai pénzügyi helyzetében nem bírjuk el, másrészt a toborzott hadsereg szelleméből és rendszeréből kifolyólag egyszerre nem jelentkezik annyi ember, mint amennyi a hadsereg létszámának kitöltésére szükséges volnaEhhez a ponthoz érve, nem mulaszthatom, el, hogy helyeslésemet ne fejezzem ki a kormány ama ténykedése felett, hogy ezeket az elhangzott támadásokat cáfolatlanul hagyta. Helyesen tette ezt a kormány azért, mert ez a cáfolat semmi eredményre nem vezetett volna. Tehetünk bármit, leszerelhetjük hadseregünket az utolsó szál meztelen emberig, az utolsó szál meztelen kardig, e támadások megszűnni nem fognak, mert ezeket a támadásokat nem a tőlünk való félelem diktálja; ezeknek el kell hangozniuk olyanok részéről, kiknek tüzet, veszélyt kell kiáltaniok, hogy a saját belső züllött viszonyaikról a figyelmet eltereljék. (Ugy van! Ugy van!) A trianoni békeszerződésnek sikerült egy kétségtelen heterogén Osztrák-Magyar monarchia helyett három, s talán még heterogénebb OsztrákMagyar monachiát teremteni, csakhogy megfeledkeztek a békeszerződést megalkotó egyes államok arról, hogy mig a régi monarchiát összetartotta egy évszázados uralkodóház, összetartotta a tradíció és egy bevált adminisztrációs szervezet, (Erdélyi Aladár: Az se nagyon!) addig ezek az uj államokban tökéletesen hiányzanak. Ezért újólag hangsúlyozom, teljesen helyeslem a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyekkel megakadályozta, hogy hivatalos helyről e támadásokkal szemben cáfolat hangozzék el. Felszólalásomnak végére érkeztem. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. honvédelmi minister ur és az egész kormány mindent elkövet arra nézve, hogy a mi annyira szivünkhöz nőtt hadseregünk, honvédségünk helyzetén javítson, azt fejlessze és elősegítse, elmenve addig a legszélső határig, amelyet az állam pénzügyi helyzete megenged, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! '. ülése 1927 május Í2-én, csütörtökön. Malasits Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam arról beszélt, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságokat valamikép reparálni kell. Ebben a tekintetben teljesen egyetértünk mi szociáldemokraták és az előttem szólott t. képviselőtársam. (Élénk helyeslés. — Jánossy Gábor: Minden magyar ember!) Kétségtelen, hogy a rajtunk elkövetett sérelmeket reparálni kell, a répa ráció módjára nézve azonban közöttünk eltérők a vélemények. A mi felfogásunk szerint a reparáeiót a trianoni békeszerződés revízióját békés utón is el lehet intézni, (Erdélyi Aladár: Mi is azt akarjuk!) ehhez semmiféle hadikészülődés nem kell. Eljön az ideje annak, amikor azt revideálni kell, s az ország minden tényezője komolyan fog gondolni arra, hogy békés utón igyekezzék majd ezt a revíziót keresztülvinni. (Jánossy Gábor: Ezt csináljuk mi is!) Tudatában vagyunk mi is annak, hogy büntetlenül nem lehet ilyen igazságtalanságokat elkövetni s épen azért, mert igazunk van, semmiféle fegyvercsörgetés nem kell, (Huszár Károly: Ki csörgeti a fegyvert?) mert a békeszerződés revideálása el fog következni anélkül is. Eátérve a napirendre, azt hiszem, a képviselőház minden tagja és minden pártja tisztában van azzal, hogy mi, szociáldemokratát nem vagyunk hivei semmiféle állandó hadseregnek, nem vagyunk hivei a fegyverkezésnek. A mi felfogásunk ebben a kérdésben változatlan, nemcsak itt Magyarországon, hanem mindenütt egész Európában: soha többé háborút! Ha még nem tudjuk érvényesíteni e tekintetben befolyásunkat, ugy méltóztassék azt annak betudni, hogy mi, szociáldemokraták sehol nem vagyunk többségben, még Ausztriában sem, ahol csak tekintélyes kisebbség vagyunk. Egyébként is Ausztriában a háborúskodás tekintetében nem nagyon kell félni, mert az elvtársaknak van annyi befolyása ezidőszerint is, hogy a háború figyelembe sem jöhet. Természetesen nem is hiszünk egy közeli háborúban, nem pedig azért, mert a világháború olyan beláthatatlan borzalmasságokat, megaláztatásokat és olyan gazdasági nyomorúságot zúdított egész Európára és annyira visszavetette Európát kulturális és gazdasági tekintetben, hogy egy emberöltőn belül nem is lehet komolyan gondolni arra, hogy itt háború legyen. Hogy háborús zaj van és háborús készülődések vannak, azt én ha nem is helyeslem, sőt rosszallom, mégis meg tudom érteni. A világon mindig voltak fognijjas oroszlánok, akik nagyon szerettek volna más embereket a vágóhidra küldeni, mig ők szépen itthon kuksolnak a kávéházakban és az íróasztal mellett. Ezek érthető módon nem tudnak beletörődni az adott helyzetbe, mert nem rendelkeznek olyan türelemmel, amely szükséges ahhoz, hogy az igazságtalanság békés utón megtoroltassék. Érthető, hogy ezek pennájukat vitriolba mártva, irnak olyan cikkeket, amelyek alkalmasak arra, hogy azt a látszatot keltsék, hogy Európa már háborúra készülődik. Azután ne méltóztassanak elfelejteni, hogy hiszen Európában a kapitalistáknak igen jól jövedelmező keresetük volt a háborús készülődésből. Hogy többet ne mondjak, Angliában a Wickers Armstrong-cég, Franciaországban a SchneiderCreuozot, Németországban a Krupp-gyár és a Keinische Metallwerke, Magyarországon a Weisz Manfréd-gyár, Ausztriában a Wöllersdorfi és sorban fel tudnám sorolni azokat a hatalmas, nagy gyárakat, amelyek a »háboruban« dolgoztak, amelyeknek főhivatása abban állt, hogy embergyilkoló szerszámokat készítsenek. Csoda-e hát, hogy mig a magyar paraszt az Alföldön vagy az ország eldugott részein még mindig azzal az ekével szánt,