Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-52
Az országgyűlés képviselőházának •mellett előfordulhatnak ilyenek. Kérdezem, szabad T e a középosztály nyomott gazdasági •helyzetiével megindokolni az ilyen immoralitá-sokat, mint amilyenek ezek a panamák, ezek a husszállitási visszaélések? Nem, ez helytelen megállapítása volt a ministerelnök urnák. — Minden egyes alkalommal egy gondolat csillan ki: a középosztály helyzete. Önök is ezt szokták mindenkivel szemben hangoztatni. A numerus clausust is azért csinálták meg, hogy a középosztályon segítsenek, hogy a középosztály fiait juttassák be az egyetemre, hogy azután azok megteremthessék a maguk exisztenciáját. Kérem, ezek falzumok! A középosztályon nem igy kell segiteni, hanem reális vonatkozásban tessék segíteni! íme, itt van egy hatalmas segítség a középosztiály számára a hadikölcsönkötvények valorizálása révén. Igen. de ott, ahol komolyan kellene segiteni, semmi sincs; akkor jönnek az államháztartási egyensúly nagy problémájával, nagy állami -szempontokkal, és nem nézik az életnek keserves követelményeit (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha most a valorizációt, mint kényes problémát, az állam szempontjából s a pénzügyi kormány szempontjából mérlegelem, és elfogadom azt, hogy veszedelembe juthat az államháztartás egyensúlya, akkor lelkiismeretesen, gondosan kell mérlegelnem, hogy vájjon az én követelésem . az állami és nemzetei vagyon szempontjából teljesithető-e vagy nem. Elő kell vennem tehát a nemzeti vagyon mai állapotának a kérdését A vagyon értékmérője a jövedelem, ebben az esetben a nemzeti jövedelem. Fellner Frigyes egyetemi tanár számításai szerint 1913ban isi agy-Magyarország nemzeti jövedelme 67 milliárd aranykorona volt. Ebből a mai csonka Magyarország területére 2-7 milliárd aranykorona esett. Szabóky Lajos pénzügyi államtitkár képviselőtársunk szerint 1921-ben Nagy-Magyarország nemzeti jövedelme nettó 2 milliárd aranykorona volt. Mindössze tehát 24-5%-kai volt kevesebb a nemzeti jövedelem 1921-ben, mint 1913-ban. Azóta azonban lényegesen emelkedett. Dr. Szigeti Gyula szerint* aki szintén Szabóky számításai alapján tette meg a maga számműveleteit, 1921-ben nettó nemzeti jövedelem 32 milliárd aranykorona volt, ami az 1913. évi állapothoz viszonyítva 57-3% javulást mutat. Ez már x k milliárd aranykoronával felülmúlja az 1913-as állapotot. Mármost, ha igy állunk a nemzeti jövedelem, tehát a nemzeti vagyon kérdésével, akkor azt kell kérdeznem, hogy amikor az államnak ilyen rentabilitása, a nemzeti vagyonnak ilyen szoliditása mutatkozik és amikor a békeidőben rendes kamatszolgáltatás volt; mi az oka annak, hogy a pénzügyi kormányzat ma nem ugyan ezt a rendes kamatszolgáltatást juttatja a maga hitelezőinekl Ezek nettó jövedelmek voltak. A bruttó bevétel is jelentékenyen túlszárnyalja most a -békebelit. Külföldre kamatok és járadékok fejében pedig sokkal kevesebbet fizetünk ma, mint békeidőben, körülbelül 300 millió aranykoronával kevesebbet. Igy tehát az adós magyar állam vagyoni helyzete szilárd. Az államadósságok rendezésére a magyar állam a bókében költségvetési végösszegének 15%-át fordította; a költségvetésből igy körülbelül 147 •millió aranykorona jutott az államadósságok rendezésére, tisztán csonka Magyarország területére átszámítva. Ma csonka Magyarország *56 millió aranykoronát fordit az államadós52.' ülése 1927 május 23-án, hétfőn. 293 ságok rendezésére, ebből 36.000 aranykorona jut a hadikölcsön-tulajdonosok kamatszolgáltatására. (Kun Béla: Abszurd állapot!) Most már ezeket az adatokat szembeállítom a nemzeti jövedelemmel, amely ma csonka Magyar országom: minden leirás mellett, a külföldi járadékok és kamatszolgáltatások levonása mellett is, mondom, legalább is akkora, mint volt a békeidőben csonka Magyarország területén. Ha igy állunk a nemzeti jövedelem kérdésében, akkor nincsen joga a t. pénzügyi kormánynak azt mondani, hogy ő félti a valorizációtól, a felértékeléstől az államháztartás egyensúlyát és akkor, igenis, elsőrendű kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék és próbálja rendezni a hadikölcsönök kérdését. Vannak elméleti megállapítások ezen a téren, amelyek gyakorlati vonatkozásaikban is egészen elfogadhatók és én egy ilyent óhajtok a hadikölcsön kérdés rendezése \ tekintetében ismertetni. E szerint a különböző típusú és számításba veendő háborús államadóssági címletek egységesitendők ós pengő érték ben közös nevezőre hozandók. Ezenkívül a pengőben megállapított névérték után kezdetben alacsony, később emelkedő reális kamatszolgáltatás teljesítendő. Végül idővel az egységesített címletek névértékben kisorsolandók. Ha ezen elgondolás alapján 2%-os kamatszolgáltatást állítunk be, akkor 1 , tekintve a magánkézben levő nosztrifikált hadikölcsönkötvények mai állagát, körülbelül hárommilliárd pengő névérték után kellene a 2%-os kamatot fizetni, ami évi 60 millió pengő beállítását jelentené az állami költségvetésbe. Kérdezem, igen t. Ház, hogy ennek az évi 60 millió pengőnek beállítása olyan lehetetlenség-e az után a nemzeti jövedelemkimutatás után, ameiyet az imént ismertettem a Házzalf Ha a kormány ezt az évi 60 millió pengőt beállítaná a költségvetésbe, (Mándy Sámuel: Még nem lehet! Még várni kell! — Kun Béla: Az adózókat megnyúzzák!) ha ezzel adósságának etikailag és gazdaságilag kötelező voltát elismerné és kamatokat fizetne azoknak a szegény hadikölesönkötvény-tulajdonosoknak, ettől már megrendülne- az egész államháztartási Hiszen sokkal kisebb ügyekben őrült könnyelműen herdálta el — hogy igy mondjam — a t. pénzügyi kormány azokat a nehéz milliárdokat', amelyeik összegyűltek az adózó polgárok zsebéből. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogyan szanálták milliárdokkal Bacherék malomproblémáját. Sok más olyan kiadása is van a t. pénzügyi kormányzatnak, amely kiadásoknak megszorítása mellett ezt a becsületbeli adósságot rendezni tudná. Gondoljon arra is a t. kormány, hogy azok a hadiköltvénytulajdonosoik ennek az államnak á fiai, enneik az államnak a gyermekei és polgárai és körülbelül 170.000 család exisztenciája, a gyermekeknek, a jövendő nemzedékeknek boldogulása függ attól, hogy ezt a kérdést rendezze. Különben is ennek a problémának elintézése nemcsak a mai élet problémája, hanem a jövő nemzedékek terhe is. Tessék tehát már ma hozzákezdeni, hogy a jövő évi állami koltj ségvetésben már szerepelhessen ez a 60 millió pengő, amely nagy megnyugvást keltene és tisztességes megoldást, egyezséget jelentene az adós és a hitelező közt, mint ahogy minden ilyen műveletnél, amikor nehéz helyzetbe kerül aa adós. az egyezségi alap tudja megteremteni a lehetőséget a kötelezettségek teljesítésére. Erről a jogi és erkölcsi alapról a kormány-
