Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-52

294 Az országgyűlés képviselőházának nak nem szabad letérnie. Ha ezzel a 2%-os ka- ,' matozással elintéznék a problémát, két-három évenkint lehetne H%-kal emelni a kamatszolsáltatást és be lehetne állitani az egész kérdés elintézését, a felértékelés határidejét bizonyos időre, talán 40—50 esztendőre, attól függ-, hogy a számitások mit javasolnak. 1940-ben, vagy nem tudom mikor, véget ér szanálási kötelezettségünk s felszabadulnak bizonyos Összegek, mert nem kell majd 15 millió aranykorona jóvátételt és a szanálási adósságokat fizetni; akkor úgyis be fog következni az a helyzet, hogy a kormány amúgy is segithet magán és mostani terehein könnyithet ezeknek a felszabadult terheknek a révén. Ezeket voltam bátor elmondani a hadikölcsönkötvények kérdésében és kérem a t. Házat, méltóztassék: ezzel a kérdéssel pártkülönbség nélkül foglalkozni, méltóztassék magáévá tenni a hadik ölcaÖnkötvény-tulajdonosoü kérését. Engem ebben az ügyben pártpolitikai szempont nem vezet. (Ugy van! balfelől.) Hozzám fordultak ezek a szegény emberek, igen kiváló, igen nagy, tisztességes közszolgálati múlttal biró emberek. Többszörös kísérletezés történt már ebben az ügyben más képviselőtársaim jóvoltából is. Ezek most hozzám fordultak, hogy vegyem kezembe az ügyük elintézését. Akkor kijelentettem nekik azt, hogy bár az én politikai egyéniségem szine pártpolitikai, mégis ebben a kérdésben nem ismerek pártpolitikát; felejtsék el, hogy ón egy párt szolgálatában állok, én itt egyszerűen ember vagyok, a nemzetnek egyik mély szociális érzéstől áthatott tagja, aki érzem azt a kötelezettséget, hogyha tudok, segitsek polgártársaimon, akik ilyen súlyos bajba kerültek. (Gál Jenő: Koldus hitelezők gazdag adóssal szemben!) Megalakítottuk, a Hadikölcsöneímlet-tulajdonosok Országos Szövetségét. Ennek alapszabályait benyújtottuk a mélyen t. belügyminister úrhoz. Én itt is felkérem a t. pénzügyi kormányt ós felhivom a belügyminister ur figyelmét is arra, ne méltóztassék megismételni azt, amit már megtett egyik-másik képviselőtársunkkal szemben, hegy ezeket az alapszabályokat nem hagyja jóvá, hogy taktikázik velük s hosszú időkön keresztül ott heverteti elintézetlenül. (Kun Béla: Ez az egyesülési jog Magyarországon!) Én itt kötelező erővel kijelentem a magam személyét illetőleg, hogy a legnagyobb mérséklettel és a legnagyobb fegyelmezettséggel fogom képviselni a hadikölcsönkötvénytulajdonosok jogos igényelt és mindenféle módon igyekezni fogok ezeknek az elkeseredett embereknek hangulatát lemérsékelni, mert ez már annyira elkeseredett, hogy arról a tisztelt . pénzügyminister urnák fogalma sincs. De amikor ezt a kötelező Ígéretet teszem, hogy respektálom az államháztartás egyensúlyának sokszor hangoztatott érdekeit, egyúttal figyelmeztetem a kormányt arra is, hogy nem leszek abban a helyzetben, hogy itt benn a törvényhozásban és kinn a nyilvánosság fórumán le ne leplezzem! azt a törekvést, azt a közömbösséget, amellyel elaltatni igyekeznek a kérdés radikális elintézését. Nem lehet tovább játszani ezzel a kérdéssel (Kun Béla: Mióta vannak benyújtva az alapszabályok jóváhagyásra?) és kérem t. képviselőtársaimat, pártkülönbség nélkül, fogjunk össze mindnyájan ebben az ügyben, mert egy elpusztuló társadalmi rétegről van szó, amelyben már a legkülönbözőbb társadalmi rétegződés mutatkozik, amelyben a legkiválóbb, a legnagyobb közszolgálati és egyéb érdemekre visszatekintő emberek épugy érdekelve vannak, mint 52. ülése 1927 mágus 23-án, hétfőn. a legkisebb emberek is. A hadikölcsönkötvénytulajdonosok társadalmának ebben a rétegződésében mutatkozik meg az a nemzeti szolidaritás, amelyről méltóztatott a népjóléti minister urnák beszólni. Mert ezek kicsinyek a maguk nyomorúságában és a maguk igényeinek követelésében, ezért nagyon kérem a többségi pártot és kérem az ellenzék többi pártjait is, fogjunk össze ennek a kérdésnek becsületes elintézésében ós szorítsuk rá a kormányt arra, hogy végre keresse meg a komoly megoldás formáit és módjait. Igen t. Ház! Méltóztassék arra gondölni, hogy a hadikölcsön-kötvények jegyzésénél hivatalos apparátusok szorítása folytán, az árvaszékek kénytelenek voltak az árvák pénzét az állam, a nemzet rendelkezésére bocsátani. (Kun Béla: Lelketlenség ezeket tovább is károsítani!) Ezek az árvapénzek igy folytak el ós igy pusztultak el. Riasztó és kétségbeejtő tudni azt, hogy meghaltak emberek abban a tudatban, hogy gondoskodtak gyermekeikről és családtagjaikról s ime ezeket az állam koldusokká tette. (Kun Béla: Hány tönkrement kisexisztencia van!) Tisztelettel hivom fel tehát a pénzügyi kormány figyelmét erre a vonatkozásra is, aminthogy azt tapasztaljuk, hogy a hadikölcsön-probléma körül időnként maga a kormány is legalább kifelé mutat valami kezdeményező szándékot. Ilyenkor azonban mi történik, t. pénzügyminister ur? Valahányszor ilyen szándék mutatkozik, rögtön jelentkezik a spekuláció, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) rögtön kihasználja az ilyen megnyilatkozásokat és ezen üzérkedés révén megint csak az a kontingens szenved, amelynek tulajdonában vannak a hadikölcsön-kötvények. (Mándy Samu: E beszéd után is fel fog emelkedni holnap az árfolyam!) Ezt azután igazán nem. tudom megérteni. (Kun Béla: Ez csak közérdekű beszéd! Nem is lázitás, csak igazat mond! Az elégedetlenséget nem leplezzük tovább!) Ha a t, pénzügyminister ur rögtön honorálja azokat a szempontokat, amelyeket! bátor voltam elmondani, — nagyon sajnálom, hogy beszédem nagy részénél nem méltóztatott jelen lenni — (Bud János pénzügyminister: Majd elolvasom, mert minden beszédet elolvasok!) ha ennek folytán emelkedinek ezek a hadikölcsön-kötvények értékben és a minister ur ennek a tendenciának folyományaként megteszi a kellő kormányzati intézkedéseket és tesz végre megfelelő nyilatkozatot s azt be is váltja, akkor ennek csak örvendünk. (Kun Béla: Először hagyassa jóvá az alapszabályokat.) Minthogy épen a múlt hót elején nyújtottam be a belügyminister urnák a Hadikölcsönkötvénytulajdonosok Országos Szövetségének alapszabályait s minthogy a belügyminister un kétségen kivül meg fogja tárgyalni a pénzügyminister úrral, hogy mi történjék az alapszabályokkal, tisztelettel arra kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék hozzájárulni, hogy ezek az alapszabályok jóváhagyassanak. Ha a minister urnák aggályai vannak a továbbiakban, (Petrovácz Gyula: Mi van bennük?) az alapszabályokból majd a minister ur meg fog győződni arról, hogy ott mindazok a szempontok mérlegeltetnek, amelyek a minister ur részéről aggályosoknak minősittetnek. Itt semmiféle olyan természetű egyesülésről nincs szó, amely felforgató módon, olyan radikális módon, amely a pénzügyi kormánynak és az államháztartásnak kellemetlen, akarná a kérdést megoldani. Ha azonban a minister ur megengedi, hogy