Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-52

290 Az országgyűlés 'képviselőházának 52. ülése 1927 május 23-án, hétfőn. gedték szabadságra, ha kötelező Ígéretet tettek, hogy hadikölcsönt jegyeznek. Meg kellett jelölniök azt a pénzintézetet is. ahol jegyezni fognak és erről jelentést kellett tenniök, amikor visszaérkeztek a szabadságról. Ilyen előzmények után, amikor az egész nemzeti társadalom abban a véleményben áldozott és jegyzet kölcsönt, hogy az állam teljes garanciája biztositja számára a kölcsön visszafizetését és e kölcsön megfelelő kamatoma egy olyan merev állásponttal találkozunk, amely az állam-morál szempontjából elfogadhatatlan, megszégyenitő és megalázó, s aminek következménye az, hogy a szegény szenvedő társadalomnak megrendül a hite az állam tisztességében és becsületében. A trianpni békeszerződés 188. §-a az államadóságokról intézkedvén kimondta, hogy Magyarország nem felelős az utódállamoknak és azok polgárainak .. tulajdonában levő hadikölcsön-kötvényekért, hanem csupán a csonka Magyarország területén élő hadikölcsön-kötvénytulajdonosok kötvényeiért és azoknak a külföldi állampolgároknak hadikölcsön-címleteiért, akik nem az utódállamok polgárai. Az az összeg, amely a 8 hadikölesönjegyzés folytán jegyeztetett, összegszerűen 18.097,034.350 K-t tett ki s ez ilyenformán redukálódott a csonka Magyarországon nosztrifikált hadikölcsönkötvények egyén értékeképen 9.402,888.000 K-ra. Ez a magyar állam adóssága. A nosztrifikálást követő időkben a hadikölesönkötvények értéke reális volt. 1921-ben még annyira reális volt, hogy a vagyonváltság-törvénytervezetnél kombinációba vették a vagyonváltság lerovását hadikölcsönkötvéuyekben. Amikor pedig arról volt szó — 1921 márciusában, — hogy a hadikölosönkötvény 6%-os kamatát öt éven keresztül leszállitják 3%-ra, úgyhogy ez a kamatdifferencia szolgáltassa a hadikölcsönkötvényben invesztált vagyonok váltságát, akkor ez ellen nagy felzúdulás volt. Azt mondották, hogy ez méltánytalan azokkal szemben, akik hadikölcsönt jegyeztek, mert voltaképen azoktól veszik el az őket jogosan megillető kamatot, akik áldozatot hoztak, akik nem voltak óvatosak és nlem tartózkodtak attól, hogy résztvegyenek a nemzeti áldozatkészségben. T. Ház! Igen jellemző és érdekes megfigyelni azt, hogy a hadikölcsöntulajdonosoknak minő a minősítése. A hadikölesönkötvények tulajdonosok 90 százaléka kisemeberekből, kis tisztviselőkből — köztisztviselőkből és magántisztviselőkbőL — kisiparosokból és kiskereskedőkből áll. szóval a legkisebb exisztenciáju emberekből, ami azt bizonyítja, hogy a hadikölcsönkötvényt a kisemberek jegyezték, ezek voltak áldozatkészek, viszont a nagybirtokosok nem igen vettek részt ahadikölcsönjegyzésben. sem a világiak, sem az egyháziak. Ezek tulajdonosai távol tartották magukat s igen kényelmesen intézték el a maguk számára ezt a kérdést. Lehetőleg kikerülték, látszat- szerint jegyeztek csak valamit, az igazi áldozatot azonban a kisemberek tömege hozta. Micsoda méltánytalanság az, hogy akkor, amikor a tőkeerős magántulajdon a hadikölcsönjeervzésben nem vett részt, ezt a terhet nem vállalta, akkor azokkal szemben, akik leginkább szorulnak rá az állam egyébként való gazdasági támogatására is, ez a mostoha elv abban nyilvánul meg, hoerv akik a vagyonukat áldozták fel, azok viseljék a háborús terhek egy részét: ez voltaképen azt jelenti, hogy a világháború terheit a kisemberek viselik: mint ahogyan a világháború véráldozatát nagyobbrészt a kisemberek adták, azonképen a vagyoni terhek, a pénzbeli áldozatok is ezeknek a vállaira nehezednek. A vagyonváltságra befizetett hadikölcsöncímletek egy része ebből a 9 milliárdon felül terjedő összegből visszafolyt az állampénztárba vagyonváltság címén; azonkívül a Pénzintézeti Központ is vásárolt nagyobbszámu hadikölcsönkötvényt, úgyhogy ha ma megakarnók állapítani azt, hogy magánkézben mennyi a hadikölcsön, akkor körülbelül négymilliárd aranykoronára tehető az az összeg, amely a hadi kölcsönökből magánkézben fekszik. Ebből is látszik tehát, hogy a 18 milliárdmól mennyire redukálódott az az államadósság, amelynek a fedezéséről a t. kormánynak gondoskodnia kell. (Neubauer Ferenc: Hát az, aki eladta, ne kapjon semmit, amikor az volt a legszegényebb?! Kénytelen volt eladni! — Beek Lajos: Akkor az is megkapja) Ahogyan ezt megkapja, ugy az is megkapja! Volt Magyarországnak egy pénzügyministere, aki annak lett tragikus áldozata, hogy a kisemberek nehéz gazdasági helyzetét átérezte, és azokon segíteni akart. Hegedűs Lóránt volt az, aki pánzügyminister korában elsősorban a kisemberek gazdasági helyzetét tette mérlegre és felállította azt a helyes gazdasági és pénzügyi elvet, hogy a közteherviselésből az vegye ki a részét nagyobb mértékben, aki jobban tudja azt viselni, és ezen a gazdasági és pénzügyi elven bukott meg, mert! ugy a nagybirtok, mint a nagytőke rögtön ellene szeg-ült és elbuktatta az ő becsületes és komoly pénzügyi politikáíát'. (Neubauer Ferenc: Mégis a kisgazdákat szidja és a nagytőkét pártolia! — Farkas István: Azok védték a nagytőke érdekeitH Hegedűs Lóránt már akkor foglalkozott! a hadi kölcsönköt vények valorizációjának gondolatával, amikor a hadikölcsönkötvények voltakéoen még majdnem teljesen reális értéket képviseltek. Ö félt annak bekövetkezésétől, hogy pénzünk értéknek csökkenésével maga a hadikölcsönkötvények értéke is csökkenni fog. Amikor 1921 őszén megbukott, akkor megbukott ep-ész pénzügyi poétikája is. amely teljesen ellene volt az inflációnak és amelv ugyanazt a gazdasági és pénzügvi elvet állította fel, amelyet most már a pengőkorszak óta maga a t. pénzügyi kormány is magáénak vall. ö ellene volt minden inflációnak, azonban utána jött az özönvíz, elkezdődött az inflációs korszak, dolgozott a bankóprés és ezzel együtt természetesen hihetetlen módon leromlott a hadikölcsönkötvények értéke. Az inflációs korszak Magyarország legsötétebb korszaka volt, mert akkor szabadultak fel a munkanélküli exszisztenciák, amelyek mint a hiénák rontottak neki a gazdasági értékeknek, szétmarcangolták és lerágták róluk az élet eleven húsát, úgyhogy csak csontok maradtak. Mindenki, aki az inflációs korszakban könnyelmű, vagy lelkiismeretlen gazdasági gondolkodású volt, tudott boldogulni, csak a gazdasági kérdésekben komolyan gondolkodó és szociálpolitikai lélekkel megtelt ember pusztult el, mert nem tudta magára vállalni, hogy a nemzeti vagyon hogyan pusztul hogy a magángazdaságok hogyan mennek tönkre. Az inflációs korszakban egy végtelen tobzódás állott elő, amelyben részt vettek a pénzintézetek, a magányos spekulánsok, a tőzsde és végül leromlott minden; sok konszolidációs vagyon csúszott át illegitim kezekbe, mindenféle spekulációk révén. Magyarország legsötétebb korszaka volt ez, amelynek létrejöttében az akkori pénzügyi kormányzat a bűnös, amely megnyi-