Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-52

288 Az országgyűlés képviseloházánc összeg! a költségvetésben foglalt 1*5 millió pengővel! együtt körülbelül 10 millió pengőt tesz ki és ez az összeg mind tanyai iskolák létesítésére fordittatik a folyó költségvetési évben. Az előbb már érintettem azokat az okokat, amelyek ezeknek a kiadásoknak a rendes ; ál­lami költségvetéstől elkülönített kezelését indokolttá teszik. Ezeknek az indokoknak lo­gikus folyománya az, hogy ezeket az Összege­ket a kormány alapszabályszerűen kivánja ke­zelni ós a zárszámadásban erről külön • tételek­ben fog elszámolni. A kormány hsznos beruházási programmjá­val szoros kapcsolatban áll a 10. § is. Ez a tör­vényszakasz arra kivánja felhatalmazni a kor­mányt, hogy a vármegyék által közutak építé­sére felvett külföldi kölcsönből a még esedé­kessé vált második részletet addig is, amig a külföldi kölcsönt az illető bankok folyósítani képesek, előlegezhesse részükre a kormány, az útadó terhére, azzal a kötelezettséggel azonban, hogy ezt az 1927/28. költségvetési évben teljes egészében visszafizetik ós ezen visszatérő összeg szintén a 9. §-ban meghatározott hasznos be­ruházási célokra fordittatik, A 11. $ jóváhagyja a kormánynak azokat áz intézkedéseit, amelyekkel az állami tisztvi­selők és alkalmazottak lakbéreinek összegét felemelte, valamint jóváhagyja azt az intézke­dést, amelyei az altisztek és kisegitő szolgák státusirendezéshez. Miután a múlt költségvetési költségvetési évben tudvalevőleg az általános lakbérek emelkedése következtében a tisztvise­lők lakásbéreit is kénytelen volt a kormány felemelni, azonban errenézve az 1926/27. évi költségvetés még nem gondoskodott fedezetről, így tehát ezt a költségvetésen kivül fedezte a kormány, aminek jóváhagyását kéri most utó­lag a törvényhozástól. Ugyanigy az altisztek és kisegitő szolgák státusrendezése is elrendelte­tett, hasonlóan az 1925. évi 7000. számú minis­terelnöki rendeletben [kontemplált ^tisztviselői státusrendezéshez.Miután a múlt költségvetési évben még ez sem volt előirányozva, ennek egy részét azonban a kormány végre is hajtotta, tehát erre is most kér jóváhagyást a t. Háztól. A pénzügyi bizottság e törvényjavaslat tár­gyalása alkalmából egy uj 12. § beiktatását kérte. E törvényszakasz felhatalmazza a kor­mányt arra, hogy a 65. életévüket meghaladó nyugdíjasok és azoknak hátramaradottai. va­lamint özvegyei részére megállapított nyugdí­jat ujolag rendezhesse. Ez, t. Ház, igen méltá­nyos intézkedés, mert hiszen tudvalevő, hogy az 1925. évi július elseje előtt nyugdíjbahelye­zettek nyugdíj összege nagymértékben alatta­marad azok nyugdíjának, akik 1925. évi július 1-je után mentek nyugalomba. Ezt az anomá­liát kivánja a kormány most fokozatosan meg­javítani. Az állam pénzügyi viszonyaihoz mér­ten jelenleg csak a 65. évnél magasabb életkorú nyugdíjasoknál képes ezt a rendezést megvaló­sítani. Ugyanezt a rendezést kivánja egyúttal a katonai, az államvasuti, valamint a közigaz­gatási ós munkásbiztositói nyugdíjasokra ki­terjeszteni. Errenézve a szakasz második be­kezdése nyújt a kormánynak lehetőséget. A régi 12. §, tehát a mostani uj 13. § a fő­udvarnagyi bíróság ülnökeinek és azok helyet­teseinek kinevezéséről szóló törvényes rendel­kezést módosítja, kiküszöbölve azt az anomá­liát, amely eddig abban a tekintetben fenn­állott, hogyha a főudvarnagyi bíróságnál mű­ködő biró szolgálati idejénél és érdemeinél fogva a III. fizetési csoportba való kinevezésre érdemesnek mutatkozott, az illető kénytelen k 52. ülése 1927 május 23-án, hétfőn. volt a főudvarnagyi bíróságtól megválni és helyét az ebben a szolgálatban jártassággal nem biró más birónak átadni. Móltányos tehát, hogy az 1909 : XVI. tcikk 1. §-ának 3. bekezdése módosítassák aképen, hogy ezek a birák, akik a III. fizetési csoportba való bejutásra érde­mesek, ennek a törvénynek felhatalmazása alapján oda tényleg be is kerülhessenek. Az uj 14. § arra hatalmaza fel a pénzügy­ministert, hogy a vagyonválts/ágföldek értéke­sítéséből befolyó összegeket a földbirtokre­formmal kapcsolatban az államnak biztosított elővásárlási jog gyakorlására használhassa fel. Ezt az elővásárlást kiterjeszti ez a törvény­szakasz az erdöbirtokokra is. Nagyon szüksé­ges a törvényjavaslatnak ez az intézkedése, már csak azért is, hogy a földbirtokrefodm eljárásiának lebonyolítása után is módja és alkalma legyen a kormánynak arra, hogy egyes földbirtokpolitikai célokra alkalmas te­rületeken az elővásárlási jogot gyakorolhassa, (Helyeslés.) valamint szükséges az is, hogy megfogyott erdőállományunkat ilyen elővá­sárlásokkal megóvhassa és növelhesse. A 15. § végül a törvény végrehajtására vo­natkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezekben voltam bátor a t. Képviselőház ' előtt az 1927/28. évre vonatkozó költségvetési törvény rendelkezéseit ismertetni, és minhogy azok egyrészt logikusan következnek a költség­vetésből, amelyet a t. Ház elfogadott, másrészt pedig annak kiegészítő részét képezik, kérem a t. Házat, méltóztassék ezt ugy általánosság­ban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Berki Gyula jegyző: Pakots József! Elnök: Pakots József képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Ház! Hosszú, keserves esztendők meddősége után először van alkal­munk arra, hogy egy beruházási programmal foglalkozzunk és hogy a magyar gazdasági élet fellendülésének szimptómáit a pénzügyi politi­kában felfedezhessük. Sajnos, a lefolyt eszten­dők egyetlenegy gondolatvonalon haladtak a pénzügyi és gazdasági politikában, az úgyne­vezett szanálási gondolat vonalán. A szanálás érdekében minden gazdasági és nemzeti erőt fölhasznált a t. pénzügyi kormány. Gazdasági programmjának alaptétele az volt, hogy egy számműveletet hajtson végre, amely számmű­veletbe bele állította a »KÖvetel«-rovaton az adózó polgárok tömegeit, azoknak keresetét és jövedelmét keserves, nehéz gazdasági időkben az utolsó fillérig is, hogy ezzel a nemzeti jöve­delemmel a maga gazdasági épületét föl tudja építeni. T. Képviselőház! Amikor ezt a javaslatot tárgyalja a t. Ház, sokkal súlyosabban érzem a bizalom kérdésének jelentőségét, mint bár­mikor, mert a múlt nemzetgyűlésen is, amely­nek szintén tagja voltam, az egyes pénzügy­minister urak költségvetési expozéja alkalmá­val nekem is, ellenzéki oldalon ülő képviselő­társaimnak is alkalmuk volt rámutatni azokra a végzetes hibákra, amelyek pénzügyi politi­kánkat jellemezték. Azokra a hibákra, amelyek első sorban és kizárólag a legmerevebb közgaz­dasági doktrínákat tartották szem előtt és az élet nagy kívánalmaival, az élet nagy szükség­leteivel nem törődtek. Nem törődtek azzal, hogy eleven, súlyos helyzet áll fenn, amely helyzetben elpusztultak a nemzet legjobbjai, elpusztultak a dolgozó munkástársadalom milliói, már pedig e rétegek munkájának eredménye jelenti a nemzeti fejlődés lehetőségét és annak bekö­vetkezhetőségét. Hiába volt minden intelmünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom