Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
Az országgyűlés JoépviselőhásánaJc 51, ülése 1927 május 20-án^ pénteken. 265 lássák azt, hogy akármennyire jóindulattal is közeledünk feléjük és elfogadjuk a békejobbot, akármennyire akarjuk is a barátságot és a jó szomszédi viszony megteremtését, arról soha le nem mondunk, hogy a tőlünk elvett magyar területeket visszaszerezzük. (Helyeslés,) Meg kell értetnünk velük, hogy ez a béke, ez a barátság tartós csak akikor lehet, lesz, ha ők is belátják, hogy ezeket' a területeket nekünk vissza kell aidniok. Ezt nekünk itt a magyar országgyűlésen nyíltan kell hangoztatnunk ós kell, hogy ezt meghalljak a szerb oldalon is. (Ugy van! Ugy •vein!) T. Képviselőház! Pálcát törtem nyiltan a szerb orientáció mellett. Pálcát törtem annak ellenére, hogy — amint emiitettem — a szerb megszállás alatt és a szerb égisz alatt nagyon sok üldöztetést szenvedtem. Ez azonban nem vakitott el látókópessógemben, magyar lelkületem ösztönzött ezek elmondására: nyiltan vallom, hogy Jugoszlávia felé is erősen kell orientálódnunk, mert ez a nép nem olyan rosszindulatú, mint sokan hiszik. Szentül meg vagyok győződve, hogy ezzel az eljárásommal, ezzel a szándékommal egyengetem és építgetem némileg azt az utat, amely a magyar és szerb barátság kimélyitósére, magyar véreink jövőjének és sorsának enyhítésére és a területi integritás kérdésének megoldására vezet. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Oberhammer Antal! Oberhammer Antal: T. Képviselőház! Azok után iaz üdvözlések ós tetszésnyilvánítások utána, amelyek az eddig felszólalt képviselő urak ajkairól elhangzottak ezzel a szerződéssel szemben, azt kell megállapítanom, hogy ezek azt a nagy érdeklődést és nagy tetszést mutatják, amelyet ez a szerződés a magyar közvéleményben kiváltott. A magam részéről is örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely alkalmas arra, hogy azokat a gazdasági kap, csőlátókat, amelyek Magyarország ós az SHS királyság között fennállanak, szorosabbra fűzze és alkalmas arra. hogy ezen az alapon ujabb gazdasági kapcsolatokat teremtsünk. Ennek a szerződésnek legnagyobb jelentősége, hogy megszüntette azt az f ideiglenes állapotot, azt az ideiglenes és felmondással bármikor megszüntethető állapotot, amely eddig fennállott és tartós, állandó jellegű helyzetet idézett elő, amely helyzet azután különösen a kereskedelmi forgalomnak nemzetközi alapon nyugvó jogi alapot nyújt. Ennek a szerződésnek szerintem ez a legnagyobb jelentősége és örömmel kell üdvözölnöm ezt a szerződést azért, mert épen Jugoszláviával köttetett meg, avval az állammal, amely gazdaságilag eddig talán a legnagyobb megértést és érdeklődést tanúsította és amely államnak gazdasági érdekei a mienkkel nemcsak, hogy nem ellentétesek, hanem mondhatni, teljesen egyezőek. Ebből a közös érdekből kell nekünk egy olyan atmoszférát teremteni, amely atmoszféra azután alkalmas arra, hogy további barátságos viszonyt teremtsünk a két állam között. Ennek a barátságos atmoszférának megteremtése azonban azért is szükséges, mert mint nagyon jól tudjuk, Fiúméval való összes terveink összefüggnek azzal a tranzitó-forgalommal, amelyet Jugoszláviának kell keresztül bocsátania területén. De ennek a kedvező atmoszférának előteremtésére szükség van azért is, mert nekünk gazdasági tekintetben vannak olyan kitaposott utaink, amely kitaposott utaktól eltérnünk nem lehet, amely utaktól való eltérés mindkét államnak határozott hátrányára volna. Az egész gazdasági szerződésből csak egy kérdést akarnék kiemelni és ez a kérdés a szén kérdése. Általános rendelkezése a szerződésnek, hogy (olvassa): »Mindkót államnak állampolgárai ugyanolyan jogokat élveznek, mint a saját nemzetbeliek, vagy azon nemzetnek állampolgárai, amely ebben a vonatkozásban a legnagyobb kedvezményt élvezi. És nem fognak más adóknak és egyéb megterheltetéseknek alávettetni, mint amilyennek a saját nemzetbeliek vagy a legnagyobb kedvezményt biztosított állam polgárai alá vannak vetve.« Ez az általános rendelkezés foglaltatik a szerződésben. Ezzel szemben azonban mit látunk 1 Azt látjuk, hogy az SHS királyság, hogy a saját széntermelési érdekeit védje, a külföldi bevitelre kerülő szenet vámkötelesnek nyilvánította és a szenet 93 fillér, a brikettet pedig 1 pengő 3 fillér vámmal sújtja. Ez alól a vám alól csak az antracit mentes, azonkivül a koksz és gázgyári célokat szolgáló szén és mindazok a bányatermékek, tekintet nélkül azoknak származási helyére, amelyek tengeri utón jugoszláv kikötőbe vitetnek be. Azon rendelkezés alapján természetes, hogy miután nekünk antracit szenünk nincs — van jóminőségü liasz szenünk, — és miután tengeren nem tudunk Jugoszláviához férkőzni, Jugoszláviából szénszállítás tekintetében teljesen ki vagyunk zárva. Ezien a korlátozáson kivül azonban súlyos más büntetéssel is sújtja a magyar szenet, azzal, hogy azt magasabb vasúti tarifa alá is vonja. Tudniillik, amíg saját szeneinek tarifája meglehetősen alacsony a belföldi forgalomban addig egy vagon bányáinkból eredő szénért a határtól — 100 kilométer távolságot véve alapul — 88-50 pengőt kell fizetni, mig a belföldi szénnek csak 23 pengőt kell fizetnie. Vagyis csak fuvarban 65-50 pengő a különbség. Ha még ehhez hozzávesszük a 93 pengős vámtételt, valóban olyan nagy Összeget kapunk, amelynél fogva abszolúte képtelenek vagyunk szenünket Jugoszláviába bevinni. Azt hiszem, felesleges dolog bővebben rámutatni arra a nagy válságra, amelyben a magyar szénipar szenved. A szénipar válsága részben abból állott elő, mert gazdásági termelésünk még mindig kellőleg nem indult meg, másrészt onnan ered, hogy vámmentesen jön be hozzánk is a szén. Megnyugvással vettünk tudomást a kereskedelemügyi minister urnák a pénzügyi bizottságban a múltkor tett arról a kijelentéséről, hogy a Máv. külföldi szénszükséglee most már a minimumra redukálódik, sőt még az egyéb házi használati szeneket is a minimumra korlátozta, ennek ellenére is azonban, ha valamiképen a magyar szénbányászatnak a kormányzat nem nyúl a hóna alá, akkor a magyar szénbányászat lassan el fog sorvadni. Különösen nagy mértékben érzik ezt a pécsvidéki, a dunántúli bányák, amelyeknek természetes iránya volt Jugoszlávia, hiszen a háború előtt, de még a háború alatt is a oécsi bányákból láttuk el az egész Bánátot, a Bácskát, a Szerémséget, továbbá a pécsi bányák látták el szénnel az összes iparvállalatokat, amelyek ezen a területen vannak: a pélmonostori, eszéki, cservenkai, ujverbászi, belgrádi és nagybecskereki cukorgyárakat; ennek az egész területnek söripara, malmai, cementgyárai mind a pécsi szénhez kapcsolódtak, erre a pécsi szénre voltak berendezve gépi berendezéseik és rostáik is. De na-
