Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

266 Az országgyűlés képviselőházának gyón kedvelt volt a pécsi brikett a mezőgazdaságban is. A legjobban tehát Pécs városát sújtja ez a jugoszláv vámtétel és fuvardíj. Pedig a pécsi bányák most épen nagyobb termelésre rendez- i kedtek be, modern szénmosót szereltek fel s 400 vagon szén termelésére és szállítására vannak berendezve, ezidőszerint azonban naponta j csak 100 vagont szállítanak el, vagyis a termelés 25%-ra zsugorodott össze. Természetes dolog, hogy ez a 25% nem képes az egész rezsit elviselni. Nem is beszélek arról, hogy ez a pécsi bányatelep milyen óriási munkáslétszámot foglalkoztat: a pécsi bányamunkások létszáma 8864, a családtagokkal együtt pedig 12.602 főt tesz ki. Ha tehát a pécsi bányák szénszállítása nem fokozható, egész sereg munkást és tisztviselőt előbb-utóbb el kell bocsátani. De ettől eltekintve, még azt is figyelembe kell venni, hogy a pécsi bányák legnagyobb részét a székesegyházi uradalomtól bérli a társaság, tehát ezek a bányák a székesegyház tulajdonai. Az ebből eredő jövedelmet a pécsi székesegyház kulturális célokra használja fel, úgyhogy ezeknek a kulturális céloknak táplálása is veszélyeztetve van, ha a pécsi bányatelep széntermelése nem lesz fokozható. Én tehát arra kérem a mélyen t. kereskedelemügyi kormányzatot,, méltózassék odahatni, hogy a majd megkötendő vámarifális szerződésben a pécsi, illetőleg a magyar szén részére is ugyanazok az előnyök biztosíttassanak, mint az egyéb külföldi szenek részére vagy legalább is a liasszén és azon szén részére, amely a Dunán szállíttatik le Jugoszláviába. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügy minister: Igen t. Képviselőház! Egészen röviden csak arra a két fájdalmas pontra akarok reflektálni, amelyet Temple Rezső és Oberhammer Antal t. képviselőtársaim szóvá tettek. Mind a kettő maerától értetődően olyan, hogy a tárgyalások folyamán a mi megbizottaink ismételten szóvá tették őket. sajnos, azonban eredmény nélkül. Az a körülmény, hogy a szerződést mégis csak tető alá kellett hoznunk', okozta, hogy nem lehetett tovább folytatni azokat a tárgyalásokat, amelyek a cabotage-ra, valamint a pécsi szénre vonatkoztak s igy tényleg nem marad hátra más ut, mint hogy amikor a tarifális szerződésekről lesz szó, akkor tegyük majd szóvá mindazokat az anomáliákat, amelyekhez a szerbeknek formai joguk 'kétségtelenül megvolt, de amely jognak érvényesítése nagyon érzékenyen érint bennünket. Nagyon könnyen volna elintézhető a dolog azzal, ha azt mondanám: igyekezni fogunk a tarifális szerződós tárgyalásánál ezeket az igényeinket érvényesíteni. Nehézségek kétségtelenül vannak, mégpedig azért, mert ma egész forgalmunk nem olyan nagy, hogy a tarifális szerződések megkötése okvetlen kívánalom volna s keresnünk kell bizonyos pontokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen tarifális szerződési tárgyalásba mind a két fél saját érdekében belemenj esn. Bizarrnak látszik ugyan, de mégis fel akarok' itt vetni egy eszmét. Ma ismételten méltóztattak hallani, említeni az ipari koncentrációt mint olyan jelentőséget, amelyet főleg az Amerika és Európa közti konkurrencia váltott ki. Én meg vagyok győződve, hogy el fog következni a mezőgazdasági koncentráció ideje 51. ülése 1927 május 20-áw, pénteken. is az olyan országok számára, amelyek egyfelől az amerikai, másfelől a később feléledő orosz konkurrenciával kell, hogy megküzdjenek, ha egészen összeroppanni nem akarnak. Erről a gondolatról ma még egyáltalában tárgyalni sem lehet, meg vagyok azonban győződve, hogy ez a gondolat nem fog meghalni és valószínűleg nem túlságosan hosszú idő múlva az érdeklődés előterébe fog lépni, mert már most is láthatunk olyan jelenségeket, — hogy csak a lisztkérdésre utaljak — amelyek azt mutatják, hogy azok az országok, amelyek kifejezetten ipari jellegűek voltak, mint Csehszlovákia és Ausztria, most mindinkább forszírozzák malomiparuk fejlesztését és ezzel nyomást gyakorolnák elsősorban Magyarországra, de nyomást gyakorolnak már Jugoszláviára és Romániára is. S ilyen kérdés nem egy fog felmerülni. Meg kell majd küzdeni Amerika óriási konkurrenciá jávai, s ezt a feladatot másként, mint éozszerü megegyezésekkel és kooperációval megoldani semmi szin alatt sem lehet, (ügy van! jobbfelől.) Ez az az örvendetes jelenség, amelyből én bizalmat meritek arra nézve, hogy az ilyen tarifális kérdéseke megoldásra fognak találni. Ma ezek a kérdések szatócsszerü alkudozás tárgyai, folytonos huza-vona az ilyen tárgyalás a legkisebb tételek felett is. Ha magasabb szempont nem. érvényesül ezeken a tárgyalásokon, akkor ezen az úgynevezett »Kuhhandel«-en nagyon nehezen tudunk átesni, de ha ez a magasabb szempont érvényesül, hogy itt gazdasági egységeket kell alkotni, amelyeknek termelési viszonyai körülbelül egyformák, hogy igy küzdjenek meg a nagy konkurrenciával, akkor azt hiszem, az ilyen kicsinyes ellentétek sokkal könnyebben fognak kiegyenlítődni, mint most. Mindenesetre azonban fogyatékosságai mellett is ez a kereskedelmi szerződés az első lépés, amely egy teljesen labilis állapotot most már mégis megszilárdít s ezért bátor vagyok azt a t. Képviselőháznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó kivan szólni? (Görgey István előadó: Nem kívánok!) Az előadó ur nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a most tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat símét felolvasni! Berki Gyula jegyző (olvassa a címet és az 1. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2. §-t.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Görgey István előadó: T. Ház! A 2. §-hoz tartozó zárójegyzőkönyvben az 54. oldalon a zárőjegyzőkönyv harmadik cikkében a magyar szövegben egy sajtóhiba van. A javaslatban ugyanis az utolsó mondat a következőképen hangzik (olvassa): »ha az áruk származása után állapitana különbözeti vámokat meg«. Helyesen ezt igy kérem módosítani: »ha az áruk származása után állapitana meg különbözeti vámokat«. A »meg« szót kérem tehát előbbre venni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a zárójegyzőkönyv 5. bekezdésében az előadó ur által javasolt módosítást, szemben az eredeti szövegezéssel elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a módosítást elfogadta.