Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának l ségek részére. Valószínűleg a kisebbségi magyarság csekély számára való tekintettel tették ezt a megkülönböztetést, de tény, hogy benne van a szerződésben. Ezt megemlitem objektive, de mégis állitom, hogy ebben a középiskolai javaslatban is vannak olyan rendelkezések, amelyek sérelmesek. Ennek a javaslatnak, amelyet most tárgyaltak volna, pl. a 16. §-a nem ismer sem felekezeti, sem kisebbségi iskolát és megtiltja, hogy bármely középfokú iskolában vallási vagy pedig nyelvi egyesületek keletkezzenek. Úgyhogy pl. egy magyar önképzőkör nem keletkezhetik olyan iskolában sem, — kettő van ilyen, ugy gondolom — amely állami iskola és amelynek magyar tagozata van. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő uirat, hogy ezidőszerint tárgyalás alatt a szerb -horvát-szlovén kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló javaslat van, szíveskedjék tehát lehetőleg ebben a keretben maradni. Tury Béla: Kértem beszédem elején, hogy legyen szabad ilyen kitérést tennem. Minthogy különben is az egész beszédet tiz perc alatt befejezem, kérem az elnök ur engedélyét arra, hogy a tárgytól eltérhessek. (Pintér László: Ezeket meg kell mondani!) Elnök: Méltóztassék! Tury Béla: Ezzel be is fejezem a részleteket. Hiszen csak rá akartam mutatni pár területen, hogy a magyar kisebbségnek igazán nemcsak a jogai nem védetnek és nincsenek respektálva, de a magyarok a legnagyobb elnyomás alatt vannak. (Homonnay Tivadar: Mi van a középiskolákkal?) Megmondtam, hogy a. középiskolákban nincs megadva a vallási és nyelvi alapon való egyesülés, sem az, önképzőkör vagy a Mária-kongregáció vagy bármilyen más formában nincs megengedve az, hogy a magyar ifjúság a magyar tagozatú iskolában kört vagy egyesületet alakithasson. Ez pedig ellenkezik azzal a szakasszal, amelyet bátor voltam felolvasni s ellenkezik a szerb-horvát-szlovén kisebbségi szerződég n, §-ával. Ezt nem olvasom fel, hanem ezek után kérdem, ha ezeket az állapotokat látjuk, jóllehet koncedálom, ismételten, nehogy kifelé félreértsenek, nem anynyira engem, mint inkább a magyar képviselőházat — nehogy azt higyjék, hogy mi itt akkor, amikor barátságos viszonyt akarunk kezdeni Jugoszláviával és örülünk ennek a kereskedelmi szerződésnek, hogy talán támadást akarunk intézni. De nem kell-e feljajdulnunk? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen") Ha még csak fel sem jajdulunk ezeken a sebeken, amelyeket testvéreink éreznek, akkor, t. Képviselőiház, a magyar nemzet vitalitásának, életképességének, de testvéri érzésének is igen szomorú bizonyságát adjuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a fcözépen.) Én azt kérem tehát, hogy kerüljük még a látszatát is annak, hogy mi politikai vonatkozásban bármiféle közeledést teszünk egy államhoz, amelyben a magyar kisebbségek igy kezeltetnek, ahol a magyar kisebbségnek jogai nem respektáltatnak. Kerüljük ennek még a látszatát is! Tudom, — a külügyi bizottságban a ministerelnök ur ugy nyilatkozott, de épen ezért, mert a külügyi bizottságban hangzott el, talán szabad rá itt is hivatkoznom — hogy a ministerelnök urnák is az a célja és

? arra törekszik, hogy ezek a magyar kisebbségi jogok igenis, teljesen respektál tassanak, de én szeretném, ha ennek valami garanciáját találnám. Ez késztetett engem erre a felszólalásra most tett külpolitikai lépéseink alkalmával, amikor megkötöttük az olasz-magyar barátsági I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. ijf. ülése 1927 május 20-án, pénteken. 261 szerződést és most becikkelyezzük a SzerbHorvát-Szlovén királysággal kötött kereskedelmi szerződést és egyezményeket. Ez késztetett arra, hogy kivánjam, hogy valahol keressünk garanciát kisebbségeink jogainak biztosítására. Nemcsak a forgalmat, a kereskedelmet akarjuk védeni, nemcsak az állatforgalmat biztosítani, hanem azt az emberi jogot is, amely magyar testvéreinket megilleti, biztosítani akarjuk. Ha mi döntőbírósági egyezményt tudunk kötni, ismertessük el egymás között, legalább a két állam, Magyarország és az SHS királyság között, hogy a kisebbségi védelemben felmerülő jogi vagy ténykérdéseket olyan vitás kérdéseknek ismerjük el, amelyek ipso facto az egyik félnek a felszólalására a függetlet Hágai Nemzetközi Állandó Birósághoz utaltatnak. (Helyeslés és taps.) T. Ház! Én nagyon jól tudom, hogy épen, mert a kisebbségi jogok ma nemzetközi jogok és a nemzetközi kisebbségi szerződések a Nemzetek Szövetsége garanciája latt állanak, nem oly könnyű a kérdés megoldása. Tudom azt is, hogy ma a kisebbségi kérdést talán még a szomszéd államok sem hajlandók kiragadni és magukat kötelező leg ehhez az állásponthoz leszögezni. Megjegyzem azonban nem látnék ebben lehetetlenséget, mert hiszen felolvastam, hogy a magyar delegáció kívánságára a trianoni szerződésbe beiktattak egy erre vonatkozó részt, amely ugy kezdődik: Románia Magyarországgal szemben elismeri ezeket és ezeket a jogokat... Tehát, most ebben a kötendő döntőbírósági egyezményben megismételhetné az illető két állam, hogy elismeri a pártatlan döntőbíróság illetékességét minden kisebbségi jogi vagy ténykérdésben felmerült vita esetén, ha az, egyik fél a birósághoz fordul. Abszolúte jogi és nemzetközi jogi szempontból ez megállja a helyét, csak ismétlem, nehéz kérdés. Épen azért talán járjunk azon az utón, amelyet gróf Apponyi Albert! — gondolom a kormány tudtával — már 1924-ben megkísérelt a Nemzetek Szövetségében, bár akkor nem sikerült. Az ő javaslata az volt, hogy necsak abban az esetben kerüljön egy vitás nemzeti kisebbségi kérdés a független bírósághoz, ha a tanács tagjainak vagy a társult hatalmaknak valamelyike teszi magáévá, hanem ha az egyik fél, tehát bármely tagállam panasszal él, már az állandó döntőbíróság elé kerüljön az ügy. Apponyinak ezt a javaslatát tulajdonképen akkor nem is tárgyalták. Épen Appcjyi Albert volt az, aki nem "akarta magát a leszavazásnak kitenni, amely bekövetkezik, ha forszírozza. Apponyi azt mondotta, hogy ő csak az eszmét vetette fel, de hajlandó bizonyítani, hogy az ő álláspontja teljesen a Nemzetek Szövetsége alakulásának előzetes tárgyalásaiból folyik és megegyezik a Nemzetek Szövetsége alkotmányával. Én azt mondom, ha gróf Apponyi Albert a nemzetközi fórum előtt ezt igy ki merte jelenteni, — és én a magam ismeretei alapján is merem ezt állitani — igenis bizonytható, hogy a Nemzetek Szövetsége alapitóinak is alapelve volt az, hogy épen a nemzeti kisebbségi jogok ne politikai testületekhez, hanem pártatlan bíróságokhoz kerüljenek. Ezt az elvet talán mégis el tudnánk fogadtatni elsősorban Jugoszláviával, amikor politikai közeledésre gondolunk. Ez azután precedensül szolgálhat abban a nehéz helyzetben, amelyben mi a Dunamedencében vagyunk. Báró Wlassics Gyula, aki elég nagy tekintély^ ezen a téren, a Népszövetségi Liga főtanácsában meg azt indítványozta,, hogy bi38