Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
262 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1927 május 20-án^ pénteken. zonyos feltételek mellett a kisebbségeknek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti közvetlen actoratusi, panaszjoga elismertessék. Én csak azt kívánnám, hogy ezeket a feltételeket állapítsuk meg a döntőbírói szerződésben és ha ezek fennállanak, a két állana közötti vitás ügy kerüljön ehhez a fórumhoz. Akkor, amikor ezt szóba hozom, javaslatot természetesen nem terjesztek elő. Ez elhamarkodott dolog is volna, hiszen ez a külügyniinister dolga. Tudom, hogy ezekkel a kérdésekkel a kormány foglalkozik, de azt hiszem, mégis mindnyájunknak joga elmondani a véleményét s felvetni az eszmét, a gondolatot, amelyekből kisarjadhat valami. A Wlassicsféle és az Apponyi-féle indítvány tehát, ha más formában belekerülhet a döntőbírósági szerződésbe, ha az létesül. Nekem csak az az óhajom, hogy Jugoszlávia tényleg elismerje a nemzeti kisebbségi vitás kérdéseket olyan kérdéseknek, amelyek bármelyik tel felszólalására, kívánságára külön döntőbíróságra vagy a független hágai Nemzetközi Állandó Bírósághoz tartoznak. Mármost tisztelt Képviselőiáz, még ha nem is érnők el azt, hogy a két állam vitás ügyei egyenesen a nemzetközi bírósághoz tartozzanak, akkor is bele kellene kapcsolni a kérdést abba a folyamatba, amely megindulóban van a Nemzetek Szövetségénél. Szerintem nagy haszna volna annak, ha Jugoszlávia egy ilyen döntő bírósági szerződésben ennek az általam előadott felfogásnak bármilyen szerény módon is kifejezést adna. Miért? Azért, mert eddig nem akadt nagyhatalom, amely kisebbségi panaszt magáévá tett volna és a hágai fórum elé vitt volna, mert ezen eljárásban barátságtalan cselekedetet láthatott volna egy harmadik állammal szemben. Ha ellenben egy utódállam elismeri ezt az elvet, akkor megvan törve az a babona, az a félelem, az az indok is, hogy valamelyik nagyhatalom vagy tanácstag azt higyje, hogy amikor nemzetközi jogot véd, a kisebbségnek nemzetközileg garantált jogát védi, akkor egy állammal szemben barátságtalan cselekedetet követ el. A magyar kormány ezt az utat könnyen járhatja, ügy értem: könnyen, hogy erkölcsileg is teljesen jogosult, hogy ezen az utón járjon, mert egyetlen állam sem tiszteli Európában annyira a kisebbségi jogokat, mint csonka Magyarország. Magyarország megmutatta rendeleteiben, felfogásában, valamennyi nyilatkozatában és nemzetközi fórumok előtt tett indi+~---lyában, hogy épen nem fél a nemzetközi kisebbségi jogoknak legszélesebb kiterjesztésétől és biztosításától és hogy az igazságot ezen az utón keresik. Azt is látom, hogy az egész nemzetközi irodalom e kérdésben ezen az utón halad. Tudjuk, hogy vannak szervezett nemzeti kisebbségi csoportok, amelyek mintegy 40 millió embert ölelnek fel s ezek is ezen az utón haladnak. A Népszövetségi Unió tanácsának közgyűlésein szintén ilyen felszólalások, indítványok tétettek. Mindez a magyar kormány segítségére van. . Sőt hozzátehetem, hogy a nagy európai politika is, midőn Locarno szelleme alatt áll, s amidőn annyiszor idézzük a döntőbíróság szellemét, ezen irányt jelzi. A locarnói gondolat, a döntőbíróság megszervezése és ennek a szervezetnek kiépítése — ha csak valami véletlen egész más európai szituációt nem teremt, — a jelenlegi helyzetben, a mostani körülmények között az egyedüli normális ut számunkra.' Mi tehát csak ebbe a gondolatkörbe kapcsolódunk és meg vagyok győződve róla, hogy a magyar kormánynak minden ilyen törekvése épen a legkompetensebb fórumoknál csak rokonszenvvel fog találkozni. Amikor továbbá azt látom, hogy még olyan kis állam is, mint Észtország, annyira védi a kisebbségi kérdést, — és ezt különösen Romániával szemben hangsúlyozom — hogy büntetőjogi védelem alá vette, hogy Észtországban minden állampolgár olyan nemzetiségűnek vallhatja mag-át, amilyennek akarja, amikor tehát még erre is van példa az uj alkotmányjogokban, akkor csak ennek az európai fejlődésnek teszünk szolgálatot, ha egy esetleges szerv-hor.vát-szlovén királysági döntőbírósági egyezményben ezt az elvet fejlesztjük tovább. T. Ház! A joachimsthali konferenciáról azzal tértek vissza az ott résztvett külügyministerek, — és épen a szerb külügy minister, Marinkoyics mondta ezt — hogy a mostani helyzet nyilvánvalóan a háború eredménye és nagy vonásaiban ez nem is változhatik meg, csak valami uj konflagráció esetén, amit senki sem kivan. Ezzel a felfogással szemben, amely a változásokat csak egy uj konflagrációtól várja, mennyivel más például az erdélyi magyar kisebbség felfogása. Az erdélyi magyar kisebbség egyik vezére. Jakabffy Elemér, e^y politikai enunciáeiójálban, amiit Romániában tett, azt mondta, hogy: mi nem uj világháborúkra és konflagrációkra számítunk, hanem azoknak az eszméknek a megórésére, amelyek a Nemzetek Szövetségét létrehozták, vagy jobbanmondva létre akarták hozni, mi ezeknek az eszméknek a megérésében keressük a jövőnket. — íme, tehát a mi elszakadt magyar testvéreinkT kel is akkor fogunk homogén és összefüggő politikát csiinálni, ha ők is, mi is a kisebbségi elven állva, azt követve, annak biztosítékait állandóan sürgetve: igyekszünk a magyarság létszámát és jövőjót megmenteni. (Uffy van! Ugy van! — Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Mivel tudom, hogy ezek a gondolatok vezetik azoíkban a (külpolitikai lépésekben a kormányt, amelyekről tegnap a magyar-olasz szerződés, ma pedig ez a két javaslat tanúskodnak és mivel bizom abban, hogy a harmadik, most következő lépésnél, a HorvátSzerb-Szlovén 'királysággal kötendő szerződésnél is meg lesz gróf Bethlen Istvánban az a céltudatosság, szívósság és szilárdság, amely az ő politikáját jellemzi és amellyel a maga által kitűzött utón biztosan megy előre: nem bizalmatlanságból mondtam el mindezt, hanem azért, mert ismerve magyar testvéreim fájdalmát, elnyomatását s ezért azt akartam kérni, hogy csak ilyen előfeltételek, ilyen garonciák mellett menjen bel© a kormány a szerződés megkötésébe, — ha t. i. a kisebbségi jogok szerb részről is tiszteletben tartatnak és magyar testvéreinknek mindazok a lehetőségek megadatnak, amelyek nemzetközileg is a Szerb-Horvát-Szlovén királyság részéről biztosítva vanna'k — kössünk döntőbírósági szerződést. Ebben a reményben élve fogadom el ezt a javaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) ' Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Prakatur Tamás! Prakatur Tamás: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A napirenden levő törvényjavaslatot a magam részéről örömmel üdvözlöm és elfogadom, mint az első jelentős és komoly lépést, amely a Magyarország és Jugoszlávia kö-
