Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának i ezeken az állomásokon a határon átlépő állatok és állati termények beható és alapos vizsgálat tárgyává tehetők. Igen jelentős része az egyezménynek: az, amelyben kimondatik, hogy a két szerződő állam köteles az állam területén ^ fellépő állatbetegségekről haladékalanul tájékoztatni a másik államot, hogy az előre megtehesse a megfelelő óvintézkedéseket. A két szerződő állam megadja egymásnak kölcsönösen azt a jogot, hogy a másik szerződő állam hatóságainál saját állatorvosait vagy szakértőit alkalmazza, akik tanulmányozhatják a másik szerződő állam állategészségügyi viszonyait és a szükséges intézkedések tekintetében közvetlen javaslatokkal élhetnek a kiküldő hatóságoknál. A szerződés kölcsönös előzékenységére vonatkozólag legfontosabbak azok a határozmányok, amelyek az egyezmény D) mellékletében foglaltatnak a vámkezelésnél való kölcsönös támogatás, valamint a yámjövedéki kihágások megakadályozása, üldözése ós a kölcsönös jogsegély szabályozása tárgyában. Itt is ki van mondva, hogy a határszéli vámközegek legteljesebb együttműködése biztosítandó, akiknek ugyancsak közös megbeszéléseket kell tartamok, egymást kölcsönösen fel kell világosítani ok a saját államuk területén történő rendelkezések mikénti kezelése tekintetében; a csempészeket közösen kell üldözniök, a csempészek üldözése és megbüntetése tekintetében közös eljárás van előírva, amely mindkét állam érdekeit egyformán szolgálja. Az, esetleges ellentétek esetén a szerződés válosztott döntőbírósági eljárás proyideál, ami szintén azt bizonyltja, hogy a két állam békésen akarja a vitás kiórdéséket egymással megoldani; ennek elnökét a hágai nemzetközi állandó döntőbíróság, jelöli ki. Maga a szerződés három évre köttetett; a három év letelte után hat hónapra mondható fel. Amennyiben nem mondatik fel, akkor a szerződés bizonytalan időre érvényben marad. Ezek alapján kérem, méltóztassanak a szerződést' általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Berki Gyula jegyző Temple Rezső! Temple Rezső: T. Képviselőház! A Magyar Királyság és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között kötött ez a kereskedelmi szerzőldés csak örömmel tölthet el bennünket, mert hiszen élő bizonysága annak, hogy a mi korma; nyunk a szomszéd államokkal való gazdasági barátságot, igenis, akarja. Én ezt a kereskedelmi szerződóst a bizottságban birálat tárgyává tettem; itt nem akarok vele hosszasabban foglalkozni. Csak egy kívánságom volna, hogy az előadó ur által is beigért •" tarifális szerződés minél hamarább lépjen életbe közöttünk. Amit fel akarok hozni, az az, ami nincs benne ebben a szerződésben. Nekem az a nézetem, hogyha a békeszerződés értelmében valamihez jogunk van, azt ne győzzük eléggé hangoztatni, (Helyeslés a jobboldalon.) úgyhogy mások is meghallják. íme, itt van a Duna forgalmának kérdése, (ügy van! jobbfelől.) A békeszerződós 276. cikke lefektette azt az elvet, hogy a Dunán teljes hajózási szabadság van. Ha ezt a forgalmat vizsgáljuk, mit látunk? Először is azt, hogy a mi magyar Mftr. hajóinknak Újvidéken árut felvenni, Belgrádban kirakni nem szabad. Ez nem hajózási forgalmi szabadság, ez a cabotage-nak olyan félreismerése, amit a magam részéről nem hagy:. ülése 1927 május 20-árt^ pénteken. 257 hatok szó nélkül. A másik dolog a Duna mellékfolyóinak szabaddá tétele. A Száva, a Bega, Temes és a Ferenc József-csatorna el van zárva előttünk. Hogy ez mit jelent, azt itt nem kell hangoztatnom. Felszólalásomban felhivtam az igen t. kereskedelemügyi minister urat arra, hogyha a Rajnán és Elbán a sokkal nehezebb kérdések megoldódtak, minden körülmények között hasson oda, hogy minél többször ,hangoztattassék Jugoszláviában az, a mi kívánságunk, hogy az egy és ugyanazon államok kikötői közti személy- és áruforgalom lebonyolításában az összes lobogóknak egyenlő jogok biztosíttassanak, a másik pedig, hogy a Duna mellékvizei megnyittassanak. A törvényjavaslatot a magam részéről tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Tury Béla! Tury Béla': T. Képviselőház! A Szerb-Horvát-Szlovén királysággal kötött kereskedelmi szerződóst a magam részéről is teljes örömmel üdvözlöm, mert hiszen ez az első lépés arra, hogy a szomszédos utódállamokkal való gazdasági kapcsolatunk normális mederbe lépjen. Én ezt a kereskedelmi szerződést ós az utána tárgyalandó egyezményt, mely határjelzésekről és forgalomról szól, ama külpolitikai állomásainak tekintem, amelyeken a Bethlen-kormány most halad. Először megkötötte Olaszországgal a barátsági és döntőbirósági szerződést és — mint tudjuk — a kormány e javaslatokon túl avval a gondolattal foglalkozik, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén királysággal is kössön döntőbirósági szerződést. Méltán mondhatom tehát, hogy azon az utón, amelyen aktiv külpolitikánk megindult, az első útjelző volt a tegnap tárgyalt olasz javaslat, a további útjelző kövek ezek a javaslatok, amelyek ugyan élőbbről datálódnak s amelyek tárgyában a tárgyalások előbb folytak, de mégis abban az atmoszférában jöttek létre, amelybe ma külpolitikánk jutott. T. Ház! Az előadó ur szájából is hallottam, — magam is azon a véleményen vagyok — hogy milyen nagy előny van abban, hogy a négy diplomáciai jegyzék alapján bizonyos kérdések, főleg forgalmi kérdések, állatforgalmi és emberforgalmi kérdések is, rendeztettek, örömmel hallottam azt is, hogy magában ebben a kereskedelmi szerződésben elvül elfogadtatott a döntő választott biróság döntése az ezeket érintő kérdésekre, illetőleg az, hogy a vitás kérdések ez elé a biróság elé terjesztessenek. Mondom, mindezt örömmel fogadom, de méltóztassék megengedni, hogy miután minden lépésünk, amely külpolitikai téren történik, bekapcsolódik a mi egész nagy külpolitikánkba, én most egy oly szempontot hozzak fel, amely talán szorosan nem tartozik ennek a törvényjavaslatnak tartalmi részéhez, hanem — mondom — ahhoz a politikához, amelynek ezek a javaslatok a gyümölcsei. Ha a t. Ház megengedi, hogy egy kis kitérést tegyek, — azt hiszem, ez nem ellenkezik a házszabályokkal, mert ez is ehhez a tárgyhoz tartozik, —• akkor leszek bátor erről rövidjén beszélni. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Azt hiszem, sohasem lehet elégszer szóvá tennünk a nemzeti kisebbség védelmének kérdését (Ugy van! a jobboldalon.) és valahányszor a legkisebb tapodtat tesszük azon a keserves utón, amelyen a magyar politikának haladnia kell, azokon a trianoni vágányokon és azok között a keretek között, amelyeket most nincs erőnk szétrom-