Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
248 Az országgyűlés hépviselöházánah 51. ülése 1927 május 20-án, péntehen. tenem, hogy támogassa a közvélemény egységes felfogással ezeket a tárgyalókat az ő nehéz munkájukban. (Helyeslés.) Ha ezeket a szerződéseket nézzük, egész világos, hogy a. magunk szempontjából sokkal jobbakat lehet elképzelni, de az is bizonyos, hoigy nem volt szabad kockára tenni magát az elvet, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy végre kereskedelmi szerződjésekhez jutunk, ha azok némi tekintetben igen fájdalmasak is. A jövő feladata, hogy megerősödve és jobb fegyverekkel rendelkezve újra felvegyük a tárgyalások folyamatát és annyit segítsünk, amennyit csak lehet. (Helyeslés.) Ez az elvi kijelentés egyúttal felelet Temple igen t. barátom kérdésére az exportügyben. Az export lehetőségének legelső alapja a kereskedelmi szerződések létrejötte és természetesen olyan feltételek megvalósítása, amelyek ezt az exportot lehetővé teszik. A kormánynak ez az első feladata és itt újra állithatom, hogy a tárgyalók itt megtették teljes mértékben a kötelességüket, s ha az eredmények nem jobbak, mint amilyenek, ez nem az ő hibájuk, hanem az a diszparitás az oka ennek, amely elvégre még mindig fennáll Magyarország és ama államok között, amelyekkel kereskedelmi szerződést kell kötni, mert hiszen, legyünk tisztában azzal, hogy az utódállamok a régi ellenséges közvélemény részéről, még mindig hathatós támogatásban részesülnek, ami látszik azokból a táblázatokból is, amelyekkel be akarták bizonyitani a ml vámjaink tarthatatlanságát, holott ma már egészen evidens, hogy a kereskedelmi szerződések ezeket a vámokat ugy leszállították, hogy igen sok iparágnak exisztenciája már erősen veszélyeztetve van. Nem mondom, hogy imminens a veszély, azonban minden erőfeszítést meg kell tenni e hátrányok ellensúlyozására. Amit a kormány ebben a tekintetben tehet, az elég kevés pontban merül ki. A tarifá,lis szerződések konstrukciójára már rámutattam s ez az egyik eszköz* amellyel az exporttevékenységet buzdíthatjuk. Egy másik eszköz, amellyel segíteni lehet az exportot, az exportáru forgfalmialdlójának 1 visszatérítése. Erre nézve van egy listánk, amely ezidőszerint 182 cikkből áll s most ujabb 40 cikkre akarjuk kiterjeszteni. A pónzügyministeriumnál még bizonyos nehézségek vannak, azonban azt hiszem, ezek inkább a részleteken múlnak. A forgalmiadó-megtérités rendszerét az export érdekében a magunk részéről lehetőleg pártolni kivánjuk. A harmadik rendelkezésre álló eszköz az exporthitel biztosításának súlyos kérdése. Ez ma több más külső államban is meg van —- uj keletű dolog — és mivel az államnak súlyos anyagi megterheltetóséről volna szó, kellő óvatossággal kell eljárni. Egész külképviseletünket be akarjuk vonni a tapasztalatok gyűjtésébe ós ezen az alapon elindulva akarjuk azokat a tárgyalásokat folytatni a pénzügyminister úrral, amelyek azután itten talán megoldást hozhatnak. Ebben mutatkoznak azok az eszközök, amelyeket az állam vehet igénybe. Nekem azonban erős meggyőződésem, hogy ezek magukban véve koránt sem elégségesek. Magának az iparnak ós kereskedelemnek kell elsősorban ama eszközök előteremtésén gondolkoznia, amelyek exportunkat is elősegíthetik. Az ipari vállalatoknál a főeszköz — ezzel mindenki tisztában van — a koncentráció és a termelési metódusok racionalizálása. Ez igy nagyon könnyen kiejtett szó, azonban meg kell gondolni, hogy ez súlyos megrázkódtatásokkal jár ós különösen azzal a veszedelemmel, hogy újra a munkanélküliséget fokozzuk, különösen a középosztálynál. Ennek következtében a kormánynak — amennyire emberileg lehetséges — szüntelenül azon kell gondolkoznia és arról gondoskodnia, hogy lehetőleg uj munkaalkalmakat teremtsen, pártoljon olyan iparokat, amelyek fejlődésképesek, megnövekedhetnek és felszívhatják azt a felesleget, amely a kevésbé életképes vagy túlságos nagy dimenziójú iparok csökkenésénél ós koncentrációjánál jelentkezik. Ez fájdalmas megrázkódtatásokkal fog járni — egyeseket feltétlenül sújtani fog — ha azonban ugy tesszük fel a kérdést: vájjon jobb-e megmaradni a mai állapotnál és megvárni, hogy a külső konkurrencia bennünket kivégezzen, megöljön, vagy pedig idejében követni azokat a példákat, amelyeket a külföldi konkurrencia mutatott ós megoldani a kérdéseket ilyen fájdalmas eszközök alkalmazásával is, akkor azt hiszem, mindenki előtt tiszta, hogy az első és a főcél mégis csak az,, hogy anynyit kell megmenteni, amennyi megmenthető, természetesen olyan metódusokkal, amelyek lehetőleg kíméletesek azokkal a szegény emberekkel szemben, akik exisztenciájukhán veszélyeztetve vannak. A kereskedelemnél talán nem áll a kérdés. A kereskedelem azonban határozottan válságos helyzetben van s ón megint azt mondom, hogy rövidlátás volna, ha nem sietnénk ott segítségére, ahol az lehetséges. Nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról sohasem, hogy hiába a produkció, ha nem áll rendelkezésre egy jól megszervezett kereskedelem, amely ezt a produkciót forgalomba hozza (Ugy van jabbfelől és a középen.) és azt hiszem, hogy ezt a kereskedelmet állami intézkedésekkel helyettesíteni sohasem lehet. Lehetnek egyes vonatkozások, ahol talán állami beavatkozással bizonyos kérdéseket megoldhatunk, az én szent meggyőződésem azonban az, hogy a tulajdonképeni forgalmat mégis csak a hivatásos kereskedelem bonyolítja le (Ugy van.' a jobboldalon és a középen.) és ezt minden eszközzel támogatni kell, semmiesetre sem szabad azonban vele szemben ellenséges hangulatot mutatni, mert hiszen ezzel magunk alatt vágjuk a fát. Azt hiszem, ezeknek az elveknek megvalósításával lépésről-lépésre előrehaladni^ tudunk. A gyógyulás proeeszusa lassú és fájdalmas processzus; nem szabad elveszítenünk azt a bizalmat, hogy végeredményben mégis csak nemzetünk gyógyulásához fog vezetni és egy ilyen kis kavics az a szerződés, amelyet "most itt letettünk a Ház asztalára és én kérem annak elfogadását. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni! Berki Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, az 1., 2. és 3. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk s annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni.
