Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának 5 győzni arról, hogy az a politika, amelyet eddig csináltak, — elsősorban a közgazdasági politikát értem — tarthatatlan. Egyébként a szerződést elfogadom és csak elismeréssel lehetünk Franciaország iránt, amely tiz- és tízezer munkástársunknak munkát és kenyeret adott akikor, amikor idehaza az országban épen a rossz gazdasági viszonyok éts a rossz gazdasági politika következtében munkát és keresetet nem találtak. A javaslatot — mint mondom. — elfogadom. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak azokra a felszólalásokra, amelyek a francia szerződéssel kapcsolatosan — elismerem — objektív hangon, ha talán nem is egészen mentesen tévedésektől, elhangzottak Legelőször is Malasits Géza igen t. képviselő urnák csak annyit akarnék felelni, hogy az, mintha az első francia szerződés a frankper hatása alatt jött volna létre, kalendáriumi tévedésen alapszik, mert a szerződési tárgyalások augusztusban folytak s a frankper sokkal későbben, azt hiszem, januárban pattant ki, úgyhogy ezek között okozati összefüggés nem volt. Hogy az a szerződés nem felelt meg a követelményeknek, azzal mindenki tisztában van, ezt azonban a kifejtettek után a frankperrel kapcsolatba hozni igazán nem lehet. A képviselő ur is elismeri, hogy ez a pótszerződés, amelyet most kötöttünk, lényeges javulást idéz elő s ez a legjobb elismerés azok számára, akik ezeket a tárgyalásokat vezették. nekem azonban állást kell foglalnom az ellen, amit ő Magyarország agrár jellegéről és arról mondott, hogy itt az a tendencia volna, hogy az ipart elnyomjuk. Állást kell foglalnom ez ellen, annak ellenére, hogy nem én vagyok hivatva az agrár érdekek képviseletére. Bizonyos dolog, — és ez az egész világon igy van — hogy amikor a szerződési tárgyalá- j sok folyamán ellentétek merülnek fel a csoportok között, akkor ezeket természetesen vita és kritika tárgyává teszik. Nekem azonban egyetlenegy alkalmam sem volt ebben a Házban, amikor arról győződtem volna meg, hogy itt, különösen a párt egész tömegéből, iparellenes ihangulat bontakozott ki. (Ugy van.[ a jobboldalon.) Vannak egyesek, akik sokallják az ipari vámokat, akik az egész rendszerrel nincsenek megelégedve, ezek azonban sporadikus -jelenségek. Végeredményben azt kell konstatálnom, hogy valahányszor az a tétel hangzott el, hogy ennek a két termelési faktornak egymással összhangban kell eljárnia, különösen kereskedelmi szerződések tárgyalásakor, ez az eszme mindig általános helyeslésre talált, sőt nemcsak helyeslésre talált, hanem volt konkrét kijegecesedése is ennek a gondolatnak, mert a mostani külügyminister ur, minden hivatalos formától mentesen, egy vámbizottságot hivott össze, amely magában foglalja mindkét csoport képviselőit, s ennek a vámbizottságnak keretén belül folynak le azok a megbeszélések, amelyek az eszmék tisztulására vezetnek, s végeredményben kivétel nélkül oly megállapodásokat eredíményeztek, amelyek a két termelési faktor érdekeinek kiegyensúlyozásában nyilvánultak meg. (Helyeslés a középen.) . ülése 1927 május 20-á% pénteken. 24:7 Nagyon rövidlátó politika is volna az az agrárpolitika, amely megfosztja magát attól a fegyvertől, amelyet az ipar nyújt neki. Hogy azután bizonyos túlzásokat a vámvédelemben kritika tárgyává tesznek, ezen elvégre nincs mit csodálkozni. A fődolog az, — és ez eddig kivétel nélkül meg is nyilvánult, — hogy amikor szerződési tárgyalások elé megyünk, lehetőleg egységesen kialakult vélemény álljon azok mögött, akik a nehéz tárgyalásokat vezetik. (Ugy van! a jobboldalon.) Temple igen t. barátom nagyon figyelemreméltó felszólalásában némileg szintén azt hangsúlyozta, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeket jobban előtérbe kell tolni, mint ez talán a nagy többség felfogása szerint szükséges volna. Én osztozom az ő nézetében. Meg vagyok győződve róla. hogy a mi agrár produkciónknak leghathatósabb kiegészítése egy egészséges ipar és egészséges kereskedelem, (Úgy van! a jobboldalon.) mert ez védelmet nyújt kifelé túlkapások ellen és ez az a szerv, amely hivatva van a gazdasági vérkeringést f entartaini. Azt hiszem, hogy minden intézkedés, amely ennek a két faktornak megerősítésére való, nemcsak a kereskedők ós iparosok, hanem az agráriusok körében is mindig kedvező visszhangra fog találni. Nagyon súlyos kérdést vetett fel az igen t. képviselő ur az export kérdés felgöngyölítésé vel. Én ezt a kérdést talán egy kissé tágasabb szempontból nézem. Először is konstatálnom kell, hogy a háború utáni állapot, amikor még nem voltak szerződéseink, amikor kiviteli tilalmakkal ÓS' kontingentálás okkal dolgoztunk, tarthatatlan állapottá vált. Az első lépés, amelyet ennek megszüntetésére és a kereskedelmi szerződési tárgyalások megindítására logice meg kellett tenni, ez az autonóm vámtarifa megvalósítása volt. Ezt sokszor kritika tárgyává tették, vannak is kifogásolható pontok, de nem szabad elfelejteni, hogy mégis ez volt a legelső alap éspedig olyan alap. amely a kereskedelmi szerződések tárgyalásakor mindenkor nagyon kedvező hatással volt az eredményre. Midőn a kereskedelmi szerződésnek olyan tömege áll előttünk, mint aminőt most fogunk tárgyalni. — ha jelentőségük számszerűen nem is túlságosan nagy — akkor is legelőször tisztába kell jönnünk azzal, hogy vájjon ezekre a szerződésekre elvileg szükség van-e? Azt hiszem, erre az összes eddig tett tapasztalatok Után csak igennel lehet felelni. A szerződósnélküli alapot — elismerem

1 — bizonyos lehetőségeket nyújt egyes konjunkturális üzletekben, hogy azonban racionális forgalom induljon meg, ahhoz bizonyos stabilitás kell és ennek a stabilitásnak megteremtésére valók a kereskedelmi szerződések, (Ugy van! Ugy van!) úgyhogy azoknak szükségessége elvileg egészen világos mindenki előtt, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik. Jött azután a másik rész, — amely elvégre döntő, — a részletek letárgyalása. Ameddig világ lesz és ameddig ilyen tárgyalások lesznek, soha ez más formában nem nyilatkozhat meg, mint a legaprólékosabb részletekre menő alkudozásokban!. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt az alkudozók hidegvérű szivósságán múlik és azon az alátámasztásom, amit a gazdasági Hinterlandban kaipnak. A legnagyobb megnyugvással állithatom, hogy a mi tárgyalóink a személyi kvalitásokkal teljes mértékben birtak. Hihetetlen munkát végeztek az elmúlt években és nekem innen mindlig csak azt a kérést kell az egész közvélemény elé terjesz36*