Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának 5 győzni arról, hogy az a politika, amelyet eddig csináltak, — elsősorban a közgazdasági politi­kát értem — tarthatatlan. Egyébként a szerződést elfogadom és csak elismeréssel lehetünk Franciaország iránt, amely tiz- és tízezer munkástársunknak mun­kát és kenyeret adott akikor, amikor idehaza az országban épen a rossz gazdasági viszonyok éts a rossz gazdasági politika következtében munkát és keresetet nem találtak. A javasla­tot — mint mondom. — elfogadom. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Kér­dem, kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis­ter: Igen t. Képviselőház! Méltóztassék meg­engedni, hogy egészen röviden reflektáljak azokra a felszólalásokra, amelyek a francia szerződéssel kapcsolatosan — elismerem — ob­jektív hangon, ha talán nem is egészen mente­sen tévedésektől, elhangzottak Legelőször is Malasits Géza igen t. képvi­selő urnák csak annyit akarnék felelni, hogy az, mintha az első francia szerződés a frank­per hatása alatt jött volna létre, kalendáriumi tévedésen alapszik, mert a szerződési tárgyalá­sok augusztusban folytak s a frankper sokkal későbben, azt hiszem, januárban pattant ki, úgyhogy ezek között okozati összefüggés nem volt. Hogy az a szerződés nem felelt meg a kö­vetelményeknek, azzal mindenki tisztában van, ezt azonban a kifejtettek után a frankperrel kapcsolatba hozni igazán nem lehet. A képviselő ur is elismeri, hogy ez a pót­szerződés, amelyet most kötöttünk, lényeges javulást idéz elő s ez a legjobb elismerés azok számára, akik ezeket a tárgyalásokat vezették. nekem azonban állást kell foglalnom az ellen, amit ő Magyarország agrár jellegéről és arról mondott, hogy itt az a tendencia volna, hogy az ipart elnyomjuk. Állást kell foglalnom ez ellen, annak ellenére, hogy nem én vagyok hivatva az agrár érdekek képviseletére. Bizonyos dolog, — és ez az egész világon igy van — hogy amikor a szerződési tárgyalá- j sok folyamán ellentétek merülnek fel a cso­portok között, akkor ezeket természetesen vita és kritika tárgyává teszik. Nekem azonban egyetlenegy alkalmam sem volt ebben a Ház­ban, amikor arról győződtem volna meg, hogy itt, különösen a párt egész tömegéből, ipar­ellenes ihangulat bontakozott ki. (Ugy van.[ a jobboldalon.) Vannak egyesek, akik sokallják az ipari vámokat, akik az egész rendszerrel nincsenek megelégedve, ezek azonban sporadi­kus -jelenségek. Végeredményben azt kell konstatálnom, hogy valahányszor az a tétel hangzott el, hogy ennek a két termelési fak­tornak egymással összhangban kell eljárnia, különösen kereskedelmi szerződések tárgyalá­sakor, ez az eszme mindig általános helyes­lésre talált, sőt nemcsak helyeslésre talált, ha­nem volt konkrét kijegecesedése is ennek a gondolatnak, mert a mostani külügyminister ur, minden hivatalos formától mentesen, egy vám­bizottságot hivott össze, amely magában fog­lalja mindkét csoport képviselőit, s ennek a vámbizottságnak keretén belül folynak le azok a megbeszélések, amelyek az eszmék tisztulá­sára vezetnek, s végeredményben kivétel nél­kül oly megállapodásokat eredíményeztek, amelyek a két termelési faktor érdekeinek kiegyensúlyozásában nyilvánultak meg. (He­lyeslés a középen.) . ülése 1927 május 20-á% pénteken. 24:7 Nagyon rövidlátó politika is volna az az agrárpolitika, amely megfosztja magát attól a fegyvertől, amelyet az ipar nyújt neki. Hogy azután bizonyos túlzásokat a vámvédelemben kritika tárgyává tesznek, ezen elvégre nincs mit csodálkozni. A fődolog az, — és ez eddig kivétel nélkül meg is nyilvánult, — hogy ami­kor szerződési tárgyalások elé megyünk, lehe­tőleg egységesen kialakult vélemény álljon azok mögött, akik a nehéz tárgyalásokat veze­tik. (Ugy van! a jobboldalon.) Temple igen t. barátom nagyon figyelemre­méltó felszólalásában némileg szintén azt hangsúlyozta, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeket jobban előtérbe kell tolni, mint ez talán a nagy többség felfogása szerint szüksé­ges volna. Én osztozom az ő nézetében. Meg vagyok győződve róla. hogy a mi agrár pro­dukciónknak leghathatósabb kiegészítése egy egészséges ipar és egészséges kereskedelem, (Úgy van! a jobboldalon.) mert ez védelmet nyújt kifelé túlkapások ellen és ez az a szerv, amely hivatva van a gazdasági vérkeringést f entartaini. Azt hiszem, hogy minden intézke­dés, amely ennek a két faktornak megerősíté­sére való, nemcsak a kereskedők ós iparosok, hanem az agráriusok körében is mindig ked­vező visszhangra fog találni. Nagyon súlyos kérdést vetett fel az igen t. képviselő ur az export kérdés felgöngyölítésé ­vel. Én ezt a kérdést talán egy kissé tágasabb szempontból nézem. Először is konstatálnom kell, hogy a háború utáni állapot, amikor még nem voltak szerződéseink, amikor kiviteli tilal­makkal ÓS' kontingentálás okkal dolgoztunk, tarthatatlan állapottá vált. Az első lépés, ame­lyet ennek megszüntetésére és a kereskedelmi szerződési tárgyalások megindítására logice meg kellett tenni, ez az autonóm vámtarifa megvalósítása volt. Ezt sokszor kritika tár­gyává tették, vannak is kifogásolható pontok, de nem szabad elfelejteni, hogy mégis ez volt a legelső alap éspedig olyan alap. amely a keres­kedelmi szerződések tárgyalásakor mindenkor nagyon kedvező hatással volt az eredményre. Midőn a kereskedelmi szerződésnek olyan tömege áll előttünk, mint aminőt most fogunk tárgyalni. — ha jelentőségük számszerűen nem is túlságosan nagy — akkor is legelőször tisz­tába kell jönnünk azzal, hogy vájjon ezekre a szerződésekre elvileg szükség van-e? Azt hiszem, erre az összes eddig tett tapasztalatok Után csak igennel lehet felelni. A szerződós­nélküli alapot — elismerem 1 — bizonyos lehető­ségeket nyújt egyes konjunkturális üzletek­ben, hogy azonban racionális forgalom indul­jon meg, ahhoz bizonyos stabilitás kell és en­nek a stabilitásnak megteremtésére valók a kereskedelmi szerződések, (Ugy van! Ugy van!) úgyhogy azoknak szükségessége elvileg egészen világos mindenki előtt, aki ilyen kér­désekkel foglalkozik. Jött azután a másik rész, — amely elvégre döntő, — a részletek letárgyalása. Ameddig világ lesz és ameddig ilyen tárgyalások lesz­nek, soha ez más formában nem nyilatkozhat meg, mint a legaprólékosabb részletekre menő al­kudozásokban!. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon.) Itt az alkudozók hidegvérű szivósságán múlik és azon az alátámasztásom, amit a gaz­dasági Hinterlandban kaipnak. A legnagyobb megnyugvással állithatom, hogy a mi tár­gyalóink a személyi kvalitásokkal teljes mérték­ben birtak. Hihetetlen munkát végeztek az el­múlt években és nekem innen mindlig csak azt a kérést kell az egész közvélemény elé terjesz­36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom