Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

24ő Az országgyűlés képviselőházának tátik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926 : V. tc.-be iktatott kereskedelmi egyezményhez 1926. évi december hó 18-án kötött pótegyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Malasits Géza képviselő ur, aki beszédének elmondására tegnapi , ülésünkön halasztást kapott. Malasits Géza: T. Képviselőház! Annak előrebocsátása mellett, hogy a javaslatot elfogadom, néhány kritikai megjegyzést kivánok tenni. Elsősorban is előttem szólott t. képviselőtársam már a tegnapi napon rámutatott arra, hogy az első szerződés, amelyet Magyarország önállósága idejében kötöttünk Franciaországgal, a magyar iparra ós a magyar kereskedelemre meglehetősen hátrányos volt. Különösen hátrányos volt a munkásosztályra, amennyiben a Franciaországból behozott áruk következtében a munkaviszonyok itt meglehetősen megromlottak. A munkaviszonyok akkor sem voltak valami nagyon jók és ezeket a meglehetősen romlott munkaviszonyokat a francia szerződés még inkább rontotta. Annak, hogy a szerződós nem volt megfelelő, nem sok okát tudom, mást, mint azt, hogy a frank-ügy tárgyalása idejében kellett azt a szerződést megkötnünk ós akkor a kormány, természetesen Franciaországgal szemben udvarias akarván Lenni, ki akarta békiteni a haragvó franciákat és igy jött létre az a szerződós, amely — mint mondottam — a magyar iparnak meglehetősen súlyos károsodásával járt. A pótszerződés már valamivel megfelelőbb volt és az első szerződésnél tapasztalt hibákat nagyrészt kiküszöbölte. Itt meg kell említenem, hogy amellett, hogy ez a szerződés elsősorban a magyar munkásosztályt sújtotta, nem volt okunk rezonálni ellene, mert meg kell állapitanom, hogy Franciaország volt úgyszólván az egyetlen velünk szembenálló állam, amely az összeomlás után nagyobb számban engedett be magyar munkásokat és azokat Franciaországban foglalkoztatta. Sem Angolország, sem Olaszország részéről ekkora előzékenységet nem tapasztaltunk, sőt még a velünk, a háború alatt szövetségben állott Ausztria és Németország sem fcanusitott akkora előzékenységet, mint Franciaország. Franciaország tizezerszámra engedett be magyar munkásokat, akik ott háborítatlanul dolgoztak, sőt dolgoznak még ma is. A frank-affér kipattanása idején voltak ugyan valamelyes ellentétek Franciaországgal is, volt magyarellenes hangulat, ez azonban hamar elmúlt és ebből kifolyólag egyetlen magyar munkásnak sem történt bántódása. Amikor a Poincaré-kormány idején a frank megerősödött, átmenetileg szintén munkapangás volt ós meglehetősen sok idegen munkást távolítottak el Franciaországból, de a magyar munkások akkor is háborítatlanul ott maradtak. Aki akart, hazajött, aki nem akart, ottmaradt ós ezek ma is háborítatlanul dolgoznak Franciaországban. Ez a tény arra indit engem, hogy elismeréssel legyek. Franciaország iránt és ha a szerződés akkoriban nem is volt olyan megfelelő, mint amilyennek mi szerettük volna, ez a körül51. ülése 1927 május 20-á% pénteken. meny természetesen valamennyire enyhíti annak a szerződésnek hatásait. Mondott azonban igen t. előttem szólott képviselőtársam olyat is, amire nekem is válaszolnom kell. Mindenekelőtt azt említem^ amit a sajtóra vonatkozólag mondott. Igaza van igen t. Temple képviselő urnák: a sajtó ma túlnyomó részbein olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek nem viszik előre Magyarország ipari és kereskedelmi életét. Erről azonban nem a sajtó tehet, hanem a beteg közvélemény, a beteg közállapotok. A sajtó végül is tükre az ország beiállapotának és hiába akarnánk erőszakolni egy lapot, hogy olyan dolgokat írjon Magyarországról, amelyek kedvező színben tüntetik fel a külföldön, ameddig itt olyan események történnek, mint a közelmúltban történtek, — értem alatta a klinikali vesztegetési botrányt ós egyéb ilyen dolgokat — addig a sajtónak ez a munkája természetesen mindig meddő lesz. Igaza van az igen t. képviselő urnák abban is, hogy törekednie kellene valahogy a kormánynak, hogy az ipart OS n kereskedelmet olyan állapotba hozza, hogy valamelyes nagyobb kereskedelmi forgalmat érjünk el. Ezt mi már egynéhányszor mondottuk. Sajnos azonban, a kormány és a mögötte ülő többség agrárius összetételű és bizonyos dolog, hogy akiknek a politikai hatalom kezükben van, azok azt igyekeznek a maguk gazdasági javára kihasználni. Minthogy ma Magyarországon agráriusok, kezében van a politikai hatalom, ennélfogva természetes, hogy az agráriusok igyekeznek ezt a politikai hatalmat a maguk gazdasági előnyére kihasználni. Itt minden, ami egyáltalán történik, az agrártizimus érdekében történik; akár az adózást nézzük, akár az egyes termelőágaknak pénzsegéllyel való előmozdítását: minden az agrárizmus érdekében történik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az agrárak meg azt mondják, hogy nem!) Az agrároknak: az-egész világon mindenütt megvan az a jó tulajdonságuk, hogy nagyszerűen tudnak sirni. (Borbély-Maczky Emil: Sajnos, van rá okuk!) Ha megnézzük azokat a harcokat, amelyek az agrárizrnus és az indusztrializmus között Bismarck idejében' ós az azt követő időben lezajlottak, akkor is azt találjuk, hogy a hatalmas német földbirtokos-osztály nagyszerűen tudott sirni ós igen szép és komoly vámtarifális eredményeket tudott a maga javára kicsikarni Itt ugyanaz a helyzet. Ameddig tehát ez az állapot meg nem változik, ameddig a városi polgárságnak, az iparnak és kereskedelemnek,* a munkásosztálynak ebben az országgyűlésben nagyobb befolyása nem lesz, addig azok az igazán szép és okos szólamok, amelyeket' az előttem szólott t. képviselő ur mondott, haszontalanok lesznek. Hiába magyarázzuk itt, hogy mennél jobban süllyed le ez az ország szimpla agrárországgá, annál nehezebben fogja tudni eltartani azt a rengeteg intellektuelt, akit az egyetemek évenként' öntenek magukból; fhiába magyarázzuk, hogy egy agrárország nem bir meg akkora közigazgatási apparátust, mint amekkora ma Magyarországon van; hiába magyarázzuk, hogy egy .agrárállam nem birja meg azt a rengeteg kulturális ejs egyházi terhet, amelyet viselnie kell, mert egy egyszerű kis parasztállam nagyon kevés ilyen terhet bir meg. (Mozgús.) Mindaddig, amig a tények meg nem fogják győzni az uralkodó agrártársadalmat jelenlegi politikájának helytelenségéről, hiábavaló dolog itt beszólni. Közismert, hogy az agrárius társadalmat szavakkal meggyőzni nem lehet. Ezeket az urakat majd a tények fogják meg-