Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-49

Í9ö Áz országgyűlés képviselőházánál Gyömörey István: A nép jó; esak nem szabad a népet félrevezetni. U

1 ábián Béla: Jó lett volna ezt mondani 1920-ban is!) Én foglalkoztam vele sokkal intenzivebben épen azért, hogy a romboló hatást kiküszöböljem és nyugodtan rá merek mutatni épen az adózás terén ezekre az eredményekre, amelyeket én a nagykanizsai járásban elértem. Nem ismerem annak az esetnek a részleteit, hogy a sándorházi szegény emberek nem akartak vagy nem tudtak fizetni, nem tudom. De nem egészen ugy lesz a dolog! Mert az a szegény földmunkás, amely a szómszádba jár munkáért, nem adóalany, arra adó kivetve nincs. Régi tapasztalatom, hogy nem a szegény emberek nem fizetik meg az adójukat, hanem épen a jómódúak, akik azt a legjobban megtehetnék. (Ügy van! jobbfelol.) Itt vannak a kimutatásaim 1926-ig, október végéig, amig működtem. Ha előveszem a legszegényebb községeket, ahol a legszegényebb emberek laknak, azt látom, hogy például Hosszúvölgy községben október 30-áig 86%-ban folyt be az 1925-ös hátralék és az 1926-os kivetés. Ott van Obornok kisközség, ahol 81%, ott van Eszternyeg község, ahol 71%, és Bajcsa, ahol 64% folyt be. Nem áll tehát az* hogy tudnak adót fizetni, de nem akarnak. (Rothenstein Mór: Ilyent még a minister sem mond!) Itt kénytelen vagyok megint rátérni az adóztatásnál arra a témára, amelyet előbbi felszólalásomban megpenditettem, amellyel a t. pénzügyminister ur nem egészen ért egyet. Azért óhajtottam és azért gondoltam a közigazgatást — mint az előbb emiitettem — bevonni ezekbe a munkálaokba, mert a néphez közelebb áll a járás főszolgabirája, az ismeri legjobban a viszonyokat. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Vannak egyes rendelkezések a 600/1927-es rendeletben, amelyeknek hiányait alkalmam volt a múltban tapasztalni. Én elrendeltem annak idején, hogy amikor az egyes felek adófizetési halasztást kérnek, a jegyző mielőtt beküldi véleményét az adóhivatalhoz, a főszolgabíróhoz küldje be az ügyet és igy megakadályoztam nem egy esetben, hogy a pénzügyi hatóságok adófizetési halasztást adjanak. Nem egy eset volt járásomban, hogy amikor az illető, akinek még 1925-ös hátraléka is volt és aki az 1926-os kivetésből sem fizetett be semmit, egy részvénytársaság majorizálását akarta elérni és arra kötötte le a pénzét. Vagy volt olyan eset, hogy egy másik idefönn töltötte legtöbb idejét és költötte jövedelmét, de adót nem fizetett. Az a főszolgabíró, aki ott él a nép között, az, tudja, hogy mit bir el az a nép, hol kell segíteni, hol lehet segíteni, hol kell azonban erélyesen felllépni. (Gr. Teleki Tibor: A nagybérlők a kényszer kölcsönt megfizették ott?) A kényszerkölcsönöknél azt hiszem, 1926-ban az én járásomban csak egyes tételek voltak hátra, (Fábián Béla: Még most is végrehajtanak kényszerkölcsönök miatt! — Egy hang jobbfelol: Micsoda privilégiumuk van ezeknek, hogy ne fizessenek, amikor a többiek fizettek? — Fábián Béla: Árvereltek kisembereket kényszerkölcsön miatt! —Zaj. Elnök csenget.) Gyömörey István: Az indított engem előbbi felszólalásomra is, hogy annak a főszolgabírónak, aki fegyelmi hatósága a végrehajtó jegyzőnek, tisztában kell lennie azzal, annak tudnia kell azt, akár be van vonva, akár nincs, az adómunkálatoknál, hogy az adómunkálatok az egyes községekben hogy folynak, hogyan állnak a behajtások, mert hiszen ő a fegyelmi hatóság és a jegyző munkájának háromnegyed részét az adókezelés veszi igénybe. De épen itt, ; 49. ülése 1927 május 18-án, szerdán. az adóvégrehajtásoknál, fontos megint a főszolgabíró szerepe, mert hiszen a fennálló rendelkezések értelmében a végrehajtást a községi- vagy körjegyző ós az elöljáróság ejti meg. Természetes, hogy a forradalmat követő időkben nem egy jegyző volt, aki nem volt hajlandó ezeket a végrehajtásokat teljesíteni, aki állami végrehajtókat kért. És ott, ahol az állami végrehajtót az illető jegyző esetleg megkapta, bizony fordultak elő esetek, hogy az állami végrehajtó nem ismerve a viszonyokat, nem ismerve az egyes egyének gazdasági helyzetét, túl lőtt a célon. Az állami végrehajtó meg van bizva, ő neki régre kell hajtania megbízatását; neki nincs is módjában mérlegelni, hogy hol szabad és hol lehet könnyítéseket eszközölni. Természetesen egy megtakarítás is állna elő itt, mert hiszen ezek az állami végrehajtók pénzbe kerülnek, ők végzik azt, amit a jegyzőnek kell végeznie. Épen azért szólaltam fel ennél a címnél, de amennyiben az igen t. pénzügyminister ur ugy látja, hogy jobb a közigazgatási hatóságot kihagyni, nekem ez ellen nincs kifogásom. A jlövő fogj aj megmutatni, melyik rendszer válik be jobban: ha az a főbíró, aki teljesen ismeri az embereket és ismeri a járás viszonyait, résztvesz ebben vagy ha az kinn marad és olyan hatóságok végzik az egészet, amelyek távol vannak attól a néptől, távol vannak attól a járástól. A rovatot elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólani nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni? (Bud János pénzügyminister: Nem kívánok!) A minister ur nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóin. A rovatot meg nem támadták s igy azt elfogadottnak jelentem ki. Kövekezik: Bevétel, első rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Földadó: 39,000.000 pengő.« — Szabóky Jenő! Szabóky Jenő: T. Ház! Ennél a^ rovatnál, amely a földadó számszerű összegét tartalmazza, legyen szabad szót emelnem egy olyan kérdésben, amely a földadóval a lehető legszorosabb összeköttetésben áll. Ez az adóvisszatérítések kérdése. Ez a kérdés sokkal fontösabb, mint amilyennek az első pillanatra látszik, mert hiszen csonka országunkban e kérdésben több, mint 4 millió katasztrális föld tulajdonosa van érdekelve, akik körülbelül 50 vizitársulatba vannak tömörülve. Köztudomású, hogy a fennálló törvények értelmében az ármentesitést, a lecsapolási és belvizrendezési műveleteket az érdekelt birtokosok hajtják véigre tisztán a maguk költségén, úgyhogy az alapbefektetési költségek és a fentartási költségek egyaránt őket terhelik. Ezekkel a költségekkel szemben a régi törvényhozás is bizonyos kedvezményeket adott: ideiglenes kedvezményeket és állandó jellegű kedvezményeket. Az ideiglenes kedvezményeik közé tartozott az ideglenes adómentesség, a kataszteri tiszta jövedelemnek ideiglenes változhatatlansága, az állandó jellegű kedvezmények közé tartozott a különös gazdasági költségek figyelemb e vétele. Ezeket az intézkedéseket több törvény szabályozza, úgymint az 1875 : VII. te, az 1881. évi XIII. te. és az 1885 : XXIII. te. A különös gazdasági költségek betudására vonatkozólag pedig az, 1881: XLII. te. intézkedik, amely kimondja, hogy ezeknek a költségeknek betudása a kataszteri tiszta jövedelemből való egyszerű