Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
'Áz országgyűlés képviselőházának megvan a lehetőség, fokozatosan; kell közeledni ahhoz, hogy legalább a háború előtti helyzetet érjük el, s ha lehet, ennél is tovább menjünk és tovább javitsuk a helyzetet. Ezen az alapon voltam és vagyok ma is, de semmiféle más alapon á kérdéshez hozzányúlni nem vagyok hajlandó és nem is fogok hozzányúlni. (Homonnay Tivadar: Én sem az indexszám alapján akarom a kérdést megoldani, csak a vásárlóképességet bizonyítottam f be ezzel ! Eszem ágában sincs az indexszám alapján állani!) Bocsánatot kérek, képviselőtársam, ne játszunk ezzel a vásárlóképességgel, mert a vásárlóképességet sem a teóriában, sem a gyakorlatban még sohasem állapították meg, úgyhogy incidentaliter egy adott időpontra, egy félévre vágy egy évre vonatkoztatták volna. A pénz vásárlóképessége hosszas folyamat eredménye, igen hosszú idő alatt alakul ki. Hogy hogyan alakul egy adott időszakban az ár, az a termelésre ható erőktől és tényezőktől függ. Ha ebből a szempontból nézem a dolgot, egyet konstatálhatok: tényleg, ha az egész világot veszem, akkor azt látjuk, hogy a pénz vásárlóképessége Amerikától kezdve mindenütt esett, de viszont ha megfordítjuk a dolgot, láthatjuk, menyire engem igazol az élet. Tessék a világháború utáni éveket venni, amikor 180—200-ra is felment a pénz értékcsökkenése és tessék ezt alapul véve megtenni az, összeliasonlitásokat a mai viszonyokkal, akkor méltóztatik majd látni, hogy már kezd bizonyos állandóság érvényesülni a világpiacon. Nem az jelenti egy adott terület pénzértékének vásárlóképessógét, hogy hónapról-hónapra hogyan változnak az árak, hanem az, hogy ebben a tekintetben milyen állandóság jelentkezik. Miért volt jobb az 1925. évi Nagyon egyszerű a magyarázat: mert nagyszerű termés volt nálunk és az egész világon. Nálunk hozzájárult ehhez még egy másik tényező is, az — amit még most is siny lenié kell az országnak — hogy a mezőgazdasági cikkek ára nem jutott el arra a színvonalra, (Ugy van! jobb felől. sem nálunk, sem más agrárállamokban, amely megfelelne a világpiac egyébkénti áralakulásának. 1925 — amikor hirtelen az egész vonalon átmentünk a szabad gazdasági rendszerre — volt az első átmeneti év s ebben erőteljesebben érvényesült az a hatás, amely különben világjelenség a mezőgazdasági cikkeknél. E mellett mi az árakkal amúgy is mélyebben álltunk, mint indokolt lett volna. Ma azt a tendenciát látjuk az egész világgazdaságban, _ hogy az ipari és mezőgazdasági cikkek árai jobban kezdenek egymáshoz közeledni. Kell is közeledniök, mert különben olyan krízis állana be a mezőgazdaságban — mindenütt, nemcsak nálunk — amelyet megsinylene a gazdasági élet minden területe. Ezekből kell kiindulni ezeknek a kérdéseknek az elbírálásánál, ami pedig azt illeti, hogy a folyó évben valami áremelkedés mutatkozik, meg kell jegyeznem, hogy mindenütt mutatkozik áremelkedés. Tessék elővenni a Népszövetség által kiadott árstatisztikákat, tessék megnézni bármelyik államot, ezekben mindenütt volt áremelkedés az utóbbi hónapokban. Miért 1 Míert nemcsak nálunk, hanem a világtermelésben is a helyzet kissé rosszabbodott. A múlt évben ugyanis mezőgazdasági terményekben nem volt az a világtermés, amely egyébként szokott lenni. ^ Viszont javulás van az ipari cikkek egy részénél, különösen a textil iáknál. Ezek a körül- • 48. ütése 1927 május 17-én, kedden. 1SS menyek árfluktuációt okoznak. Ha mármost felteszem, hogy az idén jó év következik, akkor mi lesz ennek eredményei Az árak valószínűleg esni fognak. Akkor azonban soha sem fogom magam szembetalálni azzal: estek az árak, tessék leszállítani a fizetéseket. Méltóztassanak tehát óvatosan kezelni ezeket a kérdéseket. (Homonnay Tivadar: Elég óvatosan és objektíven kezeltem!) Most tovább megyek. Tudja igen t. képviselőtársam, hogy a Csehországgal kötött kereskedelmi szerződés milyen hatással lesz az árak alakulásárai Előre láthatólag árcsökkenés lesz a következménye, (Kabók Lajos: Nem lesz olyan veszedelmes az az árcsökkenés!) mert óriási engedményeket kellett tenni épen a textiliáknál és egyéb cikkeknél. Hogy a képviselő uraknak mi a véleményük, ne vegyék rossz néven, nem sértésként mondom, de nem vagyok kíváncsi rá. önök nem hajlandók más véleményt elfogadni s ha nem is tudják megindokolni a maguk véleményét, makacsul és kitartóan ragaszkodnak hozzá. (Szabó Sándor: A jó intézkedést sem fogadják el. — Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Esztergályos János: Egy minister, aki nem kíváncsi az ellenzék véleményére!) Ismétlem csak azt mondhatom: ha az eredmények azt fogják mutatni, hogy az adócsökkentő javaslat elenére megvan a budgek ben a lehetőség arra, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy a tisztviselők helyzetén javítsunk, ezt meg fogjuk tenni. A kormánynak ez olyan ígérete volt, amelyet feltételekhez kötött és amelyet be fog váltani. A nyugdíjasok tekintetében is tettünk ígéretet. Azt hiszem, aki tárgyilagosan gondolkozik nem is fog többet kívánni, mint amenynyit ígértünk. Generálisan nem tudom a kérdést megoldani, mert egy országtól, amely a maga megcsonkitottságában négyszeri annyi nyugdíjterhet visel, mint kellene viselnie, (Ügy van! jobbfelől.) nem lehet azt kívánni, hogy olyan követeléseket elégítsen ki, mintha minden rendben volna. A 1 , lehetőségek adva vannak, azok határain belül kell mozogni és ott kell keresni a megoldást. Hogy mire célozok, azt megmondom: a nyugdíjasok legmagasabb korosztályára nézve tervezünk bizonyos intézkedéseket. Nincs kizárva, hogy az erre vonatkozó rendelkezéseket — bár most még nincsenek bevéve az appropriációs javaslatba, a tárgyalások folyamán oda esetleg még bele tudjuk venni. De ha ezt nem tehetnénk, azt hiszem, akkor is rövid időn belül a Ház elé kerül a kérdés. (Esztergályos János: Sértegetni, azt tud a minister ur!) Nem sértegettem. (Patay Tibor: Előre mondta! — Rothenstein Mór: IMiért kell azt előre megjegyezni! — Zaj.) Engedelmet kérek, én — mondhatni — tudományos alapon beszéltem, amint általában ritka esetekben szoktam politikát belevinni a beszédeimbe. (Esztergályos János: Még sem szabad ilyet mondani!) Én fejtegetéseimben az árkérdésre alludáltam s ezzel szemben önök kifogást emeltek, holott az adataimat nem én állapítom meg és nem ön állapítja meg, hanem más állapítja meg tárgyi alapon. A képviselő ur mégis azt vágja a fejemhez, hogy nem áll ez a tétel. Én végeredményében csak azt tudom, hogy 160-ról az indexszám leesett 127-re. Ez ténykérdés, amelyet senki sem cáfolhat meg. Akkor pedig ne tessék azt kiáltani a ministernek, hogy ez nem áll. (Esztergályos János: A minister sem mondhatja, hogy nem ki-
