Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

186 'Az országgyűlés képviselőházának váncsi az ellenzék véleményére! Nekünk jogunk van bírálatot mondani! Néni lehet az ellenzéket igy kezelni! — Zaj.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat figyelmeztetem, hogy annak megbirálása,hogy a Ház egyik tagja sértőleg nyilatkozott-e a másikkal szemben, kizárólag az elnök hatáskörébe tartozik. A pénzügyminister ur nyilatkozatát oly bevezetéssel látta el, amely annak sértő voltát eleve kizárta. Ennélfogva rendreutasításnak helye nincs. (Rothenstein Mór: Épen azzal tette magát gyanússá! — Zaj és derültség.) Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szabóky Jenő: Mikor Móric megállapít! — Rothenstein Mór: Már megint! Vigyázzon! Kikérem magamnak! — Griger Miklós: A miniszter köteles meghallgatni, de nem köteles -respektálni!) Bud János pénzügyminister: Hogy bebizonyítsam, hogy meg szoktam hallgatni a t. túloldalt is, foglalkozni kívánok Kabók Lajos képviselő ur felszólalásával. A képviselő ur három kérdést érintett felszólalásában, az egyik a keresetiadó befizetésével kapcsolatos, a másik a diósgyőri vasgyár kérdése, a harmadik pedig a pénzverde kérdése. Ami igen t. képviselőtársam felszólalásának első részét illeti, tény az, hogy a keresetiadóról szóló 1922. évi törvényben benne van, hogy lehetőleg megkönnyittessék a keresetiadó •lerovása. Próbálkozások voltak is ebben az irányban és épen abban a formában is, amelyet igen t. képviselőtársaim is iszóvá tettek, tudniillik, hogy nem lehetne-e a keresetiadót bélyegekkel leróni. Sajnos, azonban a megoldás nem volt elfogadható, mert egyrészt községenként más és más bélyegre volna szükség és ez önmagában is roppantul megnehezítené a megoldást, másrészt pedig < a munkásság munkahelyét gyakran változtatja ós ebből nehézségek támadhatnának. (Kabók Lajos: De valahová befizetik a pénzt!) Mégis olyannak tartom ezt a gondolatot, amellyel érdemes foglalkozni és a mlagam részéről nagyon fogok örülni, ha ebben a tekintetben olyan megoldáshoz tudunk jutni, amely valamilyen könynyebbséget jelent. Ami a diósgyőri vasgyár kérdését illeti, már közbeszólás formájában is mondottam azt, hogy abból egy szó sem igaz, hogy a kormány a diósgyőri vasgyárnak akár' eladásával, akár bérbeadásával foglalkozik. Nem erről van szó; hanem csak az történt, hogy a kereskedelemügyi minister ur egy elsőrendű idegen szaktekintélyhez fordult, aki egész menetében megvizsgálja a gyárat abból a szempontból, hogy megjelölje azokat a módokat, amelyekkel az egész üzemet gazdaságosabbá lehetne tenni. A megbizott egy nyugalmazott ember, elsőrendű szaktekintély, tehát semmiféle érdekeltséggel kapcsolatban nincs. Valószinüleg ebből származtak azok a hirek, mintha itt más intézkedéseket célozna a kormány. Azt hiszem ez megnyugtatja igen t. képviselőtársamat. Ami a pénzverdét illeti, azt 'méltóztatott mondani, hogy ott idegen munkások vannak. Menten érdeklődtem a pénzverdénél, hogy mi ebből a tényállás és örömmel állapitottam meg, hogy igen t. képviselőtársam: téved. (Kabók Lajos: Nem tévedek, négy cseh vésnök van ott!) Nem áll, tessék engem megcáfolni, tessék az adatokat rendelkezésemre bocsátani. Mindössze egy egyén van, aki Körmöcbányáról került ide (Griger Miklós: Ismerem személyesen, igen jóravaló ember!) s akiről csak azt 48. ülése Í921? május 17-én, kedden. lehet mondani, hogy elsőrendű ember. Én hé* lyezem a legnagyobb súlyt arra, hogy ahol csak lehet, ne alkalmazzunk mást, mint magyar munkaerőt. Felvetődött még itt a földmérés problémája, szóvátették ennek gyorsitását, ugy ellenzéki, mint kormánypárti oldalról. A magam részéről ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozom és remélem, hogy ezt a kérdést jelentékenyen előre tudjuk vinni. Pár szóval válaszolni kivánok most Gulácsy igen t. képviselőtársamnak a szesztermelés kérdésében elhangzott felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem előre, hogy elég nehéz kérdéssel állunk szemben, amelyet elintézni tulaj donképen évek óta nem tudtunk. Teljesen ugy van a tényállás, ahogy a kérdés fejlődését általában Gulácsy igen t. képviselőtársam előadta. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk, és pedig azt, hogy ennek a kérdésnek rendezése is megváltozott viszonyok között történt és sok egyéb szempontot is mérlegelni kell, mielőtt az ember végleges álláspontot foglalna el. Fel kell tételeznem, hogy ami egy törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, az olyan tény, amit nemigen lehet kétségbevonni. Annak a törvénynek indokolásában pedig, amely ezt a kérdést rendezte, benne van, hogy ennek a kérdésnek szabályozása a két érdekeltség megegyezésével történt. Előre bocsátva, hogy én ma is azon az állásponton vagyok, hogy amennyire csak lehet, a mezőgazdasági szeszfőzdéket előnyben kell részesiteni, meg kell állapitanom, hogy különbséget kell tenni keret és kontingens között. A törvény — igen helyesen — tulajdonképen csak keretet állapit meg és nem kontingenst. A keret azt jelenti, hogy azt túllépni nem szabad, a kontingens pedig csak egyedileg lehet elbírálás tárgya. Ha nézem a törvény intézkedése előtti éveket, meg kell állapitanom, hogy mig a mezőgazdasági szeszfőzdék részére pontosan meg volt állapitva a kontingens, addig a másik oldalon teljesen szabadon éltek a szesz feldolgozásával. A mai helyzet azonban az,, hogy ugy a mezőgazdasági szeszfőzdék, mint az ipari szeszfőzdék tényleg szigorú kerethez kell, hogy alkalmazkodjanak és ezt nem léphetik túl. Végeredményben tehát nem lehet azt mondani, hogy az ipari szeszfőzdéket semmiféle korlátozás nem érte, mert az mégis csak erős korlátozás, hogy a megállapított kereten túl nem termelhetnek. (Patay Tibor: Nem ez a, lényeg!) Igen t. képviselőtársam, ez óriási lényeg, hogy mennyire lényeg, rá fog jönni képviselőtársam. (Mozgás.) Hogy miért történtek ezek az intézkedések? Legyünk ezzel tisztában, valljunk nyiltan szint. Az árkérdés helyes szabályozása érdekében, hogy ne legyen túltermelés. (Ugy van! Ugy van!) Ez volt ennek nyitja, ezért alkották meg a szeszértékesitőt és nagyon jól tették, hogy megalkották. Bárcsak ilyen volna a mezőgazdaság más ágazataiban is az értékesítés kérdésének elintézése. Ez biztosan más áralakulásra vezetne, mint amilyen áralakulást most látunk. Ha szabadon termelhetnének az ipari szeszgyárak, ez azt jelentené, hogy túltermelés állna be és nem lehetne igy tartani az árakat. Természetesen ebből a szempontból kell a kérdést elbírálni. Jogokat azonban elvonni nem lehet. (Patay Tibor: Tőlünk elvonták, kárpótlás nélkül! — Zaj*) A másik szempont a melasz feldolgozása. Ez jórészt csak ipari gyárakban történhetik,