Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

T Áz országgyűlés képviselőházának húzódik, nem intéződik el a fellebbezése. Gróf Ráday Gedeon gondol egy nagyot és meré­szet, jelentkezik és elfogadja a Faksz. tiszte­letbeli elnökségét, bejelentvén, hogy ezért a tisztségért egy fillért nem fogad el tisztelet­díj gyanánt. (Felkiáltások a jobboldalon.- Még ez is baj?) Kérem, csak lassan. Erre, amikor a Faksz. tiszteletbeli elnökségét elfogadja, csoda történik: hirtelen nagy gyorsasággal elintéződik az ő beadványa. Az eredmény az, hogy Ráday Gedeon kartali földbirtokosnak előirányzott és kirótt adójából a pénzügymi­nisteriumban 900 millió koronát leírnak. (Moz­gás és felkiáltások a jobboldalon: Nem is oda tartozik az ügy! Az adófelszólamlási bizott­sághoz tartozik!) Jól van, jól, ezt méltóztassék talán künn a kerületben elmondani, de nem nekem. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt a ke­rületben is tudják!) Ez tény, amit mondok; igy tölrtént. Kérdezem: emíékszik-e még az igen t. pénzügyminister ur arra, hogy szám­talan esetben innen az ellenzéki padokról fel­keresték a minister urat egyes kispolgárok adójának törlése vagy olyanmértékü csökken­tése érdekében, amely megfelel az ő teherbíró képességüknek s vájjon méltóztatott-e aláírni olyan határozatot, amelyben az adócsökkentési vagy törlési kórelmet el nem utasították? Ha nem méltóztatik emlékezni, akkor, méltóztas­sék ezt most tőlem tudomásul venni. (Bud Já­nos pénzügy minister: Azt hiszem, ön emlék­szik rosszabbul!) Számtalan esetben történt ez, t. minister ur, Tömegével hoztam ide a Ház elé azokat az el­utasító határozatokat, amelyekben apró kisem­berek, apró cipészmesterek, apró asztalosmeste­rek, vasasok vagy az ehhez hasonló kisiparo­sok sokallták a rájuk kirótt adót és ahelyett, hogy azt törölték vagy csökkentették volna te­herviselő képességüknek megfelelően, meg­jelent a végrehajtó, elvitték a bútorokat s azok most rothadnak az árverési csarnokba berak­tározva. Hiába futkosnak, hiába szaladgálok ón is utána, nem birom és ők sem bírják elérni, hogy apró kis egyetlen bútorukat és rongyai­kat vissza tudják kapni. Ez jellemzi azt a pénzügyi politikát, amelyet az igen t. minister ni* képvisel és amelyet a minister ur rendület­lenül meg akar védeni. (Szabó Sándor: Az lenne a szép, ha még ő sem védelmezné! — De­rültség.) Legalább is ezt a látszatot iparkodik kelteni a minister urnák a kijelentése, hogy a forgalmiadó még száz évig is meg fog maradni. (Kim Kálmán: Ezt sohasem mondottal) A for­galmiadó kérdéséről már ismételten beszéltem. (Bud János pénzügyminister: Azt mondottam, hogyha minden oldalról olyan sok követeléssel lépnek fel, akkor száz évig sem lesz vége!) A pénzügyminister ur előtt adatokkal igazol­tuk már a forgalmiadó igazságtalanságát, az adatok halmazát hoztuk el ide és felpanaszoltuk a pénzügyi tisztviselők, a forgalmiadóellen-, őrök magatartását és érzéketlenségét az adózó polgársággal szemben. A minister ur egy alka­lommal, — élénken emlékszem rá — a múlt év­ben ott azokból a székekből H jelentette, hogy utasítás ment ki a forgalmiadóellenőrökhöz és a pénzügy igazgatókhoz, hogy az adózókkal szemben kíméletet tanúsítsanak. (Szabó Sán­dor: Ki is ment! — Simon András: Meg is je­lent ez már!) Ezért jó volna, ha a t. pénzügy­minister ur elfogadná az imént tett azt az ajánlatomat, amelyet nem méltóztatott hallani, mert nem méltóztatott idebent lenni, hogy mél­tóztassék velem egyszer lejönni a kerületbe, nem fogom senkinek megmondani. (Bud János: pénzügyminister: Be akar lépni az egységes­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ,. . 48, ülésé 1927 május i7-én, kedden. l/S pártba? — Derültség.) Azt hiszem, t. pénzügy­minister ur, ném volna szégyen a minister úrra sem, ha egy ellenzéki képviselővel, pláne egy szociáldemokrata képviselővel, le méltóztatnék jönni a kerületbe, hogy személyesen győződjék meg azokról a panaszokról és sérelmekről, amelyek elhangzanak az adózók részéről. Az egyes pénzügy igazgató sági alkalmazottak, tiszt­viselők olyan durva, lelketlen bánásmódot, — nem akarok kemény szót használni — olyan visszataszító magatartást tanúsítanak a hozzá­juk forduló és panaszkodó adózókkal szemben, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a panaszkodó adózókkal szemben csak durván, kegyetlenül és lelketlenül szabad bánni. Ismételten panaszkodtunk már a forgalmi ­adó miatt és kértük annak eltörlését, A minis­ter ur azt mondotta, nem lehet ezt eltörölni, mert hiszen irtózatos nagy tételt jelent és nincs meg a lehetősége, hogy ezt más módon be tud­juk hajtani. Ezekről a padokról jött az a tanács, amelyet nem méltóztatott elfogadni, hogy ugyanazt az érzéketlenséget ^amellyel kö­zegei kint a Vidéken ós itt & fővárosban 'be­hajtják az adózó polgároktól a forgalmiadót, méltóztassék tanúsítani a háborúban meggaz­dagodott bankokkal szemben, (Szabó Sándor: Mondjon ilyen bankot a képviselő ur!) méltóz­tassék ugyanolyan kimóletlensóggel belenyúlni a nagybankok trezorjába, amilyennel bele mél­tóztatik nyúlni az apró, nincstelen, nyomorral küzdő kis adózók zsebébe. Meg vagyok győ­ződve, hogyha ezt a bátorságot és érzéketlen­séget méltóztatik tanúsítani a nagy bankok­kal, a nagy tőkéivel szemben, (Malasits Géza: El kelne egy kis erőszak Karcagon! — Csontos Imre: Ugy járna ott, mint Báli Mihály segédje Zalaegerszegen a kutyával! — Derültség.) ha ugyanazzal a lelketlensóggel és kíméletlenség­gel méltóiztatnék például belenyúlni a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. trezortjába, amely igazgatóinak és igazgatósági tagjainak 800 milliós és egymilliárd koronás jutalékokat adott abból a pénzből, amelyet az ott dolgozó munkások verejtékén keresnek... (Györki Imre: Ott tessék a dolgot megfogni! — Mala­sits Géza: Ott kellene, Imre bácsi, egy kis erő­szak! —- Viczián István: Nem kellene közös listával szavazni a bankdirektorokkal! — Szabó Sándor: Ez az!) Nem engedjük más vágányra terelni a dolgot, Viczián t. képviselő ur. Ha tehát a forgalmiadó ellenértékét keresni mél­tóztatik, méltóztassék a nagytőke, a lelketlen, kíméletlen bankok felé nyúlni, tessék oda bele­markolni bátran és. merésaen és meg vagyok róla győződve, hogy akkor azt a forgalmiadót, amelyet most apró kis emberek zsebéből, a szá­juktól elvont falatkenyér árán méltóztatnak az állam kasszájába bevasaltatni, hatványozott mértékben meg fogják talállni a nagytőkéknél, a nagy bankoknál és a nagy vállalatoknál. Be ugyanaz a kíméletlen lelketlenség, amely a pénzügyi politikában a forgalmiadó kérdésében megnyilvánul, megnyilvánul a va­lorizáció kérdésében is. Évek óta napirenden tartjuk az állam becsületbeli^ adósságát azok­kal szemben, akik annakidején a szörnyű ne­héz napokban minden áldozatot meghoztak a haza oltárára csak azért, mert elhitték a falu jegyzőjének, a falu papjának, a szolgabírónak és minden nadrágos embernek azt, hogy haza­fias cselekedetet követnek el akkor, amikor utolsó fillérüket is hadikölcsönkötvényekbe fek­tették. Azt mondották és öles plakátok hirdet­ték mindenütt az egész országban, hogy a haza 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom