Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
T Áz országgyűlés képviselőházának húzódik, nem intéződik el a fellebbezése. Gróf Ráday Gedeon gondol egy nagyot és merészet, jelentkezik és elfogadja a Faksz. tiszteletbeli elnökségét, bejelentvén, hogy ezért a tisztségért egy fillért nem fogad el tiszteletdíj gyanánt. (Felkiáltások a jobboldalon.- Még ez is baj?) Kérem, csak lassan. Erre, amikor a Faksz. tiszteletbeli elnökségét elfogadja, csoda történik: hirtelen nagy gyorsasággal elintéződik az ő beadványa. Az eredmény az, hogy Ráday Gedeon kartali földbirtokosnak előirányzott és kirótt adójából a pénzügyministeriumban 900 millió koronát leírnak. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Nem is oda tartozik az ügy! Az adófelszólamlási bizottsághoz tartozik!) Jól van, jól, ezt méltóztassék talán künn a kerületben elmondani, de nem nekem. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt a kerületben is tudják!) Ez tény, amit mondok; igy tölrtént. Kérdezem: emíékszik-e még az igen t. pénzügyminister ur arra, hogy számtalan esetben innen az ellenzéki padokról felkeresték a minister urat egyes kispolgárok adójának törlése vagy olyanmértékü csökkentése érdekében, amely megfelel az ő teherbíró képességüknek s vájjon méltóztatott-e aláírni olyan határozatot, amelyben az adócsökkentési vagy törlési kórelmet el nem utasították? Ha nem méltóztatik emlékezni, akkor, méltóztassék ezt most tőlem tudomásul venni. (Bud János pénzügy minister: Azt hiszem, ön emlékszik rosszabbul!) Számtalan esetben történt ez, t. minister ur, Tömegével hoztam ide a Ház elé azokat az elutasító határozatokat, amelyekben apró kisemberek, apró cipészmesterek, apró asztalosmesterek, vasasok vagy az ehhez hasonló kisiparosok sokallták a rájuk kirótt adót és ahelyett, hogy azt törölték vagy csökkentették volna teherviselő képességüknek megfelelően, megjelent a végrehajtó, elvitték a bútorokat s azok most rothadnak az árverési csarnokba beraktározva. Hiába futkosnak, hiába szaladgálok ón is utána, nem birom és ők sem bírják elérni, hogy apró kis egyetlen bútorukat és rongyaikat vissza tudják kapni. Ez jellemzi azt a pénzügyi politikát, amelyet az igen t. minister ni* képvisel és amelyet a minister ur rendületlenül meg akar védeni. (Szabó Sándor: Az lenne a szép, ha még ő sem védelmezné! — Derültség.) Legalább is ezt a látszatot iparkodik kelteni a minister urnák a kijelentése, hogy a forgalmiadó még száz évig is meg fog maradni. (Kim Kálmán: Ezt sohasem mondottal) A forgalmiadó kérdéséről már ismételten beszéltem. (Bud János pénzügyminister: Azt mondottam, hogyha minden oldalról olyan sok követeléssel lépnek fel, akkor száz évig sem lesz vége!) A pénzügyminister ur előtt adatokkal igazoltuk már a forgalmiadó igazságtalanságát, az adatok halmazát hoztuk el ide és felpanaszoltuk a pénzügyi tisztviselők, a forgalmiadóellen-, őrök magatartását és érzéketlenségét az adózó polgársággal szemben. A minister ur egy alkalommal, — élénken emlékszem rá — a múlt évben ott azokból a székekből H jelentette, hogy utasítás ment ki a forgalmiadóellenőrökhöz és a pénzügy igazgatókhoz, hogy az adózókkal szemben kíméletet tanúsítsanak. (Szabó Sándor: Ki is ment! — Simon András: Meg is jelent ez már!) Ezért jó volna, ha a t. pénzügyminister ur elfogadná az imént tett azt az ajánlatomat, amelyet nem méltóztatott hallani, mert nem méltóztatott idebent lenni, hogy méltóztassék velem egyszer lejönni a kerületbe, nem fogom senkinek megmondani. (Bud János: pénzügyminister: Be akar lépni az egységesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ,. . 48, ülésé 1927 május i7-én, kedden. l/S pártba? — Derültség.) Azt hiszem, t. pénzügyminister ur, ném volna szégyen a minister úrra sem, ha egy ellenzéki képviselővel, pláne egy szociáldemokrata képviselővel, le méltóztatnék jönni a kerületbe, hogy személyesen győződjék meg azokról a panaszokról és sérelmekről, amelyek elhangzanak az adózók részéről. Az egyes pénzügy igazgató sági alkalmazottak, tisztviselők olyan durva, lelketlen bánásmódot, — nem akarok kemény szót használni — olyan visszataszító magatartást tanúsítanak a hozzájuk forduló és panaszkodó adózókkal szemben, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a panaszkodó adózókkal szemben csak durván, kegyetlenül és lelketlenül szabad bánni. Ismételten panaszkodtunk már a forgalmi adó miatt és kértük annak eltörlését, A minister ur azt mondotta, nem lehet ezt eltörölni, mert hiszen irtózatos nagy tételt jelent és nincs meg a lehetősége, hogy ezt más módon be tudjuk hajtani. Ezekről a padokról jött az a tanács, amelyet nem méltóztatott elfogadni, hogy ugyanazt az érzéketlenséget ^amellyel közegei kint a Vidéken ós itt & fővárosban 'behajtják az adózó polgároktól a forgalmiadót, méltóztassék tanúsítani a háborúban meggazdagodott bankokkal szemben, (Szabó Sándor: Mondjon ilyen bankot a képviselő ur!) méltóztassék ugyanolyan kimóletlensóggel belenyúlni a nagybankok trezorjába, amilyennel bele méltóztatik nyúlni az apró, nincstelen, nyomorral küzdő kis adózók zsebébe. Meg vagyok győződve, hogyha ezt a bátorságot és érzéketlenséget méltóztatik tanúsítani a nagy bankokkal, a nagy tőkéivel szemben, (Malasits Géza: El kelne egy kis erőszak Karcagon! — Csontos Imre: Ugy járna ott, mint Báli Mihály segédje Zalaegerszegen a kutyával! — Derültség.) ha ugyanazzal a lelketlensóggel és kíméletlenséggel méltóiztatnék például belenyúlni a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. trezortjába, amely igazgatóinak és igazgatósági tagjainak 800 milliós és egymilliárd koronás jutalékokat adott abból a pénzből, amelyet az ott dolgozó munkások verejtékén keresnek... (Györki Imre: Ott tessék a dolgot megfogni! — Malasits Géza: Ott kellene, Imre bácsi, egy kis erőszak! —- Viczián István: Nem kellene közös listával szavazni a bankdirektorokkal! — Szabó Sándor: Ez az!) Nem engedjük más vágányra terelni a dolgot, Viczián t. képviselő ur. Ha tehát a forgalmiadó ellenértékét keresni méltóztatik, méltóztassék a nagytőke, a lelketlen, kíméletlen bankok felé nyúlni, tessék oda belemarkolni bátran és. merésaen és meg vagyok róla győződve, hogy akkor azt a forgalmiadót, amelyet most apró kis emberek zsebéből, a szájuktól elvont falatkenyér árán méltóztatnak az állam kasszájába bevasaltatni, hatványozott mértékben meg fogják talállni a nagytőkéknél, a nagy bankoknál és a nagy vállalatoknál. Be ugyanaz a kíméletlen lelketlenség, amely a pénzügyi politikában a forgalmiadó kérdésében megnyilvánul, megnyilvánul a valorizáció kérdésében is. Évek óta napirenden tartjuk az állam becsületbeli^ adósságát azokkal szemben, akik annakidején a szörnyű nehéz napokban minden áldozatot meghoztak a haza oltárára csak azért, mert elhitték a falu jegyzőjének, a falu papjának, a szolgabírónak és minden nadrágos embernek azt, hogy hazafias cselekedetet követnek el akkor, amikor utolsó fillérüket is hadikölcsönkötvényekbe fektették. Azt mondották és öles plakátok hirdették mindenütt az egész országban, hogy a haza 24
