Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

ISO 'Az országgyűlés hépvisélőházána majd hálás lesz fiaihoz és busásan vissza fogja tériteni nekik azt az összeget, amelyet a haza oltárára tesznek. (Simon András: Az a baj, hogy a haza nincs most együtt, hanem négy darabban van! — Szabó Sándor: Megelégszik a negyedrészével is Esztergályos képviselő ur!) Ennek ellenére, t. képviselőtársam, ma mit látunk? Azt látjuk, hogy amikor a hadikölesönkötvényesek jogos kívánságát itt a Házban elmondjuk, a t. egységespárti képviselők gúny tárgyává teszik ezeknek a szerencsétleneknek panaszát. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Nem viseltetnek kellő megértéssel azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akiknek akkor mindent megígértek. Higyjék el, t. egységespárti képviselő urak, nem kevesen vannak azok, akik minden fillérüket odaadták és nem kevesen vannak azok, akik elveszve látják vagyonukat és akik nyomorúságra és koldusbotra jutottak. (Simon András: Tudjuk ezt magunkról, t. képviselőtársam; magamról is tudom!) Ezek közül nagyon sokan vannak már, akik épen a hadikölcsönbe fektetett értékeik elpusztulását látva, a halálban keresték a menekülést. (Zaj a jobboldalon.) Az elmúlt napokban olvashatták, az összes fővárosi lapok közölték azt a szörnyű tragédiát, amelyet egy szerencsétlen nő, egy szüleit elvesztett árva leány önmagán hajtott végre. Tiz évvel ezelőtt felhívásra odaadta minden készpénzét, később, mikor ujabb felhivást kapott, eladta örökölt kis birtokát is abban a hitben és reményben, hogy később majd visszakapja a pénzét és élhet vele boldogul. Amikor azután meghallotta az egyik minister urnák legutóbbi kijelentését, hogy »márpedig a hadikölcsönöket nem valorizáljuk, nem fizetjük vissza«, kétségbeesésében a szerencsétlen nő öngyilkos lett. (Erdélyi Aladár: Ha ez valóban megtörtént, nagyon szomorú, de nem a tőzsdén találták-e ezt ki véletlenül? Én legalább attól félek.) Nem veszem észre azt a gyanúsítást, amely ebben a közbeszólásban van. (Erdélyi Aladár: Nem a képviselő úrról van szó. Azt mondotta, hogy az újságokban volt!) Ha a képviselő ur erre kiváncsi, módjában van róla meggyőződni. Méltóztassék átböngészni az elmúlt vagy az előtte való héten — most már nem tudom pontosan, mikor — megjelent újságokat, vagy itt van a tisztes ujságiró gárda, annak segítségével méltóztassék megállapítani, hogy igaz-e vagy sem. De nem ez az első és nem ez az egyetlen eset. Tömeges ma már azoknak a száma, akik öngyilkosok lettek, miután nem birták el a szörnyű nyomort, amely őket azáltal sújtotta, hogy minden vagyonukat, minden pénzüket a hadikölcsönbe adták. (Simon András: Nagyon fáj ez nekünk is! — Györki Imre: Ha nagyon fájna, akkor segitenének rajta. — Szabó Sándor: Sok szegény ember van az önök szakszervezetében is. Miért nem segitenek. rajtuk. — Györki Imre: Nem én vagyok a kormányon. rr* Erdélyi Aladár: Rögtön megszavazom, ha kivetik azokra, akik nem jegyeztek hadikölcsönt! — Györki Imre: Tessék, én is megszavazom! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat mind a két oldalon, ne méltóztassanak állandó közbeszólásaikkal a szónokot zavarni. Esztergályos János: Ne akarjon itt egyik minister ur sem jótékonyságot, nagylelkűséget gyakorolni azzal, hogy majd karitative fogjuk a hadikölcsón kérdését elintézni, majd megállapítjuk, hogy kik vannak igazán rászorulva, kiknek hiányzik a mindennapi betevő falatjuk, majd ezeknek adjunk állami 'c 48. ülése 1927 május 17-én, fcedolefl. segélyeket. Köszönik szépen a kölcsönkÖtvénytulajdonosok ezt az állami segélyt. Nem állami segélyt kérnek ők, nem állami segéiy után panaszkodnak. Tessék az államnak viszszaadni azt a pénzt, amivel tartozik az állam. (Erdélyi Aladár: Azokra is vigyázni kell, akik olcsón összeszedték a kötvényeket.) Méltóztassék erről a kérdésről tárgyalni a minister uraknak, de ne méltóztassék állami segélyt felajánlani azoknak, akiknek az utolsó falat kenyere is elpusztult az államnak adott kölcsön révén. (Szabó Sándor: A képviselő ur tudja nagyon jól, hogy aki csődbe kerül, az nem fizet, márpedig az államkassza csődben van!) Igen t. képviselőtársam, én nem láttam olyan kereskedőt, aki amikor csődbe megy, a hitelezők elé cilinderben, frakkban és Makkban lépne. Az a csődbement kereskedő van annyira szerény és annyira figyelmes, hogy a hitelezők előtt legalább is külsőleg a legrosszabb kabátját veszi fel. Márpedig ha a magyar állam költségvetését méltóztatnak megnézni, azt fogja látni, hogy az nagyon sok esetben külső fényt és pompát mutat. Sok milliót takarithat meg az államháztartás költségvetéséből az állam, ha töröl a költségvetésből sok olyan tételt, amelyre ennek a csődbe került, lerongyolt országnak nincs szüksége. (Szabó Sándor: Azt mondja meg, hogy hol, mindjárt elfogadja a pénzügy minister ur!) Ugyan képviselő ur, ne játssza a kis naivat, mert az önnek nem áll jól. (Derültség. — Malasits Géza: A ministerelnöki tárcában, a belügyi tárcában épen elég millió van, amit bátran ki lehetne hagyni, senki nem érezné hiányát.) T. Képviselőház! Miután ugy tudom, hogy a minister ur oly kijelentéseket szándékozik majd felszólalásában tenni, amelyek megnyugtatják az ország panaszkodó és dolgozó népét, (Felkiáltások jobb felöl: Honnan tudjaf — Derültség.) megnyugtató kijelentéseket óhajt tenni a forgalmiadó megszüntetése tárgyában, (Derültség.) megnyugtató kijelentéseket óhajt tenni a létminimum kérdésében, a keresetiadó kérdésében, épen ezért rövidre fogom felszó; lalásomat és a következő határozati javaslatot terjesztem elő: (Györki Imre: Halljuk a minister ur megnyugtató kijelentéseit!) »A képviselőház utasítja a pénzügyminister urat, hogy az ősjegyzők hadikölcsön-kötvényeinek valorizációjáról törvényjavaslatot terjesszen a képviselőház elé.« T. Erdélyi képviselő ur! Meg fogja-e ön ezt szavazni? (Erdélyi Aladár: Majd meggondolom! — Szabóky Jenő: Ha beterjesztik; máskép nem lehet! — Szabó Sándor: Én nem szavazom meg, hiába nem kérdi tőlem!) A másik határozati javaslatom a következő : »A képviselőház utasitja a pénzügyminister urat, hogy a kis takarékbetétek, óvadékok, életbiztosítási és baleseti járadékok valorizációjáról törvényjavaslatot terjesszen a képviselőház elé.« Mindezek olyan javaslatok, amelyekről a minister ur valószínűleg megnyugtató kijelentéseket fog tenni. A harmadik a következő: »A képviselőház utasitja a pénzügyminister urat, hogy a jövedelmiadónál a megélhetési viszonyoknak megfelelő adómentes létminimum megállapitásáról, annak tényleges adómentességéről és a jövedelmiadónak progreszsziv megállapitásáról szóló törvényjavaslatot terjesszen a képviselőház elé.« Miután a pénzügyminister ur ezekben a kérdésekben eddig még megnyugtató kijelen-