Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

17Ő Az országgyűlés képviselőházaiba pintatosan járjon el, tegyen jelentést a minister urnák arról, hogy ez a község anynyira szegény, hogy a mindennapi darab kenyerét sem tudja megszeretni, tehát tegye lehetővé a pénzügyminister ur, hogy az adók egyrésze töröltessék, vagy^ tétessék lehetővé, hogy amilyen apró kis részletekben tudják, fizessék be a hátralékos adót. (Simon András: Ez a rendszer megvan! Kérték ezt?) Kérték, igen t. képviselőtársam. Sirtak, panaszkodtak, ismételten bementek a pénzügyigazgatósághoz és szörnyű szavakkal ecsetelték irtózatos nyomorukat kegyelmet kérve tőle és amikép a pénzügyminister urnái az ilyen panaszok soha meghallgatásra ne>m találnak, ugyanúgy nem talált meghallgatásra ez a kérés a zalaegerszegi pénzügyigazgatónál sem. (Simon András: Nálunk mindenki kapott ilyen esetben halasztást! — Kabók Lajos: Sohasem hiszik el a hajmeresztő dolgokat! — Malasits Géza: Minden ügy igazgató szemében Köntgen-lámpa van és megnézi, ki van előtte?) Hogy egyes pénzügyigazgatók mennyire ' kiskirályoknak érzik magukat, — miként az egyik képviselőtársam itt őket aposztrofálta a közelmúltban — semmisem bizonyítja jobban, mint egy másik eset. Nem akarom megnevezni a nevét az illető pénzügyigazgatónak, (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) mert figyelmeztettek, hogy mindaddig, amig én az, illető pénzügyigazgató lelketlen durvaságával foglalkozom, ez a pénzügyigazgató a pénzügyminister ur szivéhez lesz nőve (Derültség. — Kabók Lajos: Elő fogja léptetni!) és nem számithatok arra, hogy az ottani adózó polgárokat tőle megszabadítják. Nem törődünk már azizal, hogy előléptetik-e vagy sem, sőt az egyik volt pénzügyminister urat már arra kértem, hogy nevezzék ki őt is^ ministerró, dé vigyék el az adózók nyakáról, (Derültség.) hadd jöjjön vissza a város adózó polgárságának a nyugalma. Ugylátszik, hogy a pénzügyminister ur érzéketlensége ebben a pénzügyigazgatóban is erősen ki van fejlődve. Hogy mennyire érzéketlenül kezelik az adózó polgárokat a pénzügyigazgatók, legyen szabad egy általam meg nem nevezendő pénzügyigazgatónak egyik nagyon is jellemző esetét itt elmondanom. (Bud János pénzügyminister: Hol van ez a pénzügy igazgató? Ne mondja meg a nevét, csak a helyét! — Malasits Géza: Fél, hogy a minister ur kitünteti azt a pénzügy igazgatót!) Megmondom, ha viszont a t. minister ur meg méltóztatik Ígérni, hogy akkor a városból azt a pénzügy igazgatót elhelyezi s a pénzügyministeriumban előlépteti! (Bud János pénzügyminister: Ilyen könynyedén nem megyek bele az alkuba! — Derültség.) Egyébiránt nem is sejti a minister ur? (Bud János pénzügyminister: Nem!) Kovács pénzügy igazgató! (Bud János pénzügyminister: Egész biztosan tudtam! A legjobb pénzügyigazgató! — Derültség.) Ez azl Mivel a legjobb, méltóztassék, minister ur, előléptetni és felhozni a pónzügyministeriumba. (Derültség.) Egy ilyen derék nélkülözhetetlen tisztviselővel szemben legalább is háládatlanság, hogy a minister ur nem lépteti őt elő és nem alkalmazza a ministeriumban. Igaz, hogy baranyai képviselőtársaim arra kértek, hogy né szóljak erről, mert megneheziteia az ő dolgukat, de ón csak a minister ur kérésének tettem eleget, amikor megneveztem ezt a pénzügyigazgatót. Legyen szabad emlitóst tennem, a követk 48. ülésé 192? május l¥-én, kedden. kező esetről. Ez a pénzügy igazgató Baranyamegye Szederkény községben lakó egyik adózó polgárral szemben a következőkép járt el. Van ott egy egyszerű tóglakészitő ember, aki a könyveléshez nem igen ért, akihez kimentek a forgalmiadó ellenőrök és megállapították a formai hibát; jelentést tettek és a pénzügyigazgató elitélte őt állítólag 80 pengő pénzbirságra, de az erről szóló határozatot a. téglakószitő nem kapta meg. Ennek dacára a legközelebbi alkalommal zálogolni mentek hozzá a 80 pengő pénzbüntetési hátralék -miatt, amire a szegény ember azt mondja: uraim, nem kaptam semmi órtesitést, hogy foganatosíthatnak tehát végrehajtási eljárást velem szemben olyan követelésért, amelyről e percig nem tudtam semmit? Hiába volt a mentegetőzés, hiába volt annak igazolása, hogy ő nem vett át ilyen büntetésről szóló órtesitést, a zálogolást lefolytatták. Viszszamegy az illető és jelentést tesz arról, hogy ő nem kapta meg a 80 pengő büntetésről szóló határozatot. Mi történik? Mit csinál Kovács pénzügy igazgató ur? Egyszerűen uj tárgyalást rendel el, miután hivatalosan megállapítják, hogy nem vette át a 80 pengő büntetésről szóló határozatot és a 80 pengőt felemeli 260 pengőre. A téglakószitő ember újra bemegy, megkérdezi: miért Ítéltek el engem 260 pengőre, amikor az első büntetési csak 80 pengőről szólt; hát ne tegyenek az urak — mondotta — engem készakarva tönkre. Erre a pénzügyigazgató ur olyan kedélyesen, mint a pénzügyminister ur szokta, kivágja: Hja kérem, akkor az volt a hangulat, hogy 80 pengőre ítéljük, most pedig az a hangulat, hogy 260 pengőre Ítéljük. (Kabók Lajos: Hát hangulat után ítélnek?) Hát tehet ez az adózó polgár azt, amit akar, fellebbezhet, futkoshat, rakhat bármennyi bélyeget az instaneiákra, nem kap igazságot seholsem, le kell neki fizetnie a 260 pengő büntetést. Kérdezem: a magyar adózó polgárság ezt a keze<l'ést érdemli? Azt érdemli, hogy egyes pénzügyigazgatók az adózó polgárt ugy kezeljék, hogy az ellen minden önérzet tiltakozik? Kérdezem a t. pénzügyminister urat: nem tartotta-e még eddig szükségesnek, hogy olyan utasítást adjon ki egyes pénzügyigazgatóknak, amelyben kitanítja őket, hogy miként kell az adózókkal szemben viselkedniök azok után az irtózatos nagy áldozatok után, amelyeket az adózó polgárság hozott ebben az országban? Miután már mondottam, hogy egészen őszintén fogok beszélni, talán nem méltóztatnak tőlem rossznéven venni, ha most az imént elmondottaknak az ellenkezőjét is iparkodom itt felemlíteni. Értesülésem szerint a pénzügyminister ur nem mindig ilyen érzéketlen. (Bud János pénzügyminister: Na végre!) A pénzügyminister f urnái mutatkoznak némelykor megértő érzések is, ezek az érzések azonban, sajnos, sohasem lefelé a nyomorral élet-halálharcot vivó apró kis adózópolgársággal szemben a dolgozókkal szemben nyilvánulnak meg, hanem mindig azokkal szemben, (Szabó Sándor: Mondja ki bátran, nem szegye Íj ük magunkat! — Derültség.) — tessék türelemmel lenni — mindig azokkal szemben, akikre nézve, ha velük szemben talán kevesebb megértést is tanúsítana a pénzügyminister ur, nem volna olyan katasztrofális baj, mint amilyen baj az, hogy az tapró exisztenciákkal nem érez együtt. Katrtal község Pestmegyében van. Kartal községben van gjróf Ráday Gedeon birtoka. Szép kis birtok, hatalmas birtok, gróf Ráday Gedeont is megadóztatták, kirótták rá az adót. Erre természetesen gróf Ráday Gedeon soknak találja az adót és 'megfellebbezi. Hosszú, ideig